Kritika

A közösség fegyvere – A vadászat

La-chasse-03A vadászat a legjobb dán filmes hagyományokat folytatja: egy szűk közösséget használ kísérleti laboratóriumként, hogy elmesélje egy pedofíliával vádolt férfi egyszerre rémítő és szívszorító történetét.

Thomas Vinterberg nem az a finomkodós típus. Legyen akármilyen kínos a téma, kendőzetlenül vágja az ember arcába. A rendező-forgatókönyvíró a Születésnapban már megkezdett gondolatkört folytatja tovább, de míg az első Dogma-filmben elhangzott vádak igaznak bizonyultak, a Vadászatban egy hamisan rágalmazott férfi kálváriája kerül középpontba.

Lucas (Mads Mikkelsen) egy óvodában dolgozik. Felbosszantja legjobb barátja kislányát, aki ezért olyasmit füllent róla, ami a közösség eddig megbecsült tagjából egycsapásra pedofil közellenséget csinál. Lucas elkeseredetten próbálja bizonyítani ártatlanságát, miközben a lincshangulat kezd eluralkodni a városkán.

A vadászat miközben elmesél egy történetet, hihetetlen pontos képet ad a tömeghisztéria természetéről is. Nagyon plasztikusan ábrázolja azt a folyamatot, ahogy a legbensőbb félelmek felkúszó gyanúvá válnak, ahogy a gyanakvásból mindenfajta bizonyíték híján is mély meggyőződés lesz, ahogy az egyetlen fejben megfogalmazott gondolat mint egy vírus szétterjed a közösségben, ahogy az emberek egymást hergelve pontosabbnál pontosabb részletekkel színezik ki a vélt történéseket, és ahogy végül önmagukat felmentve hajtóvadászatot indítanak saját félelmeik megtestesülése ellen. Félelmetes. Félelmetes látni, hogy a közösség sokszor óvó ereje hogyan válik fegyverré – és félelmetes belegondolni, vajon mi milyen szerepet játszanánk egy hasonló helyzetben.

tumblr_m6pgv8VPPg1qkbx7ao1_1280

Azon túl, hogy A vadászat rendkívül fontos kérdéseket feszeget, nagyon izgalmasan is adja elő őket. Egyetlen pillanatra sem lankad a feszültség, a néző egyetlen pillanatra sem könnyebbülhet meg – a forgatókönyv nem hiába hozott Vinterbergnek és Tobias Lindholmnak Európa Filmdíjat. Csakúgy, ahogy nem hiába térhetett haza Cannes-ból Mads Mikkelsen sem a legjobb férfialakításnak járó díjjal. A hihetetlen termékeny színész most sem okoz nekünk csalódást, patikamérlegen adagolt alakítása egyike élete legemlékezetesebbikeinek. Játszótársai sem vallnak szégyent, különösen Thomas Bo Larsen emlékezetes a legjobb barát szerepében.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. kataorsolya@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya