A recept – Pénzhamisítók

Tavaly a Mások élete, most meg a Pénzhamisítók. Azt hiszem, a németek – na jó, most az osztrákok is erõsen besegítettek – megtalálták a receptet, hogy mivel lehet Oscart kicsikarni az Akadémiából. Akárhogy is legyen, Stefan Ruzowitzky filmje valóban rászolgált az aranyszobrocskára.

Hogy egy igen kedvelt közhellyel nyissak, a legjobb történeteket az élet szüli. Adolf Burger saját élményeibõl írt könyve szolgált Stefan Ruzowitzky forgatókönyvének alapjául. A könyvhöz sajnos ez idáig nem volt szerencsém, az azonban biztos, hatásos forgatókönyv született belõle. A film mindvégig fent tudja tartani az elsõ néhány percben megteremtett feszültséget ezzel ejtve rabul a nézõ figyelmét. A történelem egy talán kevésbé ismert szegletének, az úgy nevezett Berhard-mûveletnek, minden idõk legnagyobb pénzhamisítási akciójának története ez, amikor is a náci Németország börtönviselt pénzhamisítók és zsidó nyomdászok „segítségével“ próbálta megrengetni a szövetséges államok gazdaságát. Egy ilyen nagyszabású pénzhamisítás normál körülmények között is izgalmas mesét kínálna, a Sachsenhauseni koncentrációs tábor teremtette körülmények azonban új szintre emelik a történetet. A Pénzhamisítók figurái a világtól elzártan játsszák le napi drámáikat, melyek során a helyes és helytelen új értelmet nyer, az eszme és a túlélési ösztön egymásnak feszül. Mind Sally Sorowitsch (Karl Markovics), mind Adolf Burger (August Diehl) azt teszi, amit helyesnek lát, s hogy melyiküké mégis a helyesebb út, végül a történelem ítéli meg. S hogy jól-e: ez is egyike azoknak a kérdéseknek, melyekrõl hosszan eldiskurálhatunk a film után.

Nem képezi azonban vita tárgyát a szereplõk játéka. Mindannyiunk kedvenc Stockija – bizony, bizony ezért volt olyan ismerõs a fõszereplõ, a Rex felügyelõ, majd a Stockinger kissé esetlen nyomozója egy egészen új oldalát mutatja most meg a magyar közönségnek – kifogástalanul hozza a jég hátán is megélõ bûnözõ, Salomon Sorowitsch figuráját. S bár Markovics egyedül is elvinné a hátán a filmet, erre egy pillanatig sincs szükség – valamennyi színész remekül dolgozik, mind a fõ-, mind  a mellékszerepekben.

S hogy mi az Oscar-recept? Biztos sokan azt felelik erre, hogy az elnyomás-tematika, jelen esetben a náci téma. Én azt hiszem, a Pénzhamisítók legnagyobb erõssége a történetmesélésben rejlik. A CSAK történetmesélésben. Stefan Ruzowitzky filmje sok kérdést vet fel, a legtöbbjükre nem is kapunk válasz – szerencsére. Ruzowitzky nem akarja megmondani a tutit, csak meg akarja velünk ismertetni ezt az egészen különös sztorit – és ezt a lehetõ legkorrektebbül sikerül is neki.