Kritika

Bunda – A nemek harca

A privát szférára érzékeny, a társadalmi mondanivalójában otromba, sportfilmként pedig egyszerűen unalmas az Emma Stone és Steve Carell főszereplésével készült A nemek harca.

Amilyen nagy várakozásokat keltett, olyan gyorsan tűnt el a süllyesztőben Valerie Faris és Jonathan Dayton filmje. A nemek harcáról (Battle of the Sexes) gyakorlatilag a Golden Globe-gála óta nem hallani: a két főszereplőt, Emma Stone-t és Steve Carellt jelölték a díjra, az egyéb elismerések-díjazások viszont elkerülték a filmet. Pedig a vígjáték látszólag a tökéletes Oscar-receptből dolgozik: igaz történeten alapuló film, benne egy teljesen elmaszkírozott csinos színésznő, ráadásul társadalmilag érzékeny témát dolgoz fel. A filmet látva azonban jogosnak érzem, hogy lényegében figyelmen kívül hagyták A nemek harcát a nagyobb díjátadókon, ahogyan azt is, hogy a két főszereplőre azért néhol felfigyeltek.

A nemek harcát Valerie Faris és Jonathan Dayton rendezte: a házaspárnak köszönhetjük – tengernyi videoklip mellett – A család kicsi kincsét és a Ruby Sparks-ot. Mindkét vígjáték, de főleg az első azzal keltett feltűnést, hogy nem félt a furcsák felé fordulni, a kissé ütődött hősök pedig látványos érzelmi fejlődésen mentek keresztül a történetek során. Eközben a filmek nem voltak mentesek a társadalomkritikától sem, ám ezt burkoltan, a főbb cselekményszálat nem elhomályosítva szivárogtatták be a képtelen, de ellenállhatatlanul szórakoztató sztorikba. A nemek harca ebben különbözik látványosan elődjeitől, és ez okozza a darabosságát is: az otromba közéleti szál rátelepszik az érzékeny történetre, kis híján elnyomva azt – ami persze nem olyan meglepő, hiszen a forgatókönyv a Gettómilliomos Oscar-díjas írója, Simon Beaufoy munkája.

A történet középpontjában a hetvenes évek teniszvilága áll, benne a női teniszezők esély- (és fizetség-) egyenlőségért folytatott küzdelmeivel. Ezzel párhuzamosan a kiöregedett, szerencsejátékfüggő, de showmanként ereje teljében lévő teniszcsillag, Bobby Riggs (Carell) azzal provokálja a nőket, hogy rosszabb játékosok a férfiaknál, és egy meccset szeretne vívni a legjobb női teniszezővel. Kihívására végül a világranglistavezető Billy Jean King (Stone) válaszol, aki mellesleg éppen ráébred, hogy férjes asszonyként beleszeretett a fodrásznőjébe.

A film tehát három síkon mozog – ezek közül viszont csak a magánéleti működik igazán, a közéletivel és a sportossal már akadnak problémák.

Eltekintve attól, hogy a film megszépíti a valós eseményeket, Billy Jean érzelmi válságát igazán árnyaltan ábrázolja A nemek harca. Üdítő, ahogyan kikerüli a témából adódó közhelyes megoldásokat, a szabálytalanabb vonalvezetésű történet valószerűvé és átérezhetővé teszi a szerelmi háromszög problémáját. Ahogyan az is előremutató, hogy a film fő konfliktusforrása nem a leszbikusság felismerése lesz – A nemek harca egyszerű adottságként kezeli ezt a helyzetet, ami csak annyiban nehezíti meg a főhősnő életét, hogy pont a kritikus pillanatokban elvonja a figyelmét a játéktól az összezavarodott magánélet. De a film a másik félről is hasonlóan hiteles képet fest: míg Bobby a nyilvánosság előtt magamutogató bohóc, a privát helyzetekben megmutatkozik az igazi, esendőbb arca.

Ezzel szemben A nemek harca közéleti állásfoglalása sokkal sarkítottabb: a feminizmus versus hímsovinizmus ütköztetésének nincs nagy tétje, hiszen a film szerint a teniszvilágban a férfiak (Billy Jean férjét kivéve, ami szintén figyelemre méltó jellemábrázolási döntés) mind korlátolt bunkók, manipulatív, excentrikus mitugrászok kőkorszaki gondolkodással. A nők viszont öntudatosak, józanok, bátrak, fiatalok és szimpatikusak. Egy ennyire fekete-fehér helyzet nem sok izgalmat tartogat, és a film még csak nem is törekszik rá, hogy plusz konfliktusokat vonjon be a már vázoltakon kívül. Persze Bobby provokációi humorosak, de távolról sem bicskanyitogatók – azaz még csak igazán felbosszantani sem lehet magunkat rajtuk.

Ahogyan ez a háttérben zajló meccs sem kínál meglepetéseket, a film csúcspontját jelentő teniszmérkőzés is „le van játszva” – akár még érdekes is lehetne, hogy egy sportos közegben játszódó film lényege nem a sport, annak még sincs értelme, hogy a meccs egyszerűen unalmas. Az mindenképpen szerencsés, hogy A nemek harca mindhárom említett részterületre figyelmet fordít, de talán szerencsésebb lett volna, ha átvariálja az arányokat. A jól eltalált, korhű miliő és a remekelő színészek miatt egyszer meg lehet nézni ugyan, de a tévéfilmeket idéző, egyszerű tartalom miatt ennél többet nem érdemel Faris és Dayton filmje.

Avatar

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
[email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya