Kritika

Sorozatgyilkossal suttogó – A másik nővér

Tobias Lindholm első amerikai filmjében rendhagyó módon, egy szoros barátság bemutatásán keresztül dolgozza fel egy amerikai sorozatgyilkos igaz történetét. A másik nővér (The Good Nurse) sajátos szemszögével és üzenetével egy egyedi hangvételű true crime sztori, amiben az elkövető lélektanának feltérképezése helyett inkább a hozzá közel álló főhős belső változásai kerülnek fókuszba.

Amy Loughren (Jessica Chastain) kétgyermekes, egyedülálló anya, aki nővérként dolgozik a helyi kórházban. A beosztása miatt kevés ideje jut a lányaira, emellett súlyos szívbeteg, ami kockázatot jelent a munkahelyén, de a túlzott terheléssel saját életét is veszélyezteti. Új munkatársával, Charlie Cullennel (Eddie Redmayne) formálódó barátsága azonban felszabadítóan hat rá. Kapcsolatuk pillanatok alatt szorosra fűződik, a férfi mindenbe besegít, szinte mindennapossá válik a nő és lányai életében.

A dán rendező-forgatókönyvíró munkájában thriller és lélektani dráma keveredik. A szűken tartott narratívájában központi helyet foglal el Amy szemszöge, női sorsával, kiszolgáltatottságával. Ugyanakkor Charlie érkezése után ez kiegészül kettejük kapcsolatával. A két szereplő útjai néhol különválnak, Charlie karakterét például már a nyitójelenetben megismerjük, egy, a film jelenéhez képest évekkel korábbi pillanatban.

Mégis, kettejük viszonyának kibontakozása teszi a sztorit különlegessé, sőt, kapcsolatuk dramaturgiai szempontból is fontos szerepet kap.

Egy másik szálon fut a nyomozás, melynek apropója a kórházban történt gyanús haláleset. A film nem tartja bizonytalanságban a nézőt azzal kapcsolatban, hogy ki az elkövető, a nyomozás folyamatának bemutatását inkább arra használja, hogy kritikát fogalmazzon meg. Az ügyön dolgozó nyomozók ugyanis folyamatosan falakba ütköznek, a kórházzal való interakcióikból egy rendszerszintű probléma bontakozik ki, ami nem marad az egészségügyi intézmény falain belül. Ahogyan a Spotlight: Egy nyomozás részleteiben az egyház próbálja elfedni a bostoni papok ügyét, úgy itt kórházigazgatók és állami szervek hunynak szemet a számukra végtelenül kellemetlen ügy fölött.

Tobias Lindholm filmje empátia és emberség köré épül. Amy karakterének változásain keresztül megismerjük, hogyan alakul ki a bizalom közte és Charlie között, aztán ez a biztonságos állapot hogyan telik meg kétségekkel és félelemmel. A Krysty Wilson-Cairns (1917, Utolsó éjszaka a Sohóban) által jegyzett, érzékenyen megírt forgatókönyvben szépen rajzolódik ki Amy útja, és a Charlie-hoz való viszonyának formálódása.

A múltbeli traumák, a gyerekkori emlékek fontos kapaszkodók a néző számára a sorozatgyilkos elméjének, motivációjának megértésében. Így lesz például hátborzongató pszichológiai thriller a szintén megtörtént eseményeken alapuló Fekete madár. A másik nővérhez hasonlóan klausztrofób sztori nagyrészt a börtön falai között zajló hosszú beszélgetések sorozata, tele rendkívül feszült és izgalmas fordulatokkal. De ilyen a Capote is, amelyben Truman Capote (Philip Seymour Hoffman) megpróbálja megérteni a gyilkosok motivációit, akik egy betörés során az egész családot megölték.

A másik nővér esetében ez a megértési folyamat, ahogy az elkövető korábbi életének feltárása is elmarad; néhány mondatból következtethetünk csak rá.

A kevés helyszínen, viszonylag kevés szereplővel játszódó film az információk terén is csak a legszükségesebbeket tárja elénk. Nézőként még így is többet tudunk a szereplőknél, a vészjósló történet jól játszik a suspense eszközével. A lassú kameramozgások megadják a film komótos tempóját, a sötét árnyalatok és a zene együttese pedig nyomasztó, melankolikus légkört teremt. Formanyelvével, elbeszélésmódjával egy világos és erős rendezői koncepció rajzolódik ki, a szűkszavú befejezéssel együtt azonban mégis maradhat némi hiányérzetünk.

A kórház ábrázolásával, a nővérek megterhelő, alázatos munkájának bemutatásával, a naturális képekkel és Amy szemszögének középpontban tartásával a film törekszik a hitelességre. Ennek ellenére a nyomozás során néhány fordulat, illetve az egyik kulcsjelenet egyes körülményei valószerűtlennek hatnak.  

Jessica Chastain (Tammy Faye szemei, Zero Dark Thirty – A bin Láden-hajsza) arcán végigkövethetjük karakterének változásait. Hitelesen alakítja a túlterhelt anyát és lelkiismeretes ápolót, aki a legsúlyosabb helyzetekben sem hagyja maga mögött emberségét. Kifejezetten izgalmas (forgatókönyv szempontjából is) a játéka a befejezésben, ahol nem lehetünk biztosak benne, hogy karaktere őszinte, vagy inkább szerepet játszik. Eddie Redmayne (A mindenség elmélete, A dán lány) remekel a kétarcú Charlie szerepében, aki kedves, közvetlen és segítőkész figurának mutatja magát, ám van egy ismeretlen, sötét oldala. Ebben a kettős szerepben a színész ismét bizonyítja sokoldalúságát.

A dán Lindholm (A vadászat, Emberrablás, Egy háború) munkáiban gyakran foglalkozik bűnügyi témákkal. Ilyen többek között a Bedrag című TV-s széria vagy A nyomozás című minisorozat, melyben a fiatal svéd újságíró, Kim Wall meggyilkolásának igaz történetét dolgozza fel. A másik nővér Lindholm első amerikai munkája rendezőként. Hangulatában megőrzi a skandináv bűnügyi filmek fagyosságát, miközben sok empátiával fordul egy brutális történet irányába. Aki viszont vérfagyasztó thrillerre számít, csalódni fog.

A másik nővér a Netflix kínálatában található meg.

Kalmár Lalita

Kalmár Lalita az ELTE bölcsészkarán végzett filmszakon, majd később filmírást tanult a METU művészeti karának mesterszakán. Írt kisjátékfilmet, sorozatot, dolgozott színészekkel filmben és színházban egyaránt, a filmkészítés gyakorlatába is belelátott. Szakdolgozatában a bollywoodi film műfaji sokszínűségét vizsgálta, emellett nagy rajongója a szerzői filmnek, illetve a szerzői életutak feltérképezésének.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!