Kritika

Az elengedés szívszorító nehézsége – A rodeós

Adott egy fiatal, tehetséges rodeós, aki egy verseny alkalmával balesetet szenved, ennek következtében orvosa örökre eltiltja attól, amiért élt: többé nem ülhet lóra. Chloé Zhao A rodeós című filmje itt kezdődik el: hogyan lehet feldolgozni azt, hogy nem válhatsz azzá, aki mindig is lenni szerettél volna?

Chloé Zhao második nagyjátékfilmje, A rodeós (The Rider, 2017) Cannes-ban debütált, ahonnét az Art Cinema díjával és a Sony Pictures Classic forgalmazási jogával indult el világhódító útjára. A kezdeti ítészi lelkesedés azóta is változatlan, hiszen a Rotten Tomatoes kritikagyűjtő oldal értékelése szerint a film 97%-on áll. Magyarországon a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál tűzte műsorra, és azóta – sajnos – nem láthatta nagyvásznon a hazai közönség.

Chloé Zhao bemutatkozó filmjét, a Songs my brother thaught me (2015) című alkotást nem akárhol, a Sundance Intézet workshopján fejlesztette. A rendezőnő egy indián testvérpár kapcsolatát mutatja be, a kezdeti kiegyensúlyozott viszony felbomlását, majd annak helyreállását. A film egyik érdekessége, hogy a rezervátumot nem a globalizációtól és a kapitalizmustól elzárt, érintetlen oázisként reprezentálja, hanem komor képet fest róla: az alkohol, a drogok és a megmérgezett kapcsolatok tanyájaként jelenik meg. A rendezőnő A rodeós című filmjét is itt forgatta. A helyszín azonban már nem egyértelműen negatív környezetként reprezentálódik, sőt, a lovak jelenléte és a táj közege melegséggel tölti fel ezt a világot. A tematikában továbbra is megjelenik a testvéri szeretet motívuma, illetve a család megtartó erejének fontossága, a fókuszpontban azonban már egyedül Bradley, a balesetet szenvedett rodeós áll.

A filmet a főszereplő fiút játszó Bradley Blackburn igaz története ihlette. Chloé Zhao egy interjúban elmondta, hogy hat héttel a balesete után találkozott Bradley-vel, és rendezőként az izgatta leginkább: mit kezd valaki azután, hogy kiderült, álmai végérvényesen szertefoszlottak. A forgatókönyvet Chloé Zhao írta az eredeti eseményeket segítségül hívva, Bradley személyiségjegyeire építve és környezete attribútumait felhasználva. A rodeós tehát autentikus helyszíneken játszódik és amatőr szereplőket követ a kamera – csakúgy, mint első nagyjátékfilmjében, most is ez adja meg a rendezőnő filmjének szívbemarkoló igaziságát és jelenlevőségét. A hitelességet tovább mélyíti, hogy az alkotásban megjelenő család tagjai valóban egy családot alkotnak; ezt hangsúlyozza, hogy a filmben a fiú és a lánytestvér is az igazi keresztnevükkel szerepelnek, esetükben csupán a családnevet változtatták meg az alkotók.

A rodeós elején Bradley Jandreau fejsérülését látja el. Óvatosan szedi ki fejéből a kapcsokat; szenvedése hang nélküli, ennek mértékéről csupán összeráncolt, izzadságcseppekkel teli homloka árulkodik. Nem sokkal később telefonról nézi vissza egy régi versenyét. A videómegosztó feldob egy másik felvételt is; a fiú keze egy pillanatra megáll, majd újra megnyomja a lejátszás gombot. A kamera Bradley arcán időz, miután a balesetét újranézte és megélte; ennek köszönhetően a néző pontosan átérzi és megérti, hogy mit jelent a rodeó és a lovaglás a fiú számára.

Ebben a mikrorezdülésben benne van a film egész mondanivalója és annak poétikus ábrázolásmódja: a szembenézés nehézsége és annak intim, érzékeny megragadása.

