Kritika

Akaratlagos határok – A segítség

A jobbára színészként, de úgyis csak alig ismert Tate Taylor (Winter’s Bone) második rendezésével az Akadémia és a nagyközönség látóterébe került. A jócskán túlírt A segítség a fajgyűlölet és a patriarchátus felállította megfoghatatlan határokról mesél, negédesen és eszméletlenül naivan, de a kidolgozott karaktereknek és a nagyszerű színészi játéknak köszönhetően nagyon is élvezetesen.

A segítség az 1960-as években, Mississippi állam Jackson nevű városában játszódik, egy olyan tájon és korban, ahol mindennaposak a rasszizmus jegyében elkövetett merényletek és robbantások. Tate Taylor dramedyje mégsem vériszamos alkotás, egyetlen valamire való keresztégetés sincs benne. A nappali középpontjában elhelyezkedő televíziókból ugyan kiszűrődnek a polgárjogi mozgalmak visszhangjai, John Fitzgerald Kennedy portréja is kikerül egy szoba falára, a Ku Klux Klán támadásai azonban képen kívül maradnak. Jellemző, hogy A segítség egyetlen erőszakos jelenetét egy női ármány okán bekövetkező rendőri letartóztatás képezi. Kathryn Stockett regényének mozgóképes adaptációja ugyanis a Született feleségek déli parafrázisa, ahol a Lila akác köz rejtélyes konfliktusait fehér és fekete háziasszonyok egymással és önmagukkal folytatott esélyegyenlőségi harca helyettesíti. A rendező tudatosan határolja el filmjét a történelem brutalitásától: afro-amerikai hősnői nem polgárjogi élharcosok, hanem megrázóan igaz történetek szókimondó mesélői.

A történet szerint egy főiskolát frissen befejező cserfes hölgy az önmegvalósítás útjára lépne: írónővé szeretne válni. A városi újság háztartási rovata mellett hamarosan meg is találja első könyvének vezértémáját: a déli családoknál szolgáló fekete cselédek világlátása érdekli, ezért – az állam elnyomó törvényeinek ellenszegülve – a baráti társaságánál alkalmazott házvezetőnők élményeit gyűjti csokorba.

Tate Taylor a cselédek megrázó tapasztalatait hol a cselekménybe ágyazva mutatja meg, hol egyszerűen a szereplők szájába adja, de a történetek jórészt az előkelő déli háztartások megfoghatatlan határjelenségét tárják fel. Az illemhelyhasználat intimitást sértő rendelkezéseinek lehetetlensége ugyan még magában hordoz egy fizikai választóvonalat is, A segítség drámai töltetét mégis az a problémakör adja, hogy a sokat tapasztalt fekete házvezetőnők többek, mint a rabszolgaság mintájára rímelő alkalmazottak: akarva-akaratlanul is bevonódtak a családi közösségekbe. Gyakran saját csemetéjük kárára fehér porontyokat nevelnek fel, hogy aztán felnőttként ők legyenek majd szerető(?) munkaadóik, akiket esetenként a fajgyűlöletre épülő társadalmi konszenzus tart béklyóban. A segítség egyfajta képlékeny kötődésről mesél, amelyet az anyaság problematikája és a patriarchális otthonába zárt feleség magánya határoz meg, ugyanakkor a faji különbségekkel megtámogatott munkaadói felsőbbrendűség ellenpontoz. Tate Taylor több ízben is végrehajtja azt a bravúrt, hogy vizuálisan is felfedi a munkaadó-alkalmazott, vagy anya-nevelt lány között húzódó, elvileg láthatatlan határt: snitt-ansnitt megoldás helyett egyetlen képbe foglalja a váratlanul egyenlőtlenné váló hierarchiát.

A rendező ugyanakkor nem egyszer túlragozza mondandóját, sőt a komikus és drámai pillanatok összekapcsolásával is meggyűlik a baja. A remekül összeválogatott karakterek és a ragyogóan megírt szerepükkel eggyé olvadó színésznők azonban megmentik a produkciót a dagályosság fullasztó hatásmechanizmusától. A nőegylet képmutató elnök-figurája – amellett, hogy Bryce Dallas Howardot (A falu, Manderlay) végre valahára az elismert színésznők táborába juttathatja – kiváló ellenpontját képezi az ültetvényei közé száműzött, jobb sorsra érdemes bakfisnak (Jessica Chastain). Emma Stone  (Zombieland, Könnyű nőcske) függetlenedő nőalakja remek katalizátora az eseményeknek, míg a Viola Davis (Kétely) alakította, anyaszerepével küszködő cselédasszony minden cselekedetében magában hordozza a fekete közösség megpróbáltatásait. A sorból csupán Octavia Spencer lóg ki valamelyest, de nem színészi kvalitásai okán, pusztán a nagydumás, molett asszony karaktere túlontúl sztereotip egy elvileg őszinte filmhez.

A segítség pedig egy őszinte, a valóságot megszépítő mese, de tekinthetünk rá egy közösségépítő időutazásként is egy olyan korszakba, ahol a faji, s nem mellesleg a női egyenjogúság még közel sem számított maradandó értéknek. S ha az ugyancsak a faji különbségek feloldódásáról regélő Miss Daisy sofőrjét hozzuk fel példaként, Tate Taylor alkotásától is várhatunk néhány aprócska díjat az elkövetkező Oscar-díjkiosztón.

A segítség (The Help)
színes, amerikai-indiai-emirátusokbeli filmdráma, 146 perc, 2011

rendező: Tate Taylor
író: Kathryn Stockett
forgatókönyvíró: Tate Taylor
zeneszerző: Thomas Newman
operatőr: Stephen Goldblatt
vágó: Hughes Winborne

szereplő(k):
Emma Stone (Eugenia ‘Skeeter’ Phelan)
Viola Davis (Aibileen Clark)
Bryce Dallas Howard (Hilly Holbrook)
Octavia Spencer (Minny Jackson)
Jessica Chastain (Celia Foote)
Ahna O’Reilly (Elizabeth Leefolt)
Allison Janney (Charlotte Phelan)
Anna Camp (Jolene French)

IMDb

Kiss Tamás

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Vászon nélkül és a Fesztivál rovat szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya