Kritika

Főemlős-törvények – A majmok bolygója: A birodalom

A majmok bolygója: A birodalom kalandelemekre cseréli a franchise-t meghatározó társadalmi reflexiókat. A disztópikus young-adult tematika ugyanakkor Az útvesztő filmeket is készítő Wes Ball rendezésében nem képes új perspektívákat nyitni a széria történetében.

A 2011-2017 között bemutatott A majmok bolygója előzménytrilógiai a főemlősök szemszögéből mutatta be, ahogy egy vírus következtében a majmok a szuperintelligens csimpánz, Cézár vezetésével átvették az irányítást a Földön az elállatiasodó emberiségtől. A birodalom generációkkal később veszi fel az evolúció fonalát, amikor az egykori civilizációból már csak növényzettel beborított vasbeton mementók és halvány emlékek maradtak. A majmok társadalma időközben természetközeli törzsi kultúrává alakult, egy magát önkényesen vezetőnek kikiáltó főemlős, Proximus (Kevin Durand) azonban az ókori viszonyok mintájára készül birodalmat felépíteni. Ennek érdekében katonáival sorra hódítja meg a különböző klánokat, akiket rabszolgává tesz terve megvalósítása érdekében. A tinédzser főhős, Noa (Owen Teague) viszont megmenekül a fogságból és elhurcolt népe után indul.

A majmok bolygója: A birodalom utazásnarratívája a 2010-es évek young-adult filmjeinek stílusában elmesélt klasszikus fejlődéstörténet.

A magára maradt Noa a Percy Jackson, Az éhezők viadala, A beavatott vagy éppen Az útvesztő szériák fiatal szereplőihez hasonlóan kénytelen boldogulni és felfedeznie saját identitását, hogy megmenthesse társait. Az egytől-egyig sikerkönyveken alapuló, fantasztikus elemekben gazdag történetekben a fiatalkori lázadás motívuma a felvázolt disztópikus rendszerek szociális elnyomása elleni felkelésekben érvényesül. Az ifjú főhősök jellemzően a közösségük kiválasztott, erős tagjai, akik személyes és külső kihívások árán kénytelenek érzelmileg, szociálisan és fizikailag is fejlődni, így találva rá végül igazi önmagukra felnőtté válásuk során.

Noa tipikus young-adult karakter. A csimpánzfiú a legrátermettebb társai közül, azonban meg kell tanulnia segítséget elfogadni és együttműködni másokkal. Ennek megfelelően utazása alatt egy bölcs orángután mentor, Raka (Peter Macon), egy kalandor ember-nő, Mae (Freya Allan), illetve a küzdelmekben odaveszett törzsfőnök apja kezdetben ellenséges egykori sasmadara is társául szegődik. Az archetipikus figurák iránymutatásának köszönhetően a beszédes nevű Noa képes végigjárni a mitikus történetstruktúrákból eredeztethető hős útját és megmenekíteni népét az emberek bűneit jelképesen elmosó özönvíztől. Proximus terve ugyanis egy hátrahagyott atombunkerbe való bejutás, hogy az ott talált modern emberi fegyverekkel szilárdíthassa meg hatalmát, míg Noa és rabszolgasorba taszított társai ezek megsemmisítésén, azaz vízzel való elárasztásán dolgoznak törzsi társadalmuk megvédése érdekében.

A fiatal felnőtteket szerepeltető fantasztikus kalandfilmek kortárs darabjaiban egyre hangsúlyosabbak a különböző morális útvesztők kihívásai.

Ahogy az új Percy Jackson sorozatban a hősök közötti bizalmatlanság és árulások tematizálódtak, Az éhezők viadala: Énekesmadarak és kígyók balladája az eredeti széria főgonoszának eredettörténetét mesélte el, a Dűne filmek pedig egy korrupt világban prófétává váló fiú erkölcsi meghasonulását részletezték, úgy A majmok bolygója: A birodalom főbb szereplői szintén mind követnek el megkérdőjelezhető tetteket saját maguk érdekében, valamint egyaránt válnak gyilkosokká, noha az egykori majomvezér, Cézár törvényei éppen azt hangsúlyozták, hogy a majmok együtt, összefogás árán lehetnek erősek és nem ölhetnek maguk közül valót. A főemlős-tanok megtagadása, illetve kiforgatása az evolúciónak is megálljt parancsolt, így a majmok az emberekhez hasonlóan kizárólag visszafejlődtek szociálisan az elmúlt évszázadokban.

Az emberségét vesztett világ alapjaira pedig nem lehet új birodalmat építeni, ahogy a franchise-t rendszerkritikus metaforáitól megfosztó reboot sem szolgál új tartalommal.

Hiszen a majmok egy civilizáció előtti állapotban rekednek, így a korábbi filmeket jellemző társadalmi áthallások sem relevánsak többé. Míg az eddigi széria főemlősok uralta bolygója a különböző intézményrendszerek megkérdőjelezhető működésével szembesítette a nézőket, a fajok közötti hierarchikus kapcsolatok tematizálásával pedig a rasszista ideológiáknak mutattak görbe tükröt, addig A majmok bolygója: A birodalom mindössze az önkényuralmi rendszerek kiépülésének bemutatása kapcsán válhatna aktuálissá. A cselekmény ugyanakkor elsősorban az akció és kalandelemekre koncentrálva sematizálja a koncepcióban rejlő mögöttes tartalmakat.

A film apokalipszisképe a disztópiák megszokott ábrázolási módjához képest kietlen, sivár tájak helyett természeti paradicsomként gondolja újra az emberiség pusztulását. Hiszen a kihalás ebben az univerzumban az erkölcs halálával és nem a fizikai megsemmisüléssel egyenlő. Így izgalmas a kontraszt a pillanatokra felbukkanó, monstrum betonbunkerekbe menekült emberi túlélők és a természettel szimbiózisban élő majmok között. Az evolúciós konfliktus mégis ambivalenssé válik. A vírus következtében elállatiasodott embercsordák kihalásával mit sem törődő intelligens túlélők pont olyan önzőek, mint a társaikat rabszolgasorba taszító főemlősök. Noha mindkét fél célja a bolygó feletti uralom átvétele, elsősorban nem egymással, kizárólag önmagukkal állnak konfliktusban.

A majmok bolygója: A birodalom világvégevíziója az átrendeződött erőviszonyok közötti élet egyetemes erkölcsi dilemmáit hozza felszínre.

A film az olyan kortárs posztapokaliptikus történetekhez hasonlóan, mint A siló, a Fallout, a The Last of Us, a Szerelem és szörnyek vagy a Furiosa: Történet a Mad Maxből a mobilitás jelentőségét emeli ki, amin keresztül a megismerés és a tapasztalatszerzés fontosságát hangsúlyozza a széttartást és megosztottságot eredményező berendezkedések merev rendjéhez képest. A folyamatos fizikai mozgással összekapcsolt szellemi és lelki fejlődés azonban A birodalom esetében gyakran csupán narratív kliséken és didaktikusan megfogalmazott kulcsgondolatokon keresztül érvényesül. A többnyire nehezen azonosulható típuskarakterek közötti interakciók ráadásul csak ritkán képesek erős érzelmi reakciókat kiváltani. A morális ítélethozatal pedig az özönvíz által szimbolikusan elmosott bűnösök biblikus képében fejeződik ki, amit szinte azonnal zárójelbe tesz a túlélő törzs kiegyenlítetlen végső küzdelme az emberei közül egyedül életben maradó Proximusszal.

A majmok bolygója: A birodalom történetvezetése ugyanis sokkal inkább emlékeztet egy látványos akciókra épülő videójátéknarratívára, mintsem egy átgondolt ívű cselekményre. A szereplők meghatározott időnként kénytelenek összecsapni ellenfeleikkel, a küzdelmeiknek azonban nincs tényleges tétje és komoly következményekkel sem járnak. Ezek a karakterisztikák Josh Friedman forgatókönyvírói stílusának sajátjai, hiszen korábbi fantasztikus (apokaliptikus) világokat prezentáló munkáira (Világok harca, Terminátor: Sötét végzet, Avatar: A víz útja) szintén a tartalmat felülíró látvány és a karakterdinamikát elnyomó akciók voltak jellemzőek. A korábban kizárólag Az útvesztő young-adult széria adaptációit rendező Wes Ball pedig nem képes kreatív ötletekkel és előremutató vizuális megoldásokkal színesíteni az alapanyagot.

A majmok – a széria szempontjából kritikus – megjelenése semmit sem fejlődött az előző rész óta eltelt években.

Ráadásul míg az 1960-as években indult epizód maszkmegoldásai különböző specifikus jellemvonások kiemelésével tették emberszerűbbé a szereplőket a társadalmi metaforát hangsúlyozandó, addig az előzménytrilógiai realizmusigényének effektusai az állatok kizsákmányolásának tematikáját erősítették. A majmok bolygója: A birodalom emberként beszélő, fotorealisztikus majmai ugyanakkor némileg elidegenítően hatnak, hiszen az emberszereplők hiányában reflektálatlan marad a helyzet abszurditása. Pedig a technikai fejlettség nyújtotta lehetőségek kerülnek előtérbe a történeten belüli állapotok lehetséges megoldásaiként is. Ugyanakkor míg Proximus a különböző fegyverekkel akar birodalmat építeni, addig a megmaradt emberiség a kommunikációs eszközök révén készülhet az összefogásra.

A majmok bolygója: A birodalom érezhetően egy franchise-on belüli újabb sorozat elindítására törekszik, szerializált young-adult története mégsem válik többé egy átlagos kalandfilmnél. Wes Ball rendező attraktív műfajvilágra cseréli a korábbi széria gazdag gondolatiságát, így a logikai és ideológiai ellentmondásoktól sem mentes narratíva sematizmusa sokkal inkább hat Az útvesztő filmek szellemi örökösének. Hiába kerülnek megidézésre több ponton is A majmok bolygója korábbi adaptációi és az előzmények eseményei, a főemlősök világának felszíne mögött már egy teljesen más széria kezd kibontakozni, ami tinédzser főhőséhez hasonlóan még keresi saját identitását.

A Majmok bolygója: A birodalom május 9-étől látható a mozikban.

Lubianker Dávid

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com