A történet előrehaladtával derül ki, hogy Bradley megszökött a kórházból, emellett az előírt orvosi instrukciókat makacsul figyelmen kívül hagyta. Alkoholista és szerencsejátékos apja lebeszéli arról, hogy újra lóra üljön. Testvére, az autista Lily dalai és szeretete az, amely oázist jelent neki ebben az álmoktól megfosztott világban. A testvéri kapocs mellett a legfontosabb a lovak iránti feltétel nélküli rajongása és az az elemi érzék, melynek segítségével vad és még be nem tört paripákat türelmesen és professzionális módon szelídít meg. Rendezői-írói bravúr, hogy Bradley fejsérülésének van egy mellékzöngéje: egyik keze gyakran görcsbe rándul, néha percekig nem tudja kiegyenesíteni, ennek köszönhetően többször előfordul, hogy a fiú nem tudja elengedni a gyeplőt. Ebben a szimbolikus gesztusban rendkívül szépen benne foglaltatik az el nem engedés embert próbáló nehézsége.

A film legerősebb részei kétséget kizáróan azok, amelyek Bradley és barátja, Lane Scott találkozásából születnek. A fiú tolószékbe kényszerült – ennek okait a film nem tárja elénk –, ám annyit megtudunk róla, hogy balesete előtt az egyik legjobb és legtehetségesebb rodeós volt. Videókat néznek Lane nagy versenyeiről, amelyen egy ereje teljében lévő, jóképű, fiatal rodeóst látunk, aki kekeckedve üli meg szeszélyes paripáját. Tekintetük egyszerre van tele elementáris szenvedéllyel és végtelen szomorúsággal amiatt, hogy többé már nem lovagolhatnak úgy, mint azelőtt. Ezekben a jelenetekben a rendezőnő szépen egyensúlyoz az érzelmek végpontjai között. Egyik pillanatban a srácok tenni-akarása és hitük lesz hangsúlyos, míg a következő momentumban az erre való naiv törekvésüket megtöri a tragikus felismerés: testük börtönszerű csorbasága. A film nagyszerűsége, hogy a végén alternatívát kínál erre a tragédiára, és nagyon szépen, elemelten fogalmazza meg azt, hogy számukra a lovaglás a későbbiekben csak a képzelet univerzumában lehetséges.

A rodeós című alkotás rendkívüliségét az adja, hogy ezt a tragédiát érzékenyen, intim módon tárja elénk a rendezőnő. Sok közelivel operál a film, melynek segítségével együtt lélegzünk a főhőssel, ezáltal mi is a saját bőrünkön érezzük: ha ez a fiú többé nem ülhet lóra, abba belepusztul. A rodeósok világának férfi hegemóniáját és keménységét szépen ellenpontozza a vizuális világra és a szereplők ábrázolásmódjára jellemző nagymértékű érzékenység, mely Bradley jelleméből fakad.

A film különlegessége, hogy a westernfilmekre jellemző erős, maszkulin karakter helyett egy érzékeny, sebezhető/sebzett fiú kerül a középpontba, akinek erejét nem a fizikuma jelenti, hanem érzelmessége és érzékenysége.

Ezáltal a klasszikus férfihőst felváltja egy lágyabb tónusú karakter, és ebben a tekintetben a Túl a barátságon protagonistáit idézi.

Chloé Zhao érzékeny rendezése, Bradley felszín alatt zajló szenvedéstörténete és James Joshua Richards operatőr lírai közelképei mellett a dél-dakotai táj elégikus-esztétizáló felvételei is belénk égnek. A napfénysárga közelképek, a megnyugvást sugárzó nagytotálok és a lovakról készült melegséget árasztó felvételek azután is velünk lesznek, ha már kisétáltunk a vetítőből. A narratíva szépen kimunkált, nincsenek felesleges jelenetek, félresikerült elbeszélői utak. A rodeóssal a kínai rendezőnő egy kiforrott második filmet álmodott vászonra, amely elég ok lehet arra, hogy következő projektjét is tűkön ülve várjuk.

Avatar

Milojev Zsanett

Milojev Zsanett magyar (PTE BTK) és film szakon (PTE BTK, ELTE) végzett, és tanult Oslóban is a Média és Film Tanszéken. Készített már kisfilmet (Vénusz átvonulás), de dolgozott filmes újságíróként is. Szereti a modern művészfilmet, a slow cinemát, a magyar filmek elkötelezett híve és gyűjti a filmes könyveket.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya