A mélyben (The Tank) jó példa arra, milyen az, amikor egy horror evolúciós zsákutcába keveri magát és csak későn kap észbe, hogy vár rá a természetes szelekció…
Ben és a felesége, Jules egy kisállat-kereskedést vezetnek Kalifornia egyik városában a hetvenes évek végén. Van egy kislányuk, aki a szüleihez hasonlóan rajong az állatokért és a természetért. Ezt az idillinek tűnő családi életet egyelőre csak egy „apróság” zavarja meg: gondok vannak a banki törlesztésekkel. Erre fel jön a hír, hogy Ben nemrégiben elhunyt, mentális gondokkal küszködő édesanyja hagyatékában találtak egy ingatlantulajdoni papírt, azaz Ben örökölt egy kétszintes házat valahol Oregon állam elhagyatottabb tengerparti vidékén. Ben felpakolja a családot, hogy közelebbről is megnézzék a birtokot, ám odaérve hamarosan kiderül, hogy a néhai édesanyja nem véletlenül nem beszélt soha erről a családi örökségről – ugyanis a ház vízellátását biztosító, földbe ásott tartályban él valami…
Ezek után túl nagy titkot nem árulok el, hogy A mélyben az ökohorrorok és a szörnyfilmek amúgy is népes táborát gyarapítja tovább. Ez önmagában nem is jelentene problémát, hisz habár a horror alműfajai egytől egyig jól bevált panelekre épülnek, egy kreatív alkotógárda hozzá tudja tenni azt a pluszt, ami kiemeli az alkotást a kliséhalmazból. A filmet íróként és rendezőként is jegyző Scott Walkernek (előző és egyben első filmje a viszonylag tisztességesen elkészített krimi-thriller, a Nicolas Cage főszereplésével bemutatott Dermesztő rémület volt) bőven megvolt a lehetősége erre. Már csak tematikailag is,
hisz mostanában egyre többet szembesülünk vele, hova vezet bolygónk szisztematikus rombolása.
A mélyben elején a főszereplők kislánya egy tüntetésre akar menni, hogy felhívják az emberek figyelmét, a Föld kezd túlnépesedni. Ez akkoriban még alig 4,5 milliárd embert jelentett, ami mostanra már 8 milliárd környékére duzzadt. Horrorba illő adat, de az amúgy természetbarát és ökotudatos szülők a sok-sok teendőjük mellett gyorsan lerázzák lányukat. Ez például lehetett volna egy, az egész filmen átívelő motívum, hiszen a Földdel pont ugyanígy csináljuk, mindig van valami fontosabb elintézni valónk annál, mint amit nem látunk közvetlenül. Ennek ellenére ez jó, ha egyszer visszatér még a film folyamán, mintha az író elfelejtette volna leütni saját maga magas labdáját.
Sajnos nem ez az egyetlen írói, rendezői hiba. Mert hát oké, egy horror működhet jól felépített mondanivaló nélkül is, ha van elég izgalom és látnivaló, ha elég gyorsan pörög a cselekmény. A fene tudja miért, de Walker ennek ellenére úgy döntött, hogy a késleltetés eszközét veti be és a lényt csak a film utolsó 20-25 percében mutatja meg. Épkézláb történet nélkül ez viszont azt jelenti, hogy az azt megelőző, gyötrelmesen hosszú 70 percben a család utazik, felújít, takarít és néha lemegy a földszintre megnézni, mi volt ez a zaj. Természetesen ott van a családi rejtély, amire a szereplőknek rá kell jönniük, de azzal meg az a baj, hogy a néző már a film harmadik percében tudja, mi történt Ben családjával.
A mélyben-t csak az utolsó fertályóra menti meg attól, hogy ne egy creature és feature nélküli creature featureként emlékezzünk rá.
Amint felbukkan a szörny és végre elkezd valami történni, a film is működni kezd. Felpörög a tempó és jól megkomponált jelenetekben bontakozik ki a család túlélésért folytatott küzdelme, a szörnyek pedig elég jól néznek ki, hála a WETA csapatának, akiket Peter Jackson és A Gyűrűk Ura tett világhírű trükkműhellyé. Igaz, a film ezen szegmense sem ad többet, mint mondjuk A nyolcadik utas: a halál (ha már hetvenes évek vége…), de ez legalább működik. Nagy kár, hogy a finálé viszont túl egyszerű és kurta lett ahhoz, hogy teljes legyen az öröm.
Összességében mondhatjuk, hogy A mélyben a szörnyfilmek állatorvosi lova lett, amiben majdnem mindent elhibáztak, amit el lehet hibázni. Egy rejtély után nyomoz, ami cseppet sem rejtélyes, ellenben kerüli, hogy bármiféle üzenetet közvetítsen és még a szörnyekkel is spórol. Helyette felsorakoztatja a zsáner összes közhelyét A fekete lagúna szörnyétől kezdve a fentebb említett Ridley Scott-mozin át a Barlangig, de a szörnyeket illetően visszaköszön még az X-akták második évadának második epizódja is a csatornában élő humanoid kétéltűekkel.
Különösen bosszantó ez, mert a lehetőség tényleg megvolt és Walker filmje lehetett volna jó, így viszont csak egy B-horror a sok közül. Csak rajongóknak… ha nincs más.
A mélyben július 20-tól látható a mozikban.
