Kritika

Jó kis film ez, az Aldiban vetted? – A magas ősz férfi társat keres

Pierre Richard, Stéphanie Crayencour, Stéphane Bissot és Fanny Valette A magas ősz férfi társat keres című filmben

Hát még él? – ez a három szó cikázott talán legtöbbünk fejében, amikor megláttuk Pierre Richard mint főszereplő nevét. Persze ne legyünk igazságtalanok, az örök balek szerepében magának világhírt szerző francia színész filmográfiája az elmúlt években sem volt ritkább, egyszerűen csak a vállalt filmek vagy a benne lévő szerep volt súlytalan. Akárhogy is, a ’70-es évek topikja megváltozott. A férfi megőszült, és noha cipője fényesre van kefélve, számunkra leginkább a kapott élmény felemás.

Nem kérdés ugyanis, hogy a magyar forgalmazó direkt fordította félre a francia vígjáték eredeti címét. Un profil pour deux – vagyis egy profil kettőnek, így szól az eredeti cím, ami már kicsit beenged a történetbe. Ezzel szemben a magyar A magas ősz férfi társat keres verzió megszólítja a mai 50-70 éves nemzedéket, az pedig már egy másik kérdés, hogy az így kreált célközönség valóban tényleg azt kapja-e, mint annak idején Pierre Richard klasszikus bohóckodásaiban.

Stéphane Robelin rendezőként viszonylag ritkán alkot, 2004 és 2011 után idén jelentkezett új filmmel. A történet szerint a nagypapát (Richard) kissé ki kell mozdítani a felesége elvesztése utáni apátiából, amire mi más lenne a legjobb módszer, mint az internet. És noha unalomig csépelt, ma már reklámfilmekbe száműzött közhely, hogyan tud az idősebb generáció rákapni a Skype-ra, papa arcán a döbbenet azért mégis élményszámba megy, amint meglátja tulajdon kislányát hirtelen feltűnni a monitoron. Nekünk mi sem természetesebb, neki sci-fi. A 80-on már túl járó nagypapa, Pierre pedig a szörfözési alapismeretekben a Skype-tól a „Gogle Mapen” át gyorsan eljut a társkereső oldalakig, ahol egészen jól megy az ismerkedés a fiatal és bájos 30-as Fannyval (Fanny Valette – a névadással nem törődtek sokat). Személyes találkozóra azonban már inkább a nála 50 évvel fiatalabb, neki internet órákat adó Alexet (Yaniss Lespert) küldi.

Yaniss Lespert és Pierre Richard A magas ősz férfi társat keres című filmben

Az innen induló bonyodalom persze csak egy a sok közül, francia vígjátékokra oly jellemző módon kerekednek szépen a szituációs gegek, nem nélkülözve némi vérbő pikantériát, aminek legfőbb mozgatórugója természetesen a korkülönbség. Enyhe old school fanyalgás a régen bezzeg romantikusabb férfiakról, néhány csípőből hozott tulajdonság – például a saját csáberejében egyre magabiztosabb Pierre a tükör előtt méregetve magát erős francia színészi hagyományokról árulkodik –, csipetnyi szerelem, és a végén persze a jó ismét elnyeri méltó büntetését, a fiatalok pedig egymás szívét.

Nincs tehát semmi baj A magas ősz férfi társat keres című filmmel, s talán éppen ez a legnagyobb, hogy így kell kezdeni egy ilyen összefoglaló mondatot.

Mert hát az egyszeri borász is azt mondja a szomszéd borára, nincs ennek semmi baja, azért kicsit vágyhatunk többre. (Elég csak összehasonlítani a Frankofón Filmnapokon bemutatott Háziúr kiadóval, ami szintén nem korszakos zseni, de a zsánerben mindenképpen többet ad.) Pierre Richard-on kívül a többi karakter játéka nem marad emlékezetes, a mutatott képi világ pedig inkább egy ’80-as években készült nyugatnémet tv-sorozatéra hasonlít. Egész egyszerűen megszámlálhatatlanul sok az olyan jelenet, ahol a lelki szemeim előtt látom az azt rögzítő kamerákat, ez pedig jelentősen csökkent az élvezeti értékből, és megnehezíti a színészi játék értékelését is. Persze más kérdés, hogy ez egyszerű kontár munka vagy szándékos retró. De valójában mindegy is, ha egyszerűen a legtöbb képkocka talmi marad.

Mert ha már francia: ugyanazt az ételkülönlegességet is meg lehet venni a prémium ABC-ben ugyanúgy, ahogy a diszkontban, vagy éppen az Aldiban, ha már úgyis az a sztárok kedvenc helye… Mind a kettőt ugyanannak hívják, mégis valami egészen mást kapunk. A magas ősz férfi társat keres is ilyen. Lehet rajta nevetni, van benne szerelmi szál, és tényleg elhiszed, hogy Párizs minden ablakából látszik az Eiffel-torony. Mégis csak a katonai menzán ebéd előtt elhangzó mondat jut eszembe: elég meleg, elég sós, ki lehet osztani.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..