Kritika

A majdnem ijesztő – Mr. Jones

Egy horrorfilm lehet ijesztő, gusztustalan, izgalmas, szorongató, vicces és még sorolhatnám. A lényeg, hogy éljük át, amit a film vállal, rettegjünk vagy nevessünk, hasson ránk. A Mr. Jones feszültséget, szorongást és félelmet ígér, azonban egyiket sem kapjuk meg maradéktalanul.

A film

A nagyváros zajától a vadonba menekülő fiatalok, elhagyatott víkendház, valószínűtlenül idilli hangulat. Mintha Sam Raimi Gonosz halottjának VHS felvételét kotortam volna elő, a szaggatott felvételek és a found footage jelleg is ezt az érzést erősíti. Persze ez csak a látszat: a szerelmespárról kiderül, nem is olyan szerelmesek, az idilli környezet pedig hamar rémisztő és fojtogató, kísértetekkel teli vesztőhellyé alakul, ami pedig Raimit illeti: bárcsak meglenne az a VHS.

A felütés reményteli, megismerkedünk Scott-tal (Jon Foster), a dokumentumfilmessel, aki új filmjét az ismeretlen vadonról szeretné forgatni és barátnőjével, Pennyvel (Sara Jones), aki úgy dönt, viszonylag ismert fotósként feladja rövidtávú terveit és követi szerelmét. Idővel megmutatkozik, hiába Penny áldozathozatala, Scott abszolút nem rendelkezik tervekkel és célokkal, mintha csak menekülésből választotta volna a több hónapos utazást. Az unalom és a semmittevés konfliktusokhoz vezet a pár között. Azt várnánk, kapcsolatuk rövidesen zátonyra fut, mikor a véletlen közbeszól: Penny az erdőben egy egészen bizarr szobrot talál, amit Mr. Jonesnak, a sokak által nagyra tartott, a nyilvánosság előtt rejtőzködő művésznek tulajdonít, ahogy Penny mondja, akárcsak mint J. D. Salinger vagy Banksy.

A felfedezés lelkesedést és tettrekészséget vált ki mindkettőjükből, Scott rögtön el is repül New Yorkba, hogy különböző szakemberekkel készítsen interjút, minél többet megtudva Mr. Jonesról. Az eddigi kézikamerás felvételeket így dokumentumfilmes betétek szakítják meg, ami jót tesz a filmnek, hiszen önmagában az, hogy Scott filmes, még nem ok arra, hogy 90 percig folyamatosan remegő kézzel tartott kamerán keresztül nézzük az eseményeket, habár az interjúbevágásokon kívül sajnos ez történik. Megtudjuk viszont, hogy Mr. Jonestól félni kell, mert ijesztő szobrokat küldözget ismeretlen embereknek és iszonyú rémálmokkal sújtja a címzetteket. Azonban Penny éppen az ellenkezőjét tapasztalja felfedezőútján, ahol képeket készít a furcsa szobrokról. Szerinte Mr. Jones egy védelmező, aki megvédi az embereket valami sokkal rosszabbtól.

Ekkor tartunk körülbelül a film 30. percénél és ez az a pont, amíg elhisszük, hogy egy élvezhető film elé ültünk le, azonban Scott visszatérésével hamar szertefoszlanak reményeink. Az unalmas, önálló gondolatokra képtelen Scottot mintha kicserélték volna, aktív hősként útnak indul egyenesen Mr. Jones házába, szembenéz saját félelmeivel. Nem csak ez hiteltelen a film második részében. Mintha kettészakadna a film, az első részben egy klasszikus indie horrorral van dolgunk és most hirtelen egy tudathasadásos, álmot és valóságot összemosó családi drámába fordulunk át, ahol a szereplők önmaguk és kapcsolatuk problémáival szembesülnek egy végtelenül tartó sötét éjszaka alatt.

Szürreális képsorok, valaki figyeli őket, a sztori követhetetlenné válik, töredezetté, de nem a jó értelemben. Nem egyfajta avantgarde, kísérleti filmes stílust látunk, hanem éppen hogy nem látunk semmit. Villódzó képek és arcok, teljesen elszakadva a történettől. Mintha Mueller a kissé elbizakodott filmes lelki szétesését akarta volna lépésről-lépésre dokumentálni, de ez a halovány sejtés megerősítés nélkül marad. Hirtelen Scott kezében nem látjuk többé a kamerát, de a felvételek ekkor sem szűnnek meg, a filmezést valaki más vette át. Erről az ismeretlenről azonban nem tudunk meg semmit, sem arról, hogy mi az oka Scott lelkének darabokra hullásának.

A Feloldozás (Resolution) és a Ház az erdő mélyén (Cabin in the Woods) juthat eszünkbe, amennyiben egy thrillert, drámát és misztikumot ötvöző alkotásról van szó. Amiben nincs kapcsolódás, az a film utolsó harmada, illetve a finálé. Az említett két film is rejt magában hibákat, azonban a befejezésük igazán pörgősre és izgalmasra sikeredett, ellentétben a Mr. Jones-szal, amelyben a finálé elsikkad és sajnálatos módon unalomba fullad. Katarzis nélkül pedig nem marad más, mint hiányérzet és bosszankodás. Lehetett volna jobb is.

A lemez

A kiadvány nem tartalmaz extrákat.

Avatar

Szin Karolina

Rovatvezető - Interjú

Vidéken mindig szerettem volna a helyi videotékában dolgozni. Lenyűgözött a mostmár Taratino-féle, akkor még csak a Szenzációs recepciósból ismert végtelen tudás és rögtönzött válaszkészség. Nemrég itt, Budapesten tettem egy hiánypótló próbát, sikertelenül, épp bezárni készültek. Így hát maradt az egyetem...

Filmek: elég gyermeteg módon, de szeretem az aranyos, régi vágású, szép grafikájú filmeket, animációkat (Tomm Moore, Sylvain Chomet, Gabrielle Vincent munkái). A magával ragadókat (Iñárritu, Malick, Jamin Winans). A kortárs magyart, illetve az ehhez részben viszonyítási pontként szolgáló rendszerváltó alkotásokat. E-mail: szin.karolina@gmail.com

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..