Moziban

A MILF, a zombik meg a vágók anyukája – A Kaptár – Utolsó fejezet

A Kaptár #minekvan? Jó, 15 évvel ezelőtt kellett valami, ami zombis, jócsajos, meg a Resident Evil játékoknak is megvolt a rajongótábora, akiket be lehetett húzni a moziba. De azóta eltelt jó sok idő, kijött 5 önismétlő, egyre vacakabb rész. Milla Jovovichot már azokban is szanaszét kellett sminkelni és CGI-zni, hogy sima arcú akcióscsajnak lehessen nézni legalább hunyorogva, és ne egy piros betűs MILF-felirat villogjon a nézők szeme előtt, mikor megjelenik. És tényleg egyre kevesebb értelme volt bárminek, ami a vásznon történt.

 

Az első Kaptárban azért voltak olyan jelenetek, melyek emlékezetesek maradtak. De már akkor is egy unalmas kaptafatörténet volt, ami tucatijesztgetős módszerekkel hozta rá a frászt a nézőkre, és az volt a fő érdekessége, hogy vajon milyen változatos módon fog meghalni a szép lassan lemorzsolódó csapattagokból a következő. Ez az Utolsó fejezetben sem változott meg; nyugodtak lehetünk, gyakorlatilag mindenki véres véget ér. Kivéve persze a kivételek – csak hogy ne legyen spoiler.

Bár spoilerről beszélni jelen film esetében nem sok értelme van. Nem azért, mert aki erre a részre jegyet vesz, az úgyis tudja, mire számítson. Hanem mert a történetnek akkora lyukai vannak, hogy azokon egy komplett vogon anyahajó átesne simán. Sőt, az egész vogon flotta.

Nem is az a baj, hogy ezúttal ugyanaz az MI adja Alice-unknak a küldetést, aki már főgenya is volt. Hanem például az, hogy arra hivatkozva indul el egy visszaszámlálás, hogy a maradék kétezervalahány ember pont x óra múlva fog meghalni mind. Vagyis a gép nemcsak azt tudja, hogy pontosan hány emberpéldány él még szerte a világon, hanem azt is, hogy mind meg fognak halni pár órán belül. De hogyan? Mitől? Miért pont akkor? Mi tartja vissza a zombikat attól, hogy ne szép lassan morzsolják fel őket, és csak az idő lejárta után pusztítsák el az emberiség maradékát? Olyasmi ez, mint az ötmásodperces szabály a baciknál? Vagy valami egészen másról van szó? Egyáltalán, beletartoznak-e ebbe a „maradék emberiségbe” az Umbrella tagjai?

Mert a gonosz vállalat ezúttal is fontos szerepet játszik természetesen, sőt, olyan dolgok derülnek ki, melyektől az eddigi filmeket is más színben kellene látni – legalábbis az alkotók szerint. Biztos van, akiket zavar, hogy az eddig felépített Resident Evil-világképük most egy csapásra összeomlik, de talán nem csalódok nagyot, ha azt mondom, hogy ez a nézők jó részét hidegen hagyja. Nem hiszem, hogy a cizellált, átgondolt, aprólékos, mondhatni tolkieni világépítés miatt lenne rajongótábora a sorozatnak…

Szóval ez a „nagyon csavaros” Umbrella-szál nem az előző részekkel való ellentmondások miatt gázos, hanem önmagában véve is teljesen értelmetlen. Alice, és az Umbrella fejesei ugyanis visszatérnek az „eredeti” forráshoz, a Kaptárba, Racoon Citybe. Isaacs doki is visszatér (többször is. Gondolhatod…), méghozzá tankkal. És az egyik jelenetben véres módon kell érvényt szereznie az akaratának, mert a tank vezetője szerint „nem az a parancs”, amit ő szeretne.

De akkor mi a parancs? És ki adta azt a parancsot?

És egyáltalán, mi ez az egész ezekkel a tankokkal, mit akarnak velük? Ha csak azt nem, hogy Alice és barátai jó látványosan leküzdhessék őket…

Na, igen, itt jön a film legrosszabb pontja. A látvány. Nem azért, mert vacak a CGI. Azon ritka alkalmakkor, amikor látszik valami a képen, egész jól néznek ki a dolgok, például a város közepén éktelenkedő gödör, ami a második részben ledobott atombomba cseppet sem realisztikus, de legalább tényleg látványos eredménye. Ezek azonban statikus képek. Amikor akció van, aminek dinamikusnak, látványosnak, izgalmasnak kéne lenni, akkor viszont nem hogy nem látványos, amit látunk, hanem értékelhetetlen. Akár a szemünket is becsukhatnánk, úgysem tudunk kivenni többet. A 3D miatt minden sötét, a stroboszkópszerű villogás kiégeti a retinánkat, és össze-vissza van vágva, de olyan szinten, hogy azt is nehéz felismerni, ki kicsoda, nemhogy azt, hogy épp ki mit csinál kivel vagy mivel. Komolyan mondom, sosem láttam még ennyire rosszul vágott, kivehetetlen, értelmetlen akciókat. Lehet, hogy azért volt erre szükség, mert annyira megöregedtek már a főszereplők, hogy nagyon kilógna a lóláb, ha láthatnánk őket verekedni?

Lehet, hogy ez van mögötte, de nézőként ez nem érdekel, ez értékelhetetlen vacak. És akkor még nem beszéltünk az olyan hajmeresztő hülyeségekről, hogy az atomrobbanásban és az apokalipszisben csodálatos módon sértetlenül maradt Kaptár több méternyi vastag, csupa beton és acél kapuját nyitva tartják Alice csapatának, de aktiválják a védelmi rendszert – azaz rájuk uszítják a zombikutyákat. Akiket persze nosztalgikus újra látni, de könyörgök, ha az a cél, hogy ne jussanak be, nem lett volna egyszerűbb egyszerűen becsukni azokat a szerencsétlen kapukat?

Mindegy, Kaptár filmről van szó, nem érdemes felhúzni magunkat az értelem teljes hiányán – sokkal bosszantóbb, hogy a szemet gyönyörködtető zombimészárlás is haza lett vágva.

Ami marad, az néhány kikacsintós megvillanás.

Az igazán elvetemült fanok élvezhetik, hogy úúú, megint a jó öreg Kaptár, meg megint a lézerháló, dejó – de sajnos némi nosztalgia nem elég ahhoz, hogy elvigyen a hátán egy pörgős(nek szánt) akciófilmet.

A Kaptár: Utolsó fejezet pocsék, kerüljétek el!

 

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

Szólj hozzá!

Click here to post a comment