Kritika

Egybevágók – A prímszámok magánya

A prímszámok magánya

A prímszámok magányaBár a filmben csak érintőlegesen tűnt fel a címben foglalt természettudományos igézet, a két elszigetelt lélek keserű sodródására érdemes volt beülni, hangyástul, mindenestül.

A magyarhangya jövője nagyban fog múlni azon, hogy az első hat filmjük mennyiben keltette fel a nézők érdeklődését. A mélyvízbe ugrani merész lépés, mind a forgalmazói kísérlet, mind a nézői szkepticizmus részéről, s a hangyások hiába tették meg ezt a kezdeményezést, ha a magát a filmkultúra szerelmesének valló közönség semleges marad a választott mozgóképekkel szemben. A címekre tekintve pedig azt láthatjuk, hogy a mozgalom első etapjának pusztán egyetlen húzóneve van, az Enter the Void, s erősen kétségesnek tűnik számomra, hogy Gaspar Noé (filmjeinek) borzongó szexualitása elegendő a bliccelés megakadályozásához.

Sorrendben A prímszámok magányával találkozhatott először a közönség, s az olasz Saverio Costanzo filmje azért tűnhetett nyaktörő vállalásnak, mert Paolo Giordano több mint harminc nyelvre lefordított, azonos című sikerregényét jószerivel csak az irodalompártiak ismerhették, ez a réteg pedig köztudottan ódzkodik a mozgóképes adaptációktól. Olybá tűnik nekem, hogy az eredeti mű természettudományos érintettsége jószerivel ki is veszett a filmből, a címbéli metafora feloldását a szánkba adják, a férfi főhős zsenije pedig szimpla körítésként hat. A hiány azonban az ismerkedni vágyó néző számára nem zavaró, s a szerencsés vállalkozó a szépelgő vizualitás és az eredeti célokat felülíró, giccsközeli befejezés ellenére is kellemetes két órát kaphatott.

A prímszámok magányában két  lélek sínylődik a totális otthontalanságban egy-egy gyerekkori trauma hatására. Mattia és Alice a világban ugyan megtalálták a helyüket, a fiú a matematika doktoraként, a lány fotográfusként, embertársaikkal azonban nem találják a közös hangot, s egymás megértését is csak pedzegetik gyerekkoruk óta. Saverio Costanzo a magány e fokát négy idősíkon keresztül érzékelteti, melyeket szórványosan ragad ki a két fiatal életéből, így bizonyítva, hogy beállítottságuk az évek során mit sem változott. Elképzelése önmagában véve működik is, azonban a két főhős párhuzamos életében rendre olyan események kerülnek elő, amelyek a film kihagyásos szerkezetét kierőszakoltnak tűntetik fel, gondoljunk pl. az iskolai bullying, az első házibuli vagy a rögzített traumatikus kiindulópontok epizódjaira. Szerencsére a két karakterben van annyi spiritusz, hogy ne csak az elidegenedés drámájára, hanem devianciájuk veszélyforrásaira is felfigyelhessünk. Costanzo a figurákban rejlő perverziótól nem fordul el szemérmesen, s a testi szimptómák horrorisztikus feltüntetésébe is belebocsátkozik.

Kérdéses, hogy van-e jogunk más-más keresztjét megítélni, de tény, hogy Mattia és Alice múltbéli megrázkódtatása aránytalan, még akkor is, ha a rendező mindkét kórkép esetében kitér a szülői mulasztásra is. A szőrszálhasogatást feledve azonban megjegyzendő, hogy A prímszámok magánya esetében midcult-filmmel állunk szemben, amelynek legfőbb bizonyítéka az ordítóan hatásvadász lezárás. Miközben három idősíkon keresztül a magány mélységeit szemrevételeztük, s az egymáshoz érezhetően vonzódó páros valójában csak testben, de lélekben sosem találkozott egymással, felnőtt fejjel mintha elindulnának a megértés útján. Szomorú, hogy Saverio Costanzo végül felolvasztja a megmerevedett létállapotot, de ennyi olvadáshő szükséges egy kézrátétel elfojtott happyendjéhez.

A prímszámok magánya (La solitudine dei numeri primi)

színes, olasz-német-francia filmdráma, 118perc, 2010

rendező: Saverio Costanzo
író: Paolo Giordano
forgatókönyvíró: Saverio Costanzo, Filippo Timi
zeneszerző: Mike Patton
operatőr: Fabio Cianchetti
producer: Mario Gianani, Philipp Kreuzer, Anne-Dominique Toussaint
vágó: Francesca Calvelli

szereplő(k):
Alba Rohrwacher (Alice Della Rocca)
Luca Marinelli (Mattia Balossino)
Martina Albano (a gyermek Alice)
Arianna Nastro (a fiatal Alice)
Tommaso Neri (a gyermek Mattia)
Vittorio Lomartire (a fiatal Mattia)
Aurora Ruffino (Viola Bai)
Giorgia Pizzio (a gyermek Michela)

Imdb-átlag: 6,5.

Avatar

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Vászon nélkül és a Fesztivál rovat szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya