Kritika

A Mikulás egy cukrosbácsi? – Égből pottyant Mikulás

Furcsa karácsonyi üzenettel lepett meg minket Oliver Dieckmann: szabadítsuk meg a világot a gonosz Mikulástól. December hatodikán kerül a mozikba a Mikulás új, német arculatterve. Zúzmarás Nikola (Alexander Scheer) egy rendhagyó télapó, aki fiatal segítőtársaival szembeszáll a gonosz Puszpáng Petúrral (Volker Lechtenbrinkok), hogy megmentse az ünnepek valódi szellemét. Válság idején, az üzenet különösen aktuális: a szeretet ünnepe nem a pénzről szól.

Nehéz újat alkotni Mikulás téren, de a németek sajátos humoruk segítségével mégis megpróbálkoztak egy új megközelítéssel. A jóságos Mikulást már ismerjük a Télapuból, a gonoszat meg a Tapló Télapóból, de most itt van nekünk egy harmadikféle változat, a laza oldschool Mikulás. Nem öreg és nem pirospozsgás, se pocakja, se szakálla, a csizmája koszos és agyontaposott, a kabátja ócska és csak lazán kigombolva hordja. Ráadásul az utolsó igazi Mikulás egy lakókocsiban lakik. Válság idején hol is lakhatna máshol?

Karácsonyföldén ugyanis Porhó Puszpáng Petúr vette át az uralmat. Ő a gonosz Mikulás, aki többé nem hajlandó ingyen teljesíteni a gyerekek kívánságát, a karácsonyból üzleti iparágat csinált, és aki nem ért vele egyet, azt jéggé változtatja. (Egyébként engem változtassanak jéggé, ha Puszpáng eredeti nevét nem a Harry Potterből lopták: Waldemar Wichteltod.) Az ünnepeket komolyan az a veszély fenyegeti, hogy a szülők pénzért vett (!) drága és haszontalan ajándékokkal lepik meg csemetéiket karácsony este. Ezt a valódi Mikulás mégsem nézheti tétlenül! Hova lesz így a karácsony valódi szelleme?

Zúzmarás Nikola, különc utolsó Mikulásunk ezért elcsórja az utolsó rénszarvast, ám menekülés közben egy nagy viharban angyalostól, krampuszostól és lakókocsistól a földre zuhan, ahol aztán összebarátkozik a nyolcéves Bennel (Noah Kraus)…

A történet alapkonfliktusát tehát a karácsony régimódi szelleméért kiálló Nikola és a gonosz, financiális javakat hajhászó, a karácsonyt üzleti iparággá változtató, kapzsi, diktátor Mikulás küzdelme adja. A film a varázslatos mikulásharccal egyrészt egy csodálatos lényekre építő fantasy, a problémás gyerekek családi helyzetének bemutatásával pedig egyszerre családi dráma. A cselekmény azonban a film közepén teljesen lelassul és a rendező inkább epizódokkal szórakoztat minket: hogyan lehet látványosan megoldani egy láthatatlan rénszarvas befogását, vagy a gyerekek hogyan tudnak havat szivattyúzni a földre, miközben hatalmas, gonosz Diótörő robotok (!) üldözik őket.

Nem tudom, hogy a gyerekek mennyire vevők egy eredetinek nem mondható és iszonyúan szájbarágós üzenetre, minthogy A KARÁCSONY NEM A PÉNZRŐL SZÓL!!!, de talán a furcsa karakterek szórakoztathatják őket: Puszpáng fogdmegjei például leginkább a kémfilmekből ismerős orosz bérgyilkosokra emlékeztetnek, szőrös usánkájukban, nagy fekete kabátjukban és napszemüvegükben. Ezeknek a karaktereknek a segítségével a film ötvözi a valódi szereplőket a trükkfigurákkal. Bár a történet szirupossága mindenképpen vetélkedik az amerikai karácsonyi történetekkel, látványban nem éri utol Hollywoodot.

Bár a film bevalottam gyerekfilm, mégis felmerül a kérdés, vajon az üzenet tényleg nekik szóló-e. Előkerül például a boldogtalan házasság témája, a szomszéd kislány pedig arra figyelmezteti Bent, hogy ne fogadjon el semmit lakókocsis idegenektől, miközben ő épp nem tudjuk kivel csetel…  Ráadásul azt is elég kétes morális tartalomnak érzem, hogy a végén (spoiler!) a gyerekek gondolkodás nélkül ölik meg – najó fagyasztják örökre jéggé – a gonosz Petúrt, aki mégiscsak egy rossz útra tévedt Mikulás. És nem ez volt a forgatókönyv egyetlen morálisan vitatható pontja…

A történetet a rendező, Oliver Dieckmann egy karácsonyi regényből, Cornelia Funke művéből adaptálta. A könyv szintén azzal a céllal íródott, hogy a gyerekeknek megmutassa a karácsony valódi értékét. Én a filmtől bevallom nem kerültem karácsonyi hangulatba (szégyen gyalázat még a gyerekszereplőket se tudtam a szívembe zárni.) Lehet egy könnyed mikulásnapi családi mozizásnak megteszi, mindenesetre havazni tényleg elkezdett, amikor kijöttem a moziból…

Égből pottyant Mikulás (Als der Weihnachtsmann vom Himmel fiel)
színes, magyarul beszélő, német vígjáték, 107 perc, 2011

rendező: Oliver Dieckmann
író: Cornelia Funke
forgatókönyvíró: Benjamin Biehn, Robin Getrost, Uschi Reich
zeneszerző: Niki Reiser, Peter Wolf
operatőr: Alexander Fischerkoesen
producer: Bernd Krause, Uschi Reich
vágó: Christian Nauheimer

szereplők:
Noah Kraus (Ben Schuster)
Jessica Schwarz (Lena Schuster)
Fritz Karl (Fred Schuster)
Mercedes Jadea Diaz (Charlotte Blumenfeld)
Alexander Scheer (Niklas Julebukk)
Volker Lechtenbrink (Waldemar Wichteltod)
Christine Urspruch (Engel Matilda)

szinkronhangok:
Boldog Gábor (Ben Schuster magyar hangja)
Németh Kriszta (Lena Schuster magyar hangja)
Rosta Sándor (Fred Schuster magyar hangja)
Pekár Adrienn (Charlotte Blumenfeld magyar hangja)
Hamvas Dániel (Niklas Julebukk magyar hangja)

IMDb

Simor Eszter

Egyszer egy tanárom azt írta valahol, hogy „mezei kritikus” bárkiből lehet. Az ELTE média szakán tanítják a kritikaírást, utána már csak egy kis kultúra kellene a véleményalkotáshoz. Ezek szerint a média szak elvégzése után mezei kritikusnak talán már nevezhetem magam, most egy kis kultúrát igyekszem magamra szedni. Talán egyszer leszek igazi újságíró is.

Filmek: Az abszolút kedvencek nálam a dánok. Főként Lars von Trier, Anders Thomas Jensen, Susanne Bier, Lone Scherfig, de bármi, amit a dogma mozgalom követett el, vagy amiben Mads Mikkelsen szerepel. A „legek” közül Alfred Hitchcock, Stanley Kubrick és Tarr Béla. Új kedvenc Ulrich Seidl. Mostanában az emberi lélek legmélyebb bugyraiba hatoló, metafizikai kérdéseket boncolgató filmek vagy a „háromzsebkendős” melodrámák.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com