Kritika

Függetlenül, erősen – A lélek saját társat választ

Egy különleges, beskatulyázhatatlan nőhöz, Emily Dickinsonhoz visz közelebb Terence Davies harmonikus filmje, A lélek saját társat választ.

Terence Davies, a lírai filmek brit mestere nálunk kevésbé ismert, pedig évtizedek óta készíti a csendes, de drámai filmjeit, a leggyakrabban vívódó nőkkel a főszerepben (Az Öröm háza, Örvény). A lélek saját társat választ szépen belesimul az életműbe, hiszen a 19. századi amerikai költőnő, Emily Dickinson a főhőse. Dickinson élete tulajdonképpen eseménytelen volt, ám ezt egy percig sem bánjuk: A lélek saját társat választ úgy mutatja be a figyelemre méltó gondolkodót és magányos úttörőt, hogy a főhős közben végig talányos marad – ez pedig kellő dinamizmust és izgalmat visz a filmbe. Külön öröm, hogy az alázatosságával kitűnő főszereplő, Cynthia Nixon mellett olyan ritkán látható kedvencek is felbukkannak benne, mint Jennifer Ehle vagy Keith Carradine.

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

Furcsa egy olyan életrajzi film, amelyben alig érzékelhető az idő múlása. A történet tulajdonképpen két részre osztható: egy prológus rövidségű fiatalkori etapra, amelyben Dickinson végzetes iskolai konfliktusát ismerjük meg, majd általánosságban a felnőttlétre, amelyben szinte megáll az idő, hiába telnek el közben évtizedek. Ez az időtlenség teljes mértékben a költőnő életmódját és életfelfogását tükrözi: Dickinson mindig is a biztonságot, az állandóságot kereste a mindennapokban.

A családot pásztázó, körkörös kameramozgások ellenállhatatlanul bevonzanak ebbe a kényelmes, lebegő változatlanságba.

A rejtőzködő Dickinson viszont messze több volt egy otthon üldögélő vénkisasszonynál. A lélek saját társat választ legnagyobb erénye, hogy sikerrel integrálja ebbe a harmonikus családi idillbe a költőnő független, eredeti gondolkodásmódját. Az ebben rejlő ellentmondásosság lassan feloldódik, ahogy Dickinson költői világát, illetve a környezete válaszreakcióit is egyre jobban megismerjük – a költőnő konzervatív, mégis gondolatébresztő és nagyon eredeti versei áthidalják a nyugodt élet és a forrongó elme közti szakadékot.

Emily Dickinson a magányt, a költészetet és a függetlenséget választotta egy olyan korban, amikor még a látszólag legnagyobb lázadó barátnője is a polgári elvárások, a házasság és ezáltal a betagozódás mellett döntött. Úgy volt vallásos, hogy az egyház képmutatását és az üres liturgiát elutasította. De közben mindene volt a csönd, ragaszkodott a családjához, azaz a harsány, provokatív szüfrazsett magatartás teljesen hiányzott belőle. Ritka, hogy a női erőt és akaratot ilyen szelíden, mégis megalkuvást nem tűrően ábrázolják a vásznon.

A lélek saját társat választ tehát Dickinson egyedi sorsában a korszak társadalmi kérdéseit, a nehéz női sorsot is tükrözi.

Aki azonban szigorú drámára számít, az kellemesen csalódhat: Davies filmje nagyon derűs mű. A női intelligencia diadalaként záporoznak a szellemes riposztok, egymást érik a pergő párbeszédek – néha csak kapkodjuk a fejünket. Máskor pedig a film egyszerűen: szép. Inkább az ugyanebben a korszakban, de Amerika helyett Angliában játszódó filmekből lehet ismerős ez a harmónia – A lélek saját társat választ sok tekintetben a Büszkeség és balítélet világát (békés vidéki élet, társasági események), hangulatát (kedélyes női kalandok) és problémafelvetéseit (nők a társadalmi elvárások béklyójában) idézi; ráadásul a Dickinson húgát alakító Jennifer Ehle személye is az Austen-adaptációt juttathatja eszünkbe.

Egyedül azt lehet A lélek saját társat választ szemére lehet vetni, hogy túl hosszú időszakot próbál felölelni, túl nagy terjedelemben: az ismétlődő események epizodikussá, gyakran céltalanná és illusztrációszerűvé, felszínessé teszik, olykor pedig egyszerűen leül a film. Ennek ellenére nemcsak irodalmároknak érdemes megnézni Davies művét, hanem bárkinek, aki kedveli a nőtörténeteket.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu főszerkesztője.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés