Kritika

A múzsa visszavág – Szabad szavak

Soderbergh legfrissebb játékfilmje kötetlen utazást kínál az írás és az írói etikett zavaros világába. Az HBO Maxon debütáló Szabad szavak egy félig-meddig rögtönzött, intuitív alkotás, ami egyszerre forrása bájának és hibáinak is.

Legyen szó szépirodalmi vagy galaktikus sci-fi szerzőről, egy író akarva-akaratlanul a valóságból, saját tapasztalataiból és megfigyeléseiből építi fel világait. Ehhez mérten, fikció és realitás viszonya korántsem szigorú ellentétpárban jelenik meg. A kettő közötti átjárhatóság épp ezért fellazítja ezen fogalmak határait. A csupaszív olvasó olykor legnagyobb elismerése jeléül szól így: „magamra ismertem XY szerző művében!” Ellenben ha az olvasó az író magánéletének szerves részét képezi – és úgy ismer a szó szoros értelmében magára – nagy eséllyel nem díjazza, hogy privát élete ihletforrássá változott.

A szerzői etikát és a múzsát megillető jogokat górcső alá helyezve, Soderbergh legfrissebb filmje, a Szabad szavak, egy üdítő kirándulás az írás erdejébe.

A film már megjelenése előtt feltűnést keltett, hiszen állítólag a jelenetek tetemes része improvizáció. Soderbergh szinte egyszemélyes stábként (rendezőként, operatőrként, vágóként) kalauzol három színészlegendát egy gigantikus óceánjárón, a végeredmény – noha lazán strukturált és esetleges – éppen ebből nyeri báját.

A történet szerint a Pulitzer-díjas Alice Hughes (Meryl Streep) ismét rangos irodalmi elismerésre lett érdemes. A díj átvételéhez Angliába kell utaznia, viszont a repülést kategorikusan elutasítja. Megoldás gyanánt könyvkiadója ügynöke, Karen (Gemma Chan), a világ egyik legfenségesebb óceánjárójára szerez jegyeket. Alice útitársai között megtaláljuk unokaöccsét, Tylert (Lucas Hedges), valamint két egyetemi barátnőjét, Robertát (Candice Bergen) és Susant (Dianne Wiest). Az idős hölgyek hosszú évtizedek után találkoznak újra és bár Alice abban reménykedik, hogy a barátság fonalát újból felveszik, ehelyett egy eltitkolt konfliktus üti fel a fejét. Roberta úgy véli, hogy Alice „befutókönyvének” főhősnőjét róla kopírozta, életének legféltettebb titkait is papírra vetve. Mindeközben Alice a kiadó nyomására eszeveszettül dolgozik új regényén, a kiégés határán lavírozva.

A műfaji kaméleonként elhíresült Soderbergh nem várt meglepetést okozott. Ugyanis „testvérfilmjeként” ezúttal egy francia művészfilm merül fel, Olivier Assayas Kettős életekje, ami szintén hasonló problémaköröket jár be. Ezzel együtt

a Szabad szavak továbbra is magában hordozza a soderberghi védjegyeket.

Az Ocean’s trilógiából, a Fertőzésből vagy éppen a Pénzmosóból ismert multinarratív szervezőelv itt is szerepet kap, csak úgy, mint a montázs és a hideg-meleg színkontraszt kimerítő használata. A forgatókönyvet jegyző Deborah Eisenberg pedig lényegében egy sarkalatosan alternatív kameradrámába illeszti hőseit. A Queen Mary 2-re keresztelt óceánjáró szigorú határvonalak közé zárja a karaktereket. Ugyanakkor a hajó a vadkapitalizmus elképesztő mikrokozmoszaként (és szimbólumaként) lebeg a vízen. Ebben a térben ironikussá válik a szereplők izolációja, hiszen úszómedencéktől, könyvtárokon és kaszinókon át még egy planetáriumhoz is van hozzáférésük.

Ez az utópiába illő, kollázshatást keltő díszlet mintha metaforikusan leképezné az írói lehetőségek kavalkádját, révén, hogy rengeteg helyszíntípus és karaktertípus tömörül egy pontba az utazás apropóján. Kontrasztként, a karrierje csúcsán lévő Alice mégis alkotói válságba zuhan. Amit a film elmond a magasirodalomról, abban nincs különösebb újdonság, de ennek hiányát a pazar alakítások huncutul kompenzálják. Témaként felmerül a szerző imidzse és allűrjei, a fikcionalizált valós ember sérelme, valamint élet és fikció zűrzavaros játéka, amely alkalomadtán önreflexív kikacsintásokat termel.

Ennél sokkal érdekesebb viszont, amit a Szabad szavak a szépirodalom és populáris irodalom szembenállása nyomán bont ki.

A hajón (némi erőltetett egybeeséssel) megjelenik egy dúsgazdag krimiíró. Karakterén keresztül arra lehetünk figyelmesek, hogy ő – habár nem keveredik „identitáslopásba” – mások tudását szippantja fel ihletként. Az író Susan szakmai tapasztalatait kihasználva faragja készülendő regénye cselekményét, amiben így majd ismét formát ölthet az ő egyéni védjegye: a tökéletes misztérium és a tökéletes megoldás.

Legyen ez bármennyire is vitatható, Soderbergh arra utal, hogy

az írást (a filmkészítéshez hasonlóan) tekinthetjük bizonyos szempontból kollektív művészetként.

Az író nem csak saját magát vagy mások életét fűzi bele történeteibe, de a másoktól nyert tudást, információhalmazt is inkorporálhatja műveiben. Az író környező világának sajátos visszhangja. Operatőrként és vágóként Soderbergh arra használja fel a filmet, hogy némi kísérletezést végezzen kép és hangsáv viszonyát illetően. A kamera Tyler követésének alibijeként megmutatja az óceánjáró berkeit, melyek természetes fényben, gyakran szabálytalan mozgásokban és erős, sárga-kék színvilágban tobzódnak. Egy másik ínyencség az, ahogyan a hangsávon beszélő karakterek „néma” képeken jelennek meg. Mindazonáltal félő, hogy ezek a filmnyelvi bravúrok önkényesen vetülnek a történetre.

A Szabad szavak nagy valószínűséggel megosztja közönségét. A dramedy műfaji elvárásaihoz képest laza a dramaturgiai kohéziója és túlságosan elkalandozónak hathat, a művészfilmes elbeszélésmódot pedig végképp lerázza a film megdöbbentően szirupos és klisés záróakkordja. Ennek ellenére Soderbergh legújabb rendezése kifejezetten szórakoztató és elgondolkodtató tud lenni. Valamennyi porcikáját átjárja egyfajta kíváncsiság és kísérletező szellem, ami hibái dacára is vonzóvá teszi a filmet. Persze mindehhez rengeteget ad hozzá Streep, Wiest és Bergen csodás hármasa. A kimondatlan sérelmektől a megírt életekig, a Szabad szavak fontos mantrát ismétel meg, mely szerint valóság és fikció nem ellenségei, hanem játszópajtásai egymásnak.

A film idehaza az HBO GO-n látható.

Farkas Boglárka Angéla

Farkas Boglárka Angéla a kolozsvári Sapientia EMTE fotó-film-média szakán végzett 2019-ben. Jelenleg a Sapientia mesterszakán filmtudományt hallgat, valamint a Babeș-Bolyai Tudományegyetem alkalmazott médiatudományok mesterszakán tanul. Írásai a ’tekercsen kívül a Filmtetten is megjelennek. Szereti a szerzői és az indie filmeket, továbbá nagy rajongója a coming-of-age történeteknek és a látványon túlmutató sci-fiknek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés