Kritika

Apasági teszt ‒ A másik lány

A válások okozta lélektani traumák kiváló táptalajt jelenthetnek a thriller illetve a horror műfajának. Spanyolország áldokumentarista zombi-showjának forgatókönyvét jegyző Luis Berdejo is rendezői debütálásként egy bírósági határozattal megcsonkított család megújult élethelyzetét dolgozta fel. Ráadásul a Rec-ből ismert vérmérsékletét is valamelyest csökkentette a meggyőző drámaiság javára.

A válás után egy apa (Kevin Costner) fiával és lányával vidéken kezdene új életet semmi közepén álló házukban, éjszakánként  azonban fura zajokra lesznek figyelmesek.

Becsületére váljon Luis Berdejonak, hogy hollywoodi kiruccanásának sablongyűjteményéből egy épkézláb filmet össze tudott hozni. A másik lány ereje elsősorban azon szimpatikus hozzáállásból származik, hogy a rendező a szörny-horrorba forduló thriller szál helyett inkább a cselekmény drámai vonulatára koncentrál. Gondos figyelemmel követi végig mind az apa, mind a gyermekek költözésre adott reakcióit: a vádaskodástól a félelemig, az új iskolába való beilleszkedéstől a nőkkel való ismerkedésig. Az egyedülálló apa gyermekneveléssel kapcsolatos megfelelési kényszere és a leánygyermek esetleges pótanyai szerepköre tehát önmagában is érdekes, de szerencsére mindkét öndefiníciós probléma a párhuzamos cselekményszállal is összekapcsolódik.

A történet másik oldalán ugyanis az indiánmitológia ocsmány teremtményei állnak, akik egyre súlyosabb következményekkel zaklatják a ház védtelen lakóit, s különösen a kislányt, akiben régóta várt utódnemző királynőjükre ismernek. A családfő minden eszközzel – a tudományos kutatástól a lőfegyverekig – igyekszik megvédeni gyermekét, amely lehetetlen küldetés két, egymás tükörképét jelentő ostromjelenetben csúcsosodik ki.

A másik lány az összecsapott lezárást leszámítva ügyes rendezői próbálkozás. Ingadozó feszültségét és akadozó ritmusát a drámai szálak fejtegetései ellensúlyozzák. A ráadást pedig Kevin Costner szolgáltatja, aki a tettre kész apa szerepében a horrorisztikus körülmények közepette is képes megőrizni a figuráját működtető hétköznapiságot.

Avatar

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Vászon nélkül és a Fesztivál rovat szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya