Kritika

A siket metáldobos kálváriája – Sound of Metal

Riz Ahmed (Sound of Metal)

Hogyan dolgozza fel egy tehetséges dobos, ha elveszíti hallását? A Sound of Metal nem csupán témaválasztását tekintve számít kiemelkedőnek, de a film formanyelve is megéri az alaposabb vizsgálatot.

A dobos Ruben (Riz Ahmed) négy éve gyógyult fel önpusztító életmódjából, a drogfüggőségéből. Párjával (Olivia Cookie) együtt mindenét a metálzenére tette fel. Közös duójuk, a Blackgammon dobhártyaszaggató, agresszív, kemény muzsikát ad elő az erre szomjazó nagyérdeműnek. Ruben azonban arra lesz figyelmes, hogy hallása elképesztő gyorsasággal romlik és már az alapvető kommunikáció is nehézséget jelent számára. Az új élethelyzettel egy siketeteket gondozó közösségben próbál megbirkózni, ahol egy teljesen más világ várja.

Darius Marder rendezéséről hamar eszünkbe juthat a Nesze neked, Pete Tong! című film, melyben egy hallását elveszítő DJ kálváriáját követhetjük végig jórészt vígjátéki elemekkel.

A Sound of Metal azonban kőkemény dráma, mely az igazi meglepetést a formanyelvi megoldásokkal tartogatja a néző számára.

A filmben végig fontos szerepet kap a hangokkal és a csenddel való játszadozás. Ahogy a hangosfilm korszak hajnalán fogalmazták; a hangosfilm találta fel a csendet. A rendező elsődlegesen az audiosávot használja arra, hogy bemutassa Ruben perspektíváját és azt, ahogyan egy hallását elveszítő ember reagálhat környezetére. A beszéd, a zörejek, vagy metál zene ezekben a pillanatokban olyan, mintha víz alól, vagy befogott füllel hallgatnánk mindezt, ami teljesen átélhetővé teszi a halláskárosodás és siketség érzetét egy egészséges ember számára is. A Sound of Metal alacsony költségvetése ellenére is jó eséllyel pályázhat akár a legjobb hangkeverés Oscar-díjára, fityiszt mutatva jó pár gigaprodukciónak és blockbusternek.

A zseniális technikai megoldások mellett a színészgárda szintén figyelmet érdemel. A párt eredetileg Matthias Schoenaerts és Dakota Johnson játszották volna, majd őket váltotta Riz Ahmed és Olivia Cooke. Bár a forgatás összesen 4 hetet vett igénybe, Ahmed 6 hónapig vett dobleckéket és elsajátította az Egyesült Államokban használatos jelnyelvet is. Ez az elszánás abszolút érződik a Sound of Metal kockáin, így Ahmed alázatosan és hitelesen bújik egy olyan ember bőrébe, akit a sors éppen legfontosabb érzékszervétől foszt meg. Olivia Cooke meggyőző alátámasztás ad játékával filmbéli partnerének. Ruben karaktere viszont a siket közösség mentorával, Joe-val ad igazán teljes képet, akit Paul Raci formál meg autentikusan. Joe hallását még a vietnámi háborúban veszítette el, a trauma hatására az italhoz nyúlt, ami tönkretette a családi életét.

A sorsába belenyugodott veterán és az örökké lázadó zenész konfliktusa mély és felkavaró élményt nyújt.

A Sound of Metal a kommunikációval is rendkívül ügyesen játszik. Olyan, mintha a néző fokozatosan, Rubennel együtt sajátítaná el a jelnyelv rejtelmeit és a siketek közötti beszéd rejtelmeit. A jelnyelvi részek szándékosan nem feliratozottak, ami a halló nézőnek még inkább kihívást jelenthet. Különösen megkapó pillanat, amikor Ruben dobolni tanítja siket társait, akik folyamatosan veszik fel a zenész ritmusát.

A legfontosabb pozitívum viszont az, hogy a film nem egy leereszkedő díjhajhász szándékkal készült, melyben a fogyatékkal élő emberek megmentésre és segítségre szorulnának. Hogy egy klasszikust idézzek a Sound of Metal nem nyomja fullba a kretént. Nem mérgez meg semmit a politikai korrektség, hanem a siketség a maga nyers és kíméletlen valójában jelenik meg. Ilyen módon a Sound of Metal nem egy könnyen befogadható családi mozi, hanem egy nyomasztó belső utazás, kreatív, alacsony költségvetésű eszköztárral. Itt nem Beethoven felemelő meséjét látjuk, aki hallását teljesen elveszítve is visszatalál a zenébe, hanem egy olyan történetet, amit az átlagember is magának érezhet a maga nyersességében.

A Sound of Metal elképesztően jó példája annak, amikor az érzékenyítés szándéka nem puszta öncélú Oscar hajhászást jelent,

hanem valódi tehetséggel és különleges filmnyelvi megoldásokkal is társul. Ez a törekvés legjobban az ukrán jelnyelvi filmmel A törzzsel állítható párhuzamba, ahol az alkotói fantázia képes kitörni a független filmes anyagi megkötések közül. Véleményem szerint megfelelő, hallássérülteknek szánt feliratok segítségével a siket nézőknek is élmény lehet a megtekintése, az egészséges közönségnek pedig segíthet átérezni a hallás elvesztésének tragédiáját, valamint a megbékélés és gyógyulás lelki folyamatát.

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. 2016-ban a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakán szerzett mesterdiplomát. Később, 2020-ban az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányán szerzett BA oklevelet. Főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a science-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés