Kritika

A sebesült bálna küzdelme – Ördögsziget

„Egyszer láttam úszni egy bálnát, amibe három szigony volt belefúródva. Egy teljes napig tartott, mire meghalt” – hangzik el többször is a történet, mintegy tanulságként a norvég rendező, Marius Holst második hazánkban is bemutatott filmjében. Az Ördögsziget egy igazán megindító film, mely ráadásul igaz történeten alapszik. Alapvetően egy, már jól ismert nevelőintézeti lázadástörténetet láthatunk, de valahogy ezúttal sokkal emberibben és átélhetőbben, mint az eddigi filmekben.

Ha a sztorit vesszük, tényleg nem sok újdonsággal találkozhatunk: 1915-ben járunk, adott egy norvég szigeten, Bastoyon működő nevelőintézet, de inkább fiatalkorúak börtöne, ahol a bűnözőnek titulált gyerekek és kamaszok töltik büntetésüket. Sokat kell dolgozniuk, meglehetősen embertelen körülmények között. Sok az igazságtalanság, a nevelők finoman fogalmazva sem túl kedvesek, és természetesen egy pedofil felügyelő is található közöttük. Erre a helyre érkezik két új „vendég”: a félénk, gyenge Ivar (Magnus Langlete) és főhősünk, a tengerész Erling (Benjamin Helstad), aki viszont nem csak erős, de határozott és bátor is.

Bastoyból nem nehéz kikerülni: mindössze (és remélem, itt mindenki érzi az iróniát) meg kell találniuk a becsületes, alázatos és keresztény fiút önmagukban. Azt, hogy ez mikor sikerül, persze a nevelők döntik el, és nem osztogatják olyan könnyedén a kilépőpapírokat. Mi pedig a mindössze számokká degradált fiatalok szenvedéseinek végignézésére kényszerülünk. A rossz bánásmód és a zord körülmények aztán hol közelebb hozzák egymáshoz, hol még jobban elidegenítik a rabokat, de mi főleg egy igaz barátság születésének lehetünk szemtanúi. Erling és a szabadulás előtt álló Olav (Trond Nilssen) fokozatosan válik valódi baráttá.

A film igazi erőssége talán nem is a történetben rejlik, sokkal inkább a karakterek kidolgozottságában, fejlődésében, és mindenek előtt a kimondottan jó gyerekszínészekben, akik igazán jó átéléssel és odaadással alakítják szerepüket. Ez főként Trond Nilssenre igaz, akinél talán a legnagyobb jellemfejlődést láthatjuk. Egyaránt hozza a már úgymond megjavult gyereket és a valódi értékeket képviselő, ám a nevelők szemében lázadónak tűnő ellenfelet.

És ha valaki úgy gondolná, neki ez még nem elég, akkor meg kell említeni további két embert, akinek a munkássága valóban szerethetővé teszi az Ördögszigetet. Elsőként John Andreas Andersen operatőrt, aki tökéletesen hozza a rideg-hideg norvég sziget képi világát, másodszor pedig Johan Södergvist zeneszerzőt, akinek zenéi első perctől kezdve elbűvölik a nézőt. Hazájukban már mindketten elismertek, itthon is ideje volna felfigyelni rájuk. Ha valaki egy könnyed mozizásra vágyik, ne ezt a filmet válassza, mert itt senki nem fog nevetni, illetve vidám gondolatokkal távozni a nézőtérről. Minden más esetben viszont bátran ajánljuk.

Ördögsziget (Kongen av Bastøy)
színes, feliratos, norvég-francia-svéd-lengyel filmdráma, 120 perc, 2010

rendező: Marius Holst
forgatókönyvíró: Mette M. Bolstad, Lars Saabye Christensen, Dennis Magnusson, Eric Schmidt
zeneszerző: Johan Söderqvist
operatőr: John Andreas Andersen
producer: Karin Julsrud
vágó: Michal Leszczylowski

szereplők:
Benjamin Helstad (Erling / C-19)
Stellan Skarsgard (Bestyreren)
Kristoffer Joner (Brathen)
Trond Nilssen (Olav / C-1)
Morten Lovstad (Johan)
Daniel Berg (Axel)
Odin Gineson Broderud (Lillegutt)

IMDb

Avatar

Nardai Dorina

Wehli-Nardai Dorina a ZSKF szabad bölcsészet, majd az ELTE BTK filmtudomány szakán diplomázott. 2011 óta a Filmtekercs szerkesztőségének tagja. Specializációja a gender témák, a dráma, a krimi, a thriller, valamint a spanyol, francia, német és távol-keleti film. nardaidorina@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya