Kritika

A kaptár őrzője – A méhész

the-beekeeper-jason-statham3

Az amerikai rendőr- és gengsztertörténetek egyik meghatározó krónikása, David Ayer pár éves szünet után egy társadalomkritikus bosszútörténettel tért vissza, a méhész Jason Statham pedig brutálisan megleckézteti az időseken élősködő csalókat.

A Los Angeles-i gettókban nevelkedő David Ayer a 2000-es évek elején hívta fel magára a figyelmet Hollywoodban az U-571-gyel, az első Halálos irambannal és a Kiképzés forgatókönyveivel. Ayer az utcán szerzett személyes tapasztalataiból és egy amerikai tengeralattjárón végzett szolgálatából is átemelt rengeteg elemet ezekbe a szkriptekbe a hitelesség érdekében. A Kiképzés sikere után 2005-ben megrendezhette első nagyjátékfilmjét, a Nehéz időket Christian Bale-lel a főszerepben, amivel ismét egy Dél-Los Angeles-i utcákra helyezett, droggal és erőszakkal átitatott gengsztersztorit mesélt el. További három rendőrfilm (Az utca királyai, Az utolsó műszak, Szabotázs) és egy háborús mozi (Harag) után

Ayer lehetőséget kapott, hogy megrendezhesse a frissen elindult DC univerzum gonosztevőit bemutató Suicide Squad: Öngyilkos osztagot,

ami az ígéretes előzetesek és a hatalmas várakozással szemben egy mérhetetlen csalódás lett. A filmet a stúdió a premier előtt nem sokkal a Deadpool sikere és a Batman Superman ellen bukása miatt átvágatta, hogy Ayer eredeti, sötétebb víziója helyett egy sokkal könnyedebb akcióvígjátékot kreáljanak Harley Quinnék kalandjából. A rendező karrierje legdurvább szakaszaként írja le az Öngyilkos osztaggal kapcsolatos kreatív kontroll elvesztését és a stúdió árulását, továbbá azóta is kampányol a saját verziója kiadásáért (ki tudja, lesz-e belőle bármi). Ezt újabb két botrányosan rossz kritikai fogadtatású filmje (Bright, The Tax Collector) követte,

melyek után nem nehéz úgy értelmezni Ayer legújabb alkotását, mint amivel úgymond kiengedi a gőzt,

és kiadja magából a Hollywoodban az évek alatt magába szívott összes frusztrációját és haragját egy hatalmas Jason Statham kaliberű csicskalángos formájában.

the-beekeeper-jason-statham2

Adam Clay (Jason Statham) egy magányosan élő szófukar méhész. Egyetlen barátja az őt befogadó fekete tanárnő, akinek egy nap egy internetes csalást követően az egész vagyonát meglovasítja egy adathalász banda. A nő még aznap öngyilkos lesz, ami elindítja a férfit egy könyörtelen bosszúhadjáraton, hogy megbüntesse a szervezet összes tagját, miközben kiderül, hogy nem csak egyszerű méhészről van szó, hanem egy szupertitkos szervezet visszavonult ügynökéről.

Első látásra egy kőegyszerű Jason Statham-filmnek vagy John Wick-klónnak tűnhet A méhész, de ennél egy fokkal bonyolultabb a felállás.

A filmnek három rétege van: elsőként a társadalomkritikus szál, amely főképp az Összeomlás és a Joker nyomvonalán indul el, vagyis mi történik, amikor a kisembernek elege lesz a rendszer igazságtalanságából és sorsát saját kezébe véve önbíráskodásba kezd? Nem eredeti, de működőképes alaphelyzet lenne, de hamar kiderül, hogy kisemberünk nemcsak egy profi gyilkológép, hanem világának a John Wickje, akit szintén a nyugdíjából rángatott vissza pár meggondolatlan fiatal suhanc. Itt érkezünk a második réteghez, az akciófilmes szálhoz. A film írója, Kurt Wimmer (legutóbb a Feláldozh4tókat követte el) ugyanis egy ízig-vérig ’80-as évek B-akciófilmjeit megidéző sztorit rakott össze a visszavonult, de egy utolsó személyes melóra visszatérő, volt titkosügynök keménylegénnyel, aki egyszemélyes hadseregként tarol le mindent és mindenkit anélkül, hogy egy karcolás is esne rajta.

Ha kicserélnénk a meggyilkolt pártfogót egy elrabolt lányra, akkor megkapnánk a Kommandó remake-jét.

És itt jön be a harmadik szál, ugyanis ez nem egy Arnold Schwarzenegger-, hanem egy Jason Statham-film. Ha a nagy franchise-okat nem számítjuk (Halálos iramban, A feláldozhatók), akkor Statham önálló filmjeire is jellemző az egyszemélyes hadsereg formula, de mindig képes belecsempészni egyfajta angolos lazaságot, stílust és ötletet a szikárság mellé, amivel kiszolgálja a B-filmes közönségét, de nem csúszik bele a Steven Seagal féle Zs-kategóriás, direct-to-DVD szemetek mocsarába.

A méhész történetében még lenne is potenciál, viszont sajnos többszörösen identitászavarban szenved,

mivel nem igazán tudja eldönteni, hogy egy földhözragadt társadalomkritikus, egy retro ’80-as évekbeli vagy egy kőegyszerű Jason Statham akciómozi akarna lenni. Megpróbálkozik mindhárommal, de egy ponton mindig tovább nyújtózkodik, mint ameddig a takarója ér. A film hiába igyekszik okosnak tűnni azzal, hogy időnként bedobálja a kaptár = társadalom metaforákat a méhésszel, mint védelmezővel, de képtelen többet nyújtani a hűtőmágnes-bölcsességeknél. A cselekmény több szálon bontakozik ki, így megismerjük az öngyilkos tanítónő FBI-ügynök lányát, aki személyes indíttatásból nyomoz az adathalász szervezet után, viszont karakterének szinte semmi ráhatása nincs a történésekre és jelenetei is egy idő után teljes időhúzásnak érződnek. Mellette még Josh Hutcherson ripacskodását csodálhatjuk a film főgonoszaként, Jeremy Irons szinte csak expozíciót felvázoló szövegeket kapott, a háttérben rejtőző méhész szervezetről pedig semmit nem tudunk meg. A film egyértelműen akkor a legszórakoztatóbb, mikor teljesen elkapja a gépszíj és fékevesztett mészárlásba kezd.

the-beekeeper-jason-statham-a-mehesz

Ayer szokatlan módon teljesen elhatárolódott a földhözragadt ábrázolásmódjától és többször teljesen hihetetlen fantasyba megy át az akció mértékét és a főhős sebezhetetlenségét illetően. Viszont tagadhatatlanul továbbra is veszett szórakoztató nézni, ahogy Jason Statham sorra végzi ki ellenfeleit brutálisabbnál brutálisabb módokon, miközben Ayer valószínűleg kaján vigyorral figyelte a kamera túloldalán. Szerencsére az akciójelenetek is jól koreografáltak és dinamikusak, Gabriel Beristain operatőri munkája kreatívan egyensúlyoz Clay méhkaptárakat idéző sárgában úszó természetes környezete és az adathalászok sötét, neonban úszó irodái közt és természetesen a vérrel se spóroltak egyáltalán. Ayer vérszomja egyértelműen átüt Statham az öntelt, bunkó öltönyösökön elkövetett kegyetlenkedésein, amivel néhány ponton súrolja Michael Bay Bad Boys 2-jének nihilizmusát.

Viszont bármennyire is nehéz bevallani, A méhész Jason Statham-i mércével is hagyott némi kívánnivalót maga után.

Sajnos teljesen hiányzik az angol akciósztár lezsersége és száraz humora Adam Clay karakteréből, és csak egy kőegyszerű mészárost kapunk, akiért izgulni se tudunk, mert gyakorlatilag halhatatlan. Próbál a film érzelmi kapcsolatot kiépíteni a pártfogójának elvesztésével, de az a réteg is kiveszik a karakterből, mikor a kaptár méheinek védelmezőjeként és a betolakodó darazsak kiirtójaként kikiáltva magát, dogmatikus őrültként kezdi mészárolni az útjába kerülő fegyvereseket. A befejezés pedig annyira hirtelen következik be, hogy a néző csak vakarni fogja a fejét, hogy akkor végülis volt-e valódi üzenete a filmnek vagy csak megelégedett egy primitív vágybeteljesítő bosszútörténettel.

Sajnos nem ez lesz az a mozi, ami megtöri Ayer negatív sorozatát, de egyértelmű szintlépés az utóbbi pár próbálkozása után. Egy kőegyszerű mészárszék, ami sokszor többnek akar tűnni, mint ami, de a ’80-as évek nyers akciófilmjeit megidéző omázsként egészen vállalható szórakozás. Jason Statham rajongók nyugodtan rárepülhetnek, mások inkább óvatosan közelítsenek hozzá.

A méhész január 11-től látható a mozikban.

Sztepanov Márkó

Sztepanov Márkó a METU képalkotás szakán diplomázott 2023-ban, jelenleg televíziós műsorkészítő mesterképzést végez. Javíthatatlan mozifüggő, filmkészítéssel foglalkozik és filmrendezői ambíciókkal is rendelkezik. Mindenevő, de a horror és az akció műfajok a gyengéi és bármikor megvédi Michael Bay renoméját.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com