Kritika

A méret a lényeg? – Apróláb

Aranyos animációs film az Apróláb, amiből kiderült az is, hogy nem biztos, hogy a méret a lényeg!

A jetik – a boszorkányok, sárkányok és egyéb csodabogarak mellett – mindig is foglalkoztatták az emberek fantáziáját. Nos, a Gru írói és a LEGO-filmek producerei most összefogtak, hogy csavarjanak egyet a róluk szóló titokzatos legendán, s az Apróláb című családi animációs filmmel egy bolondos, játékos komédiát hoztak létre. A jeti szó „Himalájában élő lényt” jelent, ám a lényeket az USA európai származású lakosai inkább a „bigfoot” azaz „nagyláb” elnevezéssel illetik. A film készítői ezért is választhatták művük címéül az embereket jelölő Apróláb (Smallfoot) megnevezést.

A legtöbb tudós és szakember – elégséges bizonyítékok hiányában – a jetit legendának vagy észlelt jelenségek félreértelmezésének tartja.  Mindezek dacára sokan hisznek a jetiben, s Karey Kirkpatrick filmje után talán még többen fogadják majd el a létezésüket. Az Apróláb jeti birodalmában a három méteresre is megnőtt jetik békésen élnek biztonságos, tágas, vidám világukban a Himalája tetején, ahol még a madár sem jár. Ősi, de fejlett, munkamegosztáson alapuló társadalom az övék, melynek fennállását egy titkos tudást rejtő kő szabályozza. A követ a legvénebb jeti birtokolja, így ő egyben az igazság őrzője. Aki megszegi e szabályokat, száműzetés a büntetése. Boldogságukra csupán egyvalami vet árnyat: azok a titokzatos, pirinyó lábnyomok, amelyek egy ismeretlen, titokzatos lénytől származnak. S ez elég ahhoz, hogy a számukra addig ismeretlen, kislábú faj felkutatására induljanak.

A film egyik központi kérdése  az ember viszonya az állatokhoz, és tág értelemben véve a környező természeti környezethez. Látjuk, ahogy a jetik kíváncsiságtól övezetten, barátságosan közelednek a felfedezett, titoktatos „fajtatárshoz”, ezzel szemben az ember rohamkocsikkal és kötelekkel ront rá a Himalája lakóira. Ebből az alaphelyzetből adódik az Apróláb másik izgalmas problémája: a valóság és az igazság kapcsolatának kérdése. A jeti vének múltbéli, emberhez fűződő keserű tapasztalata a valóságban gyökerezik, de ők ezt nem akarják igazságként kimondani, inkább mélyen hallgatnak, mert úgy érzik, csak felbolydítanák az addig békében és boldogságban élő jeti társadalmat. Ősi tudásuk hatalom, és ezt ők a Himalája tetején elzárt jetik tudatlanságban tartására használják.

Ám  az ősi tudást őrző vének ellen lázadó ifjú jetik titkos társaságba szerveződnek, s a dicső múltú vének titkolózásával szemben a dolgok kimondását és közös megtárgyalását akarják kiharcolni. Az andalító nyugalom helyett a kalandot hirdetik, az új dolgok kipróbálását, izgalmas úticélokat. Az akciókban bővelkedő film mulatságos jelenetetek sorával követi nyomon az ifjak kitörését.

Az emberek világa egy sajátosan manipulatív nézőpontból, a média torz működésén keresztül tárul fel. A Himalája rejtekéből előbújó jetik egy népszerűséget hajhászó,  a valóság elferdítésére is kapható fiatal riporter közvetítésével kerülnek a nézők elé. A filmben megjelenő riporter gátlástalan, csaláson alapuló, nézettségnövelő technikáinak alkalmazása egész komolyan felveti az újságírók felelősségének kérdését.

Kevés olyan gyerekeknek szóló animációs film van, amely a kicsiket és a szülőket egyaránt elszórakoztatja. Nos, az Apróláb ilyen filmcsemege.

Felnőtteknek a film gondolati szála filozófiai elmélkedésre ad okot, míg a gyerekek számára a film a konzervatív társadalom szabályai ellen felkelő ifjú jetik izgalmas lázadásának története. E kettős értelmezési keretben, egy gyerekfilm köntösébe bújtatott, valódi társadalmi dráma bontakozik itt ki, igazi felnőtt problémákkal spékelve, de korántsem fontoskodóan vagy túlbonyolítva. A felnőttek is elgondolkodnak az Apróláb által felvetett bonyolult társadalmi problémákon, de ügyes dramaturgiai fogásokkal a film készítői elérik, hogy életkori sajátosságaiknak megfelelően ezek a kérdések gyerekek számára is értelmezhetőek legyenek, mi több: közös beszélgetések során a szülőkkel tovább boncolgathatók.

Mindemellett a film vizuálisan is élvezetes, a Himalája megkapó látványt nyújt, a bumfordi jeti figurák és a karikaturisztikusan elrajzolt emberi karakterek pedig nagyban hozzájárulnak a film sikeréhez. Az Apróláb legnagyobb érdeme, hogy egy aranyos mesébe bújtatva

olyan fontos értékeket közvetít a gyerekek felé, melyek, ha jól beívódnak az agyukba, akár egy életre meghatározhatják a gondolkodásukat.

A film olyan, a szerethető jeti szereplők által ki is mondott üzeneteket fogalmaz meg, mint: „Ne higgy el mindent, inkább magad járj utána a dolgoknak!”, „Bátran kérdezz!”,„Nyitott szemmel járj és gyűjts tudást a világról!”, vagy „Mindig az egyenes út a helyes, még akkor is, ha az fájdalmas!” De mind közül talán a legfontosabb üzenet, amit a változásra képes legvénebb jeti mond ki a film végén: „Az, hogy mi jó, és mi rossz, mindig attól függ, honnan nézed.” S ez a flexibilis gondolkodást sugalló tanács lehet egy gyerekek számára készített animációs film talán leginkább megszívlelendő üzenete.

Argejó Éva

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..