Kritika

A klisék nem váltanak meg – Babysitting – A felvigyázó

Egy gazdag francia házaspár gálára megy péntek este, viszont bébiszitter híján a férj fölfogadja az első útjába kerülő alkalmazottját, akit szinte nem is ismer, hogy vigyázzon a fiukra. „Tanító jellegű” történetet elmesélő, gyengére sikerült romantikus komédia.

A gyerek és a dada közös kalamajkáiról számos filmet láttunk már (pl. Adventures in Babysitting (1987), My Babysitter’s a Vampire (2011-2012)), de terítékre került már az utóbbi hányattatott sorsa is (pl. The Babysitter (1995)), ám Philippe Lacheau és Nicolas Benamou filmje más fordulatot vesz, mint ezek: reggel, amikor a házaspár hazaér, minden romokban hever, és elkezdődik a nyomozás a gyerek után.

Korunk egyre elterjedtebb jelensége a bébiszittelés. A sokat dolgozó szülők fölvesznek egy fiatalt, főleg diákot és sokszor feketén, hogy elhozza a gyereküket az iskolából, meguzsonnáztassa, kikérdezze a leckét, esetleg fürödni is elküldje és megvacsoráztassa. Vagy épp egész este vigyázzon rá, míg a szülők kikapcsolódnak. Nyugat-Európában igen elterjedt, hogy a feladatot kombinálják még azzal is, hogy az illető fiatal külföldi és az anyanyelvét tanítja a kölöknek. Ez persze hasznos és a fiataloknak, akik így könnyen jutnak munkához, a gyereknek, ha korán elkezd nyelvet tanulni, viszont annál inkább árthat a nevelésének és a szülő-gyerek kapcsolatnak. A filmbeli Rémy ékes példája az elhanyagolt, ám ezzel együtt elkényeztetett, gazdag gyereknek, aki mindenkivel szemtelen, még a szüleivel is, akik természetesen tíz éves létére ezt a korának tudják be, ahelyett hogy foglalkoznának vele és megtanítanák rendesen viselkedni.

A Babysitting a 30. születésnapját ünneplő Franck (Philippe Lacheau) története, akit, minden tiltakozása ellenére, barátai belevisznek a rosszba: átmennek ők is a főnök lakására meglepetésből, ahol egy idő után a partiszigeteket idéző orgiasztikus buli alakul az addig sem visszafogott összejövetelből – míg a hős az időközben kereket oldott kissrácot keresi.

Nem az a baj, hogy nincsenek elvarrva a szálak, például, hogy hová lett a szomszéd, aki héliumos léggömbökkel szállt föl. Nem is az a baj, hogy sok a kihagyás, a részleteknek itt nincs túl nagy jelentőségük, csak a svung számít, ahogy sodródik a főhős. Egyszerűen csak annyi, hogy klisés a film, a „megváltó” jellegű tanulsága – a gyerekkel foglalkozni kell – túl könnyen eljön, ahogy az elvárt happy end is. Sajnos nem hiszem, hogy a film valóban képes lenne ösztönözni az embereket arra, hogy több időt töltsenek a családjukkal, ehhez túl nagy a körítés és a bugyutaság a történetben, ami egy szörnyen álságos világot ábrázol, mely csalásokkal, becsapásokkal, hazugságokkal teli még barátok és szerelmek között is.

philippe_lacheau_nicolas_benamou_babysitting_a_felvigyazo2A vígjáték megnevezés ellenére a film nem vicces. Sokszor közönséges vagy lapos, máshol is csak gyanítja az ember, hogy itt szerették volna, hogy nevessen, de alig akad egy-egy hely, ahol akárcsak el is mosolyodhatna. Különösen bosszantó, hogy mindent előre lehet sejteni, mert valósággal kiemelik a poénok forrását, mintha mindig azt mondanák: „csak ezt ne!”; és törvényszerűen megtörténik.

A film egyetlen pozitívuma a found footage-ban rejlik, hatásos feszültségkeltő módszert választottak az alkotók, amikor úgy döntöttek, hogy az eseményeket egyik vagy másik szereplő fogja majd dokumentálni, amit aztán végignéznek a rendőrök és a szülők, hogy a nézők ezzel a csavarral értesüljenek az este elszabadulásáról. Sajnos ez sem elég hozzá, hogy kompenzálják, hogy a filmben nincs semmi újdonság, semmi vicces, semmi meglepő, minden feldobott labdát lecsapnak, és könnyen ki lehet találni a jövő eseményeket. Philippe Ladeau és barátai igen rossz filmet csináltak. Lehet, hogy közben jól szórakoztak, de az eredmény nem nyújt jó élményt.

Avatar

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófia francia főszakot és film minort végzett az ELTE-n, majd francia irodalom mesterszakot a Sorbonne-on. Specializácója a szerzői film, érdekli pedig a film és az irodalom viszonya, a filmek kapcsán felmerülő nyelvi és fordítási kérdések. Az Interjú rovatot szerkeszti. szatmarizsofi@filmtekercs.hu

1 Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

  • A Kedves szerzőnek nincs humorérzéke. 🙁
    Lehet elhagyta valamelyik egyetem elvégzése közben.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya