Kritika

A nyugati értékek Jóbja – A Man of Integrity

A korrupciótól sújtott Iránban egy becsületes ember küszködését mutatja be a Cannes-ban díjazott A Man of Integrity. Az integritásról szóló film kapcsán az a furcsa érzésem volt, hogy a több ez esetben több lett volna.

Az iráni film szárnyalása folytatódik. Idén már Oscar-díjat nyert Az ügyfél, Cannes-ban pedig a második legfontosabb szekciónak tartott Un Certain Regard győztese lett az A Man of Integrity. Két éve Berlinben nyertek a Taxi Teheránnal, és a 2009-es legjobb idegen nyelvű film Oscarja is az övék volt a Nader és Simin – Egy elválás történetével. Ehhez fogható diadalmenetet a filmes szempontból kis országok körében csak Dániában és Chilében figyelhetünk meg – és nem utolsó sorban Magyarországon.

Az A Man of Integrity a hazánkban szinte ismeretlen rendező, Mohammad Rasoulof legújabb alkotása. A direktor hatodik nagyjátékfilmje, de eddig hazájában egyet sem mutattak be. 2010-ben letartóztatták engedély nélküli forgatás vádjával, és hat év börtönre ítélték, amit később egy évre csökkentettek. A rendező sorsa kísértetiesen hasonlít Jafar Panahiéhoz, aki szintén üldözött a saját hazájában. Mindketten olyan nyugati értékek mellett szállnak síkra műveikben, mint a szabadságjogok, az emberi jogok vagy épp az antikorrupció – utóbbiról szól az A Man of Integrity.

Főszereplője, Reza (Reza Akhlaghirad) egy apró tavat birtokol, ahol egyedül tenyészt aranyhalakat. A nehéz körülmények ellenére viszonylag boldogan él fiával és feleségével. Amikor megismerjük, már kettős szorításban él: egyrészt a bank felé fennálló hitel törlesztése jelent egyre nagyobb gondot számára, másrészt pedig a környék oligarchája szemet vetett a birtokára. A férfi azonban úgy dönt, hogy a nehezebb utat választja: nem fizeti le a bank képviselőjét, hogy elmismásolják a tartozását, hanem a jogosan kijáró banki bírságot választja.

Reza ettől fogva egy végtelen spirálba kerül, ahol örvény módjára húzza lefelé a velejéig korrupt iráni közpolitika, miközben ő próbál levegőért kapálózva életben maradni. Amikor a bankkal sikerül zöld ágra vergődnie, akkor a helyi vízügyi hatósággal támad baja. A szomszédjával összetűzésbe keveredik, ezért rendőrségre kerül. Bármilyen szerencsétlenség éri a főhőst, azáltal, hogy ő nem fizeti le az illetékest, mindig hátrányban marad, és az életében eggyel visszalép. Az A Man of Integrity pontosan azt meséli el, amit tavaly az Érettségi:

mindenki, akinek van egy kis hatalma – az iskolaigazgatótól a vízügyesig – visszaél vele.

Mungiu azonban jobb rendező: a megfelelő pillanatokban sejtet, máskor konkrét.

A Rezát érő kegyetlen nehézségeket Rasoulof bibliai sorscsapásokként ábrázolja. Hiába jelenik meg többször az iszlám vallás (több dimenzióban), ismét kiderül, hogy azonosak a gyökerei a kereszténységgel. A főhős karakterében Jób története elevenedik meg, a hite pedig az integritás. Egy hozzá egészen hasonló karakter sorsát mesélte el Andrej Zvjagincev a Leviatánban. De Zvjagincev jobb rendező: képes egyetemes gondolatokat közölni a rendszerkritikán túl.

Az A Man of Ingerity se nem Érettségi, se nem Leviatán – inkább A lecke iráni verziója. A lezárás hasonlóan erős a bolgár filmben, mégis összességében ugyanazon a szinten ragad meg a két film. A morális dilemma egy ponton túl nem valós, pusztán a kritika hosszabb ecsetelésében játszik közre. Fontos értékek mellett áll ki Rasoulof, de több ihletet kéne merítenie Farhaditól vagy Panahitól, hogy a többlettartalom révén maradandóbb alkotásokat készíthessen. És így hozzánk is eljussanak a filmjei.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com