Kritika

A semmi ágán néhány egyetemista ül – Everybody Wants Some!!

EVERYBODY WANTS SOMENéztem az Everybody Wants Some!!-ot, valakinek élete legboldogabb napjait, és ettől önkéntelenül kellemesen érzetem magam a bőrömben – a feel good definíciója. A Sráckor után a főiskola első napjairól forgatott ártalmatlan filmet Richard Linklater, a texasi életérzés szakértője.

A felhőtlen boldogság érzéséhez talán a főiskola beiratkozási hete állhat a legközelebb, különösen akkor, ha az ember rögvest a helyi sportcsapat tagjaként kezdi az egyetemet. Jake-kel (Blake Jenner) pont ez történik, lekövetjük őt onnantól, hogy beköltözik a baseball csapat számára külön használatra bocsátott házba, egészen az első óráig. A négy nap alatt buliból buliba vándorol a főhős, és csaknem mindegyikbe elkísérik csapattársai.

Az ártalmatlan, konfliktusmentes történet 1980-ban játszódik Texasban – egy olyan helyen és olyan időben, ami szintén ráerősít a gondtalanság érzésére. Noha elvileg ez már a nyolcvanas évek, valójában délen még bőven a hetvenesek divatja diktál – feszes pólók, trapéznadrágok, barkók és bajuszok korszaka ez. A négy nap alatt négy buliba vándorol el a csapat, így ízelítőt kapunk a különböző irányból beáramló hangulatokból: a texasi countryból, a Londonból származtatott punkrockból vagy a New York-i túlzott színpadiasságból.

everybody-wants-some-tyler-hoechlin-3

Közben a fiúk megdöntenek néhány lányt (persze mindegyik örömmel kap az alkalmon), megisznak töméntelen mennyiségű töményet, rekordot szívnak bongból – élik az egyetemisták csodálatos hétköznapjait. Everybody Wants Some!! – hangzik az eredeti cím, ami bár egy Van Halen számhoz is kötődik, valójában tökéletesen leírja a lényeget: mindenki akar belőle. Éppen ezért tökéletes a címválasztás: ebből mindenki akar, aki átélte, boldogan pillant vissza. Aki pedig nem – nos, ő irigykedhet.

A magyar változat címe egy ideális világban Tökéletes idők lenne – ugyanis az Everybody Wants Some!! vállaltan Richard Linklater 1993-as klasszikusának, a Tökéletlen időknek folytatása. Bizonyos értelemben az ott megismert karakterek iratkoznak be a főiskolára. Még ugyanaz a szóhasználatuk is, visszatérő mondat mindkettőben a „That’s what I’m talking about”. Mintha tükörképek lennének: a régebbi film a középiskola utolsó órájának kicsöngetése után, az új a felsőoktatás első órájának becsengetése előtt játszódik. Ami ott balul, az egyetemen már jól sül el – lásd a bulikat.

everybody-wants-some-2

Az Everybody Wants Some!! nemes egyszerűséggel egy szerzői feel good film. Linklater sokadszorra filmesítette meg saját emlékeit – 1980-ban pont 20 éves és baseball játékos volt (persze azt csak ő tudhatja, vajon tényleg olyan jól tudott-e csajozni, mint Jake). Az egész történet nem akar több lenni ennél az emlékezésnél, és pont ezért a miliő, a hetvenes évek nem az általános retró-divatra játszik rá (lásd: A galaxis őrzői), hanem ugyanúgy szerzői, mint A tinilány naplója. Minden természetes, nincsenek túlzások, szélsőséges jellemek – csak kedves emberek mindenütt.

Ez a jó és ez a baj a filmmel. Hitelesen és szórakoztatóan közvetít egy életérzést, de közben elnagyolja vagy megfeledkezik az árnyoldalairól – pedig ez utóbbi érzékletesen benne volt a Tökéletlen időkben, és mélyen része volt a Sráckornak, annak a két filmnek, aminek együttes folytatása akart lenni az Everybody Wants Some!! Csakhogy a „boldog békeidők” felidézése közben Linklater ismét megfeledkezett azokról, akiknek ez nem adatott meg (figyeljünk a nők szerepére a filmben!). Ezért hagy hiányérzetet a más tekintetben remekül működő alkotás.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com