Kritika

A mese ereje – Kubo és a varázshúrok

A Kubo az utóbbi évek legértékesebb mesefilmje, megkapó tanítás gyerekeknek és varázslat felnőtteknek.

Álomszép. És bátor: a Kubo alkotói mertek súlyt, melankóliát adni a történetnek. Innovatív – hihetetlen látványvilág! És bölcs, ahogyan a népmesék és mítoszok.

A Kubo és a varázshúrok az utóbbi évek legértékesebb animációs műve. A domináns vonulat, a Disney-Pixar-féle vidám rajzfilmvilág is hordoz tanulságokat és tanítást a gyerekek számára, de – például – nem merészkedik el a szomorúságig (az Agymanók Szomorúság-figurája is csak narratív eszköz, nem nézői érzelem). És míg azok a filmek – a legjobbak is – team-munkában kidolgozott, tesztvetítésekkel agyonbalanszírozott sztori érzését keltik, a Kubo olyan, mintha generációkon át továbbadott népmese vagy mítosz lenne, annak mélységeivel.

 

Népmesei mélységek

A Kubo és a varázshúrok súlyos témákat dolgoz fel: a szeretet súlyát (mert egyszer véget ér), az elmúlást, a szülő szerepét a gyerek életében, az elfogadás és büntetés kettősségét – úgy, hogy a gyermek-célközönség is megértse, és a felnőttnek is adjon töprengeni- (vagy sírni-) valót.

kubo_es_a_varazshurok_5

A legfontosabb téma az emlékek ereje: eköré épül a film szimbolikájának legnagyobb része. Akárcsak a népmesékben, a szimbolika itt is megtölt minden egyes pillanatot, helyszínt, szereplőt és helyzetet; igen gazdag gondolati rétegeket írtak bele a Kubo világába. És a film ezen túl is hasonlít a népmesék (terápiás, pszichológiai célokra is használható) gazdagságához. Népmesei motívum például az anyai útravaló szerepe (a magyar népmesei világban a hamuban sült pogácsa az, ami a filmben a majomfigura). A „sárkánnyal” való megküzdés módja, a választási szabadság is az – hogy nem csak a kard jelent lehetőséget, merni kell saját eszközökkel próbálkozni. Kifejezetten népmesei jelleg annak hangsúlyozása is, hogy a hős soha sincs egyedül: külső és belső segítsége mindig akad.

Hasonló motívumok mesterségesebb ízű mesefilmekben is megtalálhatók; a Kubo abban különbözik, hogy organikusan beépíti őket a történetbe és a karakterek motivációiba, ezáltal jelentőséget ad nekik.

És a film valóban bátran ajánlható már a 8-9 éves korosztálynak is. Egyrészt hatékonyan oldja humorral a nehéz helyzeteket (és egyben segít ezzel a figyelem fenntartásában). Másrészt igaz ugyan, hogy félelmetes ellenfelek szerepelnek benne – de elfogadott álláspont a meseterapeuták körében, hogy nem kell kilúgozni a meséből a rosszat, és bár a Kubo mutat néhány ijesztő pillanatot, a megküzdés és a feloldás elég hatékony ahhoz, hogy ne traumatizáljon (ellentétben néhány erőszakosabb, ám felelőtlenül megírt mesefilmmel).

kubo_es_a_varazshurok_4

A legszebb pedig, hogy a Kubo meri értelmes, gondolkodó, kérdező lénynek tartja kis nézőit. 8-9 éves kortól úgy érezheti magát a gyerek, mint akit (talán első ízben) komolyan vett egy mesefilm.

Fejlesztő pedagógus szakértőnk két dolgot tanácsol a szülőknek. Egyrészt: figyeljetek oda arra, mi az a mesében, ami megragadja a gyereket. A Kubo alkalmas rá, hogy a gyerek kíváncsisága, az őt éppen foglalkoztató kérdések felszínre kerüljenek általa. Másrészt: maradjatok bent a stáblista alatt. Az óriás csontvázat stúdióbábként bemutató kicsi videó igencsak hatékonyan oldhatja a gyerekben az ijesztőbb jelenetek hatását.

 

Színpompa és realizmus

A Kubo és a varázshúrok tartalmi mélysége is elég lenne az animációs filmek dicsőségcsarnokához. De a tartalom mellett lenyűgöző a megvalósítás is.

A Laika stúdió filmjei eddig is merészségükről és minőségükről voltak híresek: a stúdió a stop-motion animációra szakosodott (alapvetően bábok filmezésére), és bár egész estés filmektől a az animációs bérmunkáig és a reklámokig mindent elvállalnak, legismertebb alkotásaik a nagy animációk: a Coraline, a ParaNorman és a Doboztrollok. A stúdió új szintre emelte a stop-motion technikát: arckifejezések és mozdulatok tízezreit gyártják le (a Kubo-bábu 11007 módon formálja a száját, 4429-féle módon tudja ráncolni a szemöldökét, 23187-féle arcot kapott; mindezek variációból több mint 48 millió arckifejezés rakható össze), aztán ötvözik ezt a számítógépes animációval (hogy elmossák az átmenetet a fázisok között), emellé pedig olyan komplex díszleteket építenek, amiket csak a repülőgép-szimulátorokhoz lehet hasonlítani (a Kubo óriás csontváza például a valaha épített legnagyobb animált bábfigura).

kubo_9

Technikailag a Kubo a stop-motion animáció eddigi legnagyobb teljesítménye, a leghosszabb és legkomplexebb a filmtörténetben. Néhol ugyan észrevehetőek a technika hátrányai – a mozgás három-négy alkalommal darabosnak tűnt a filmben –, azonban az összkép hibátlanul folyó mozgás illúzióját kelti, és a technika kiválóan alkalmas arra, hogy a történetnek súlyt kölcsönző realitás érzését felkeltse. Különösen az említett arckifejezések csodásak: a stop-motion elért a technológia eddigi csúcsára ezzel a filmmel.

Ezt a csúcstechnikát pedig csodálatos művészeti rendezés használja ki. A film látványvilágát a klasszikus japán művészet, különösen a fatábla-nyomtatás ihlette, ezt az inspiráló hagyományt a film látványtervezői az animációs fantázia néhány legszebb megjelenésévé dolgozták ki: a falevelekből összeálló hajó és útja a tavon bármelyik animációs fesztiválon helyezést érdemelne, a természeti színekre alapuló gazdag színhasználat pompássá teszi a látványt, és ami a film egyik legnagyobb értéke: a valódi tárgyak miatt minden anyagszerű (sokszor még a számítógép-generálta háttér is), méghozzá jól érzékelhetően, kellemesen anyagszerű a filmben. A Kubo szépségben felette áll a 2016-ig megvalósított legjobb számítógépes animációs technikáknak is, olyannyira, hogy utána a komputeranimációs rajzfilmek látványa kifejezetten sterilnek tűnik.

kubo_es_a_varazshurok_3

Egyetlen panaszom a 3D. Elismerem, hogy hozzáadhat az élményhez, de a fényerő-csökkenés legalábbis a sajtóvetítésen majdnem kivehetetlenné tette a sötétebb jeleneteket, és fakóvá a napfényeseket, tompábbá a briliáns színeket. Másfelől viszont a 3D állítólag sokat hozzáad a figurák mélység-, és ezáltal valódiság-érzéséhez. (Én sajnos nem látom a 3D-t, nem tudom megítélni.)

 

Merre, Laika?

A Kubo és a varázshúrok a stúdió eddigi legnagyobb dobása. „A Laika még adós volt egy nagyszabású fantasy elkészítésével” – mondta az Annie-díjas és Oscar-jelölt Travis Knight, a Kubo rendezője, aki Japán-rajongásából, édesanyjával való kapcsolatából és a hősi fantasy iránti lelkesedéséből kiindulva vállalkozott a filmre. – „Nagyívű történetet kerestem, amely az élet legfontosabb igazságairól és a gyermekkor tapasztalatairól szól” – mesélte. És sikerült neki!

kubo_es_a_varazshurok_1

Egy ekkora animációs diadal után felmerül, merre tart innen a Laika? A stúdió időközben kiszervezte kereskedelmi részlegét, és a Kubo után kizárólag az egész estés animációs filmek gyártására áll rá. Kissé ijesztő, hogy a céljuk évi egy film, miközben nagyszerű, sokszorosan díjnyertes négy eddigi alkotásuk összesen hét év alatt készült el – bízzunk benne, hogy a tempó nem árt a minőségnek.

Mert a Laika a kortárs animációs művészet egyik legértékesebb műhelye, és a Kubo és a varázshúrok a mesterművük: és én el akarom vinni majd a gyerekeimet valamelyik új filmjükre tíz év múlva. Talán az lesz az első mozijuk. Nekem az az Oroszlánkirály volt, és erősen úgy tűnik, hogy a Laika lesz abban a pozícióban tíz év múlva, ahol a Disney volt kreativitása csúcsán, a kilencvenes években.

[author_bio author=”havasmezoi”]

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya