Két szerelmes maga mögött hagyja a világot, együtt barangolnak a szigeten, majd úgy döntenek, összeházasodnak. Szüleik elöl bujkálni kell, de azért ők boldogan élnek. Nem volna a tavalyi év egyik legnagyobb sikere ez a film, ha nem egy 12 éves fiúról és lányról lenne szó. Wes Anderson Holdfény királysága felépíti világát, s nem enged abból egy tapodtat se. DVD kritika.
A film
Különös öröm, amikor filmes, kritikus és közönség szíve egyszerre dobban. Mert ugye a legtöbb film jó ugyan, de a kutya se nézi, vagy megdöntögeti a box office-ok csúcsát, de kritikus és filmes is szégyenli talán. Kevés az a film, amelyben kecske is, káposzta is, amelyben együtt örül kritikus és néző is, és velük a rendező; nemcsak mert gazdag lett és híres, hanem mert titkon neki is tetszik a film.
Wes Anderson neve nem új a filmet kedvelők körében, a Holdfény királyság azonban mégis újabb lendületet adott életművének. Hiába mutatták be az Édes vízi életet a 2005-ös Berlini Filmfesztiválon, Wes Anderson akkor is csak kevesek kedvence maradt. Hiába volt fantasztikus a George Clooney és Meryl Streep szinkronizálta Róka úr, egy animációs film mégsem élőszereplős. Félő volt hát, hogy Anderson ismét olyan jó filmet készít, hogy az senkit nem fog érdekelni.
Jelentjük, tévedtünk!
Wes Anderson abszurd gyerekszerelmi története nemcsak jó, hanem még népszerű is. 16 millió dolláros gyártási költségét háromszor hozta vissza, az IMDb-n kapott 7,9-es közönségátlag ugyan lehetne több, de nem rossz; a kritikusok 94 %-os ítélete a Rotten Tomatoes-on pedig egyenesen fenomenális.
Az élelmes, de a csapatból kitagadott cserkészfiú (Jared Gilman) és az őt folyton-folyvást elvesztő lúzer cserkészparancsnok (Edward Norton) csak két szereplő a számtalan remekül megrajzolt és eljátszott karakter közül. A castingosok eredménye a “női” főszereplő, a nehezen kezelhető 12 éves Suzy, akiről elhisszük, hogy nekünk is gyermekkorunk legszebb szempárja lett volna. Kara Hayward 15 éves létére tökéletesen érti a szerepét, és méltó partnere a felnőtt színészeknek. Akiknek szintén kijut a komplex karakterekből. Bruce Willis, aki rendőr ugyan, de nem az a Die Hard féle, hanem amilyen egy álmos kanadai hideg kisvárosban lehet. Vagy ilyen Bill Murray, aki nem először társa a rendezőnek, így a felhőtlen együttműködés itt is érezhető.
A karakterek mellett a film atmoszférájának következetes végigvezetése az, ami a Holdfény királyságot oly sok tavalyi toplistánkra tette. A gyermeki szerelem felnőttként való ábrázolása csak egy abból a számtalan merész módon vállalt abszurd jelenetből, amely talán a karaktereknél is nagyobb erőssége a filmnek. A rendező biztos keze az, amely nem engedi nevetségesbe torkollni a gyermekként összeházosodó párt, a lehetetlennel megküzdő cserkészeket vagy a templomtoronyból kilógó szereplőket. Ha jól vigyázunk, a mese az mese marad.
A lemez (Kiss Tamás)
A Holdfény királyság kiadványa komoly és figyelemreméltó bónuszanyag tartalommal rendelkezik. Először is találhatunk a lemezen négy interjút, ám a filmhez hasonlóan ezek a beszélgetések is elütnek a szokásoktól. Kész öröm, úgy hallgatni a stábtagokat, hogy nem egymás rendületlen dicsőítésére koncentrálnak. A Bill Murray-interjú történetesen amellett, hogy nagyon vicces, egy-egy pillanatra bepillantást is a remek színész valódi személyiségébe – szavaiból egyenesen árad a hála, hogy a harsány komikus szerepektől az olyan függetlenfilmesek segítségével, mint Sofia Coppola, Jim Jarmusch vagy éppen Wes Anderson, átigazolhatott egy teljesen más színészi magatartásformát megkövetelő világba. Jason Schwartzman elárulja, hogy Han Soloról mintázta Ben bácsi figuráját. A meglepően szűkszavú Edward Norton pedig többek között azt súgja meg nekünk, hogy már több, mint tíz éve levelezett(!) a rendezővel, mire végre együtt tudtak dolgozni. Azért viszont kár, hogy Wes Anderson interjúrészlete pusztán a színészgárda kiválogatására koncentrálódik.
A Könyvek a filmben című kisfilm igazi ínyencfalatnak számíthat a Wes Anderson-rajongók számára, ugyanis hat animációs szösszenetből áll össze, melyek a kislány, Suzy bőröndjében található könyvek egy-egy szövegrészletét illusztrálják. A Vetítés a cserkésztáborban című „promó” pedig azzal a gondolattal játszik el, hogy milyen lenne egy olyan tábori mozizás, amelyet Ben bácsi figurája vezényelne le. Mondanunk sem kell, igencsak szórakoztató a végeredmény. Zárásképpen Bill Murray sziporkázó élménybeszámolóját láthatjuk a forgatási helyszínről.
