Milly boldog anyuka, akiről kiderül, hogy mellrákja van. A legjobb barátnője, Jess mindenáron szeretne teherbe esni, de csak nem sikerül. Számíthatnak-e egymásra életük kritikus pillanataiban? Ezzel a nem túl eredeti kérdéssel igyekszik feldobni az átlagos betegségdrámát a Máris hiányzol.
Nehéz elképzelni, hogy egy film két olyan bombasztikus, ráadásul egymással párhuzamba állított történetelem mellett, mint a mellrák és a teherbe esés nehézkessége is egyhangú legyen. Pedig a Máris hiányzol véghezviszi ezt a bravúrt: a két fiatal nő barátságának története a drasztikus fordulatok ellenére sem igazán köti le a figyelmet.
A film végig arra a kettősségre épít, hogy miközben a két gyerekkori barátnő közül az egyiküknek éppen minden szuper az életében, a másikuk szenved. Aztán fordítva. Nem túl bonyolult képlet, de ettől még működhetne. Mégsem teszi: talán Milly (Toni Colette) és Jess (Drew Barrymore) barátsága nem elég kidolgozott és mély, talán a történetszálak váltogatása nem elég dinamikus. Így viszont a film meglehetősen steril első felében esélyünk sincs arra, hogy közel kerüljünk a szereplőinkhez, átérezzük a sorsukat. Kettejük élete párhuzamosan zajlik, de nem fonódik össze, pedig egy nagy barátság történetét ígéri a film – vajon találkoznak-e a párhuzamosok a végtelenben?
A betegségdrámák mostanában elárasztják a mozikat, így mindegyik próbál valamilyen egyedi csavart, különleges körülményeket vagy hősöket adni a jól ismert képlethez. Beteg, szerelmes tinik (Csillagainkban a hiba – mellesleg ugyanaz a két film poszterének betűtípusa), beteg, leszbikus, emberi jogi harcossá váló pár (Freeheld), betegség viccesen (Fifti-fifti) és még sorolhatnám. A Máris hiányzol ellenpontja vagy egyedi problémafelvetése viszont nem elég erőteljes ahhoz, hogy ezekkel a filmekkel versenyre kelve valami újat vagy legalább megszívlelendőt állítson a betegség-barátság témakörben.
Igaz, ez nem a színészeken múlik: Toni Colette széles érzelmi skálát jár be Millyként, Drew Barrymore pedig tisztességesen szekundál a mosolygós Jess szerepében. Kár, hogy a közös jeleneteik is kerülik a kockázatot, többnyire a közös nevetgélésbe fulladnak. A két színésznő bizonyára ennél kiélezettebb helyzetekben is megállta volna a helyét.
https://www.youtube.com/watch?v=WIS_OxdVadQ
Persze, itt is bekövetkeznek a műfaj kötelező fordulatai, a nagy kiborulások, nagy összeveszések és nagy kibékülések. Ezek kissé felrázzák a Máris hiányzol második felét – csak legyen türelmünk idáig megnézni a filmet. Ekkor bebizonyosodik, hogy egy barátság is csak akkor érdekes, ha különlegesnek ábrázolják (lásd: közös rajongás az Üvöltő szelekért és az ezzel kapcsolatos kaland). De pont a kulcsfontosságú érzelem részletezésére, igazolására a film első fele nem sok kísérletet tett, ekkor pedig már késő. Milly egyre betegebb, Jess végre terhes lesz – az átmeneti zökkenők ellenére pedig rájönnek, milyen fontosak egymás számára. A Máris hiányzol ott tévesztett irányt, hogy a nagy drámákon keresztül próbálta bizonygatni a két nő szoros kapcsolatát, nem pedig a mindennél fontosabb barátságot tűzdelte meg kihívásokkal. Árnyalatnyi különbségnek tűnik, mégis megpecsételi a filmet.
