Kritika

Nincsenek szemtanúk – A láthatatlan ember

Elisabeth Moss új filmjében egy klasszikus horrorszörnyet támasztanak fel, A láthatatlan ember azonban inkább pszichothrillerként működik. Úgy viszont kiválóan.

1897-ben H. G. Wells tollából megszületett a horror műfajának egyik legikonikusabb alakja, a láthatatlan ember. A rém történetét azóta többször is feldolgozták, James Whale A láthatatlan ember című filmje az egyik alapköve lett az 1930-as évek horror-korszakának a Universalnál. A szörny mostani feltámasztásának apropója is éppen erre vezethető vissza: Jason Blum producer visszahozná a „rém univerzumot”. Ennek első – és a filmet látva, feltehetőleg nem is utolsó – felvonása A láthatatlan ember modernizált változata. Az eredeti lény fáslival bekötözött, jellegzetes alakja előtt ugyan kétféleképpen is tiszteleg Leigh Whannell; egy kórházi képkockával, illetve szemmel láthatóvá kizárólag fehér anyagokkal (festék, poroltó) teszi. A fókuszt azonban elmozdítja róla:

az alkotás középpontjába az áldozat kerül.

A Fűrész eredeti sztoriját szerző Whannell adaptálta a 21. századra a klasszikus horrorszörny történetét úgy, hogy a végeredmény inkább a pszichothriller felé billen. A történet ugyanis a műfaj azon tematikáját ragadja meg, melyben a veszélyben lévő nő az erőszakos társa elől menekül. E szubzsáner egyik legismertebb korai filmje George Cukor Gázlángja, amelyből egyértelműen merít A láthatatlan ember is.

A főszereplő, Cecilia Kass (Elisabeth Moss) a pattanásig feszült nyitójelenetben éppen a bántalmazó barátja, Adrian (Oliver Jackson-Cohen) luxusházából igyekszik megszökni: halálos csendben lopakodik, a legkisebb zaj is végzetes lehet – mindezt a hangsáv is mintázza az aláfestő zene teljes hiányával. Bár pontosan nem tudjuk, miként abuzálta Adrian a nőt, valójában felesleges is az előzményekkel húzni az időt, az erőszakos férfi viselkedését a cselekmény további része bontja ki.

Elsősorban gaslightolja Ceciliát, azaz – ahogy Cukor alkotásában – mindent megtesz, hogy a lány a saját épelméjűségét is megkérdőjelezze. Mégpedig azáltal, hogy látszólag végez magával, majd nem látszódó szörnyként visszatérve kínozza volt barátnőjét. Cecilia azonban nem hiszi el Adrian halálát, emiatt a környezete egyre őrültebbnek hiszi őt. A veszélyben lévő nő – mely egyben a thriller ezen alműfajának a megnevezése is – így tehát nemcsak a józanságát igyekszik bebizonyítani, hanem meg kell védenie magát az őt kínzó szörnytől.

Moss ezt az érzelmi hullámvasutat fantasztikusan képes átadni a játékával;

ami nem meglepő, hisz évek óta gyakorolja A szolgálólány meséjében, hogyan legyen egyszerre rémült és mérges. Érdekes párhuzam a disztópikus sorozattal, hogy akárcsak Gileádban, a nő itt sem ura a saját testének. Adrian ugyanis szó szerint mindent elkövet azért, hogy Cecilia teherbe essen – igazán jól megtalálná a közös hangot Fred Waterfoddal.

A láthatatlan ember rém remek allegóriája a pszichopata erőszaktevőnek: a lelki abúzusnak szemmel észrevehető, fizikai nyomai nincsenek az áldozaton, hiszen a pszichéje ellen indít hadjáratot az elkövető. Nem mellékesen pedig, a párkapcsolati erőszak esetében hatalmas a látencia, rengeteg esetet nem jelentenek a hatóságoknak. A nő felett gyakorolt kontrollt élvezi, hogy az élete minden aspektusát irányíthatja. És éppen ezt teszi Adrian is Ceciliával a lány beszámolója alapján a kapcsolatuk során. De még az öngyilkossága után is.

A Cecilia életét befolyásoló alak kiválóan kihasználja láthatatlanságát: folytonos megfigyelés alatt tartja az áldozatát, amelyet maga a rendezés is remekül reprezentál. A kamera gyakran maga a férfi – a voyeurisztikus fényképezés pedig még inkább a film pszichothrilleri mivoltát hangsúlyozza. A férfi egyébként már önmagában is megtestesíti az ilyen típusú bántalmazóról alkotott kollektív elképzelést: gazdag (luxusházban élnek), elismert (optikus, szakmájában úttörőnek számít – egyúttal a láthatatlanná válásának magyarázata), Oliver Jackson-Cohen pedig objektíven jóképű.

Bár mozizás közben az uralkodó érzelmünk kétségkívül az izgalom, a rettegés helyett, A láthatatlan ember eredete mégiscsak a klasszikus horror.

Whannell pedig kitűnően csepegtet némi félelemkeltést a suspense és a pszichológiai hadviselés keverékébe. Az egy-két véres csavar egyrészt a slasher szubzsánert hivatott megidézni, másrészt a kizárólag késsel elkövetett gyilkosságok a mérgező maszkulinitásról mondott kritikák, a szúróeszköz fallikus szimbólum mivoltja miatt. De az alkotás nem szorul rá a túlzott erőszakpornóra, mivel Whannell eléri, hogy a nem látható rém miatt már csak az üres tér is rendkívül fenyegetővé váljon – akárcsak anno Spielberg tette a stranddal A cápában. Ez a fajta sivárság nemcsak vizuálisan érvényesül: a tökéletes csend, ahogy a nyitányban is kiderül, sokkal vészjóslóbb, mint a jump scare-ként működő, hirtelen hangosan vijjogni kezdő hegedű.

A láthatatlan ember tehát amellett, hogy egy élvezetes, torokszorító pszichothriller, egy kifejezetten okos átírása a klasszikus történetnek: az ikonikus szörny felhasználásával képes a bántalmazott nő emancipálódását bemutatni. Ehhez Elisabeth Moss is kitűnő partner, valódi femme fatale-ként emelkedik ki az utolsó pillanatig őt zaklató férfi mocsarából. A múlt végleges lezárása után pedig erősebbé válik, mint valaha. Az ilyen történetek manapság különösen nagy erővel bírnak, hiszen itthon hetente hallani a partnerük által meggyilkolt nők eseteiről. Globális viszonylatban pedig az ad sajátos pikantériát A láthatatlan embernek, hogy a megjelenése épp Harvey Weinstein ítélethirdetésének időpontjára esett.

Rakita Vivien

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya