Kritika

Harcművészetről szenvedéllyel – A nagymester

A nagymester

A nagymesterWong Kar-wai legújabb, hihetetlen jó filmjével visszatért a távol-keleti világhoz, hátrahagyva Nora Jones és Jude Law bájait (My blueberry nights – A távolság íze), hogy újból – a számunkra elérhetetlen és misztikus – kínai tekintetek világában szője a szerelem, a szenvedély és az elmúlás képkockáit. Sőt, ezúttal Wong Kar-wai történelmi témát választott, a legendás Yip Man életét, akit minálunk legtöbben Bruce Lee-nek köszönhetően ismernek. 

Yip Man élete maga a legenda, a Wing Chun kung-fu mestere Foshanban született arisztokrata családban. A japán megszállás miatt Hongkongba költözött, ahol tanítani kezdett, és megalapította a Wing Chung Szövetséget. Wong Kar-wai életrajzi filmjében a történelmi jelentőséggel bíró események mellett igencsak nagy szerepet kap a szerelmi vonal, ám ezúttal az is a harcművészet támadó és védekező mozdulataiba és filozófiájába csomagolva. A kung-fu tulajdonképpen leképezi azt, amivel Wong Kar-wai legszívesebb foglalkozik: emberek egymásra gyakorolt hatása, a támadást követő hárítás, illetve a támadásban rejlő energia visszaforgatása támadássá. Szerelmi harc és küzdősport, ez a film két mozgatója, s egyben szépségének legfőbb forrása.

A nagymesterA film ugyanis gyönyörű. Az elmaradhatatlan textúrák, pillantások és női alakok Wong Kar-wai legújabb filmjében kiegészülnek a harci jelenetek már-már földöntúli szépségével. S ugyan kever bele egy kevés wuxia jelleget, de megfelelően adagolva, szereplői leginkább akkor repkednek, amikor a párharcba belekerül a szerelmi szenvedély és a megérinthetetlenség fájdalma – mint az már oly sok korábbi filmjében is. Így az egymásnak feszülő erők egyben egymást vonzó erőkké is válnak, s ez az ellentétes mozgás végig feloldhatatlan marad. De Yip Man (Tony Leung Chiu Wai) és Gong Er (Ziyi Zhang) szerelme csak egy szál a sok közül, emellett zajlik a háború, a harcművészeti iskolák rangért való küzdelmei, egy családi bosszú, majd az újrakezdés világában, Hongkongban a kung-fu iskolák megalakulása. Ám ez a sokféleség nem gazdagítja a filmet, inkább a koncepciótlanság érzetét kelti.

Wong Kar-wai: A nagymesterA nagymester ugyan nem vált az életmű legjobban sikerült filmjévé – a 2046 és a Szerelemre hangolva sodrása mögött némiképp elmarad –, az biztosan elmondható, hogy az eddig leginkább élvezhető Yip Man-film.

Keller Mirella

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja. kellermirella@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya