Kritika

Harcban a rendszerrel: feldarabolva egy csontfűrésszel – A szakadár

A-szakadár-Dzsamál-Hasogdzsi-Mohamed-bin-Szalmán

Október 7-én debütál a magyar mozikban a Dzsamál Hasogdzsi tevékenységéről és meggyilkolásáról szóló dokumentumfilm, A szakadár (The Dissident) pedig Szaúd-Arábián túl az egész világhoz beszél.

Három éve Dzsamál Hasogdzsi különös köddé válása és ahogy hamar kiderült, az ellene elkövetett merénylet bejárta a világsajtót. A szaúdi újságíró 2018. október 2-án bement országa isztambuli konzulátusára, hogy elhozza tervezett házasságához szükséges dokumentumokat, de menyasszonya odakint hiába várt rá. Az újságíró és aktivista a The Washington Post alkalmazottja és az Al Arab tévécsatorna főszerkesztője volt. Közösségi média felületein sok százezren követték, ami szemet szúrt kritikai meglátásai elsőszámú célpontjának, a szaúdi királyi családnak. A nagyszámú követő és magas szintű nemzetközi kapcsolatai azonban védték is őt, hiszen egyik pillanatról a másikra nem lehetett őt eltüntetni. Aztán a szaúdi koronaherceg mindenre rácáfolt.

A szakadár című tényfeltáró dokumentumfilm Hasogdzsinak állít emléket és tájékoztat a közel-keleti totalitárius hatalom félelmetes működéséről.

Bryan Fogel 2018-ban Oscar-díjat nyert Ikarusz című filmjével. Az élsport doppingiparából abban a filmben is világméretű thriller lett, így érthető, hogy A szakadár története miért érdekelte a rendezőt. Az Ikarusz óta ez az első filmje és szemmel láthatóan nem szűkölködött erőforrásokból. A szakadár dokumentumfilm bizony nagyvászonra kívánkozik! Játékfilmeket megszégyenítő minőségű a filmkép még az egyszerű interjúknál is. Bámulatos drónfelvételeket látunk Montreálról, de még Dzsiddáról, Szaúd-Arábia fővárosáról is. A szóban elhangzó történetek és események pedig többször lenyűgöző CGI támogatást kapnak. Óriási szerep jut a filmben a közösségi médiának, azon belül a Twitternek – mindig izgalmas figyelni, hogyan küzd meg egy film a közösségi média formájának „filmszerűvé” tételével. A szakadár vizualitására itt sem lehet panasz, kétségkívül ez a film legnagyobb erénye.

A-szakadár-Hatice-Cengiz

A film Hasogdzsi munkatársait, menyasszonyát, az isztambuli rendőrség vezetőjét, de még az Egyesült Nemzetek az üggyel foglalkozó szakértőjét is megszólaltatta. A számos történetből teljes egészében feltárul a szörnyű októberi nap, de annak előzményei és következményei is. A film pontosan, de valójában iskolás felelet módjára rekonstruál mindent, amit tud egy nyugati és reformszaúdi nézőpontból. A „másik oldal” egyáltalán nem szólal meg, de igény sincs rá, hiszen az áldozattal szemben csak a nemzetközi jelentések és nyomozás során bebizonyosodott gyilkosok állnak.

A film hangsúlya viszont a bűnügyről a politikai aktivizmusra helyeződik, ami miatt Hasogdzsi mintha mellékszereplő lenne abban a filmben, ami sírkövéül szolgál.

Dzsamál Hasogdzsi nem volt mindig áruló, sőt még a rendszer ellensége sem volt. 30 évig dolgozott az államnak, igaz, mindig a reformokat szorgalmazta a konzervatív arab ország még konzervatívabb vezetésével szemben. Az igazi változás azonban a koronaherceg, Mohamed bin Szalmán (MBS) hatalomra kerülésével kezdődött. Az új uralkodó számos ponton még egyet is értett Hasogdzsival, például a korrupció csökkentésében, de MBS messze nem nyugati politikát folytatott. Hasogdzsi hamar az állami intézmények célpontjává lett, egyre népszerűbb tweetjeit hatalmas fizetett állami trollhálózat nyomta el.

A twitterháború másik tiltólistára került szaúdi árulója Omar Abdulaziz volt. Abdulaziz alig pár száz követőnél járt, mikor el kellett hagynia országát (ma több mint 560 ezren követik a Twitteren). Az ő történetére A szakadár sokkal jobban figyel, és az arab YouTube sztár pedig fürdőzik a figyelemben. Beszél, vezet, irányít, játszik. Nem véletlen, hogy ő az egyetlen a filmben, akivel újrajátszott rekonstrukciós jeleneteket rögzítettek. Omar Abdulaziz egyértelműen uralja a képernyőt, ami miatt A szakadár első hatvan perce Dzsamál Hasogdzsin keresztül róla szól.

A film második felében pedig a főszerep átkerül Hasogdzsin menyasszonyára, ahogy a történetben is elérünk az előzmények után az eseményig, majd az utóhatásig.

Hatice Cengiz a gyilkosság érzelmi vetületét jelenti A szakadárban és sokkal hitelesebb is a jelenléte, mint az aktivizmusért felelős Abdulaziz. Cengiz a stábbal együtt tér vissza először vőlegénye otthonába, aminek minden apró sarkát is ujjlenyomatot előhívó fekete por fed. A kamera aktív jelenlétével valóban alkot a dokumentumfilm egy kiemelkedő érzelmi jelenetet, kár, hogy az ilyenekből van kevesebb a száraz eseményelmesélés mellett.

A-szakadár-Dzsamál-Hasogdzsi-Barack-Obama

A hibái ellenére A szakadár viszont nem kudarcos dokumentumfilm. Az aktivizmusról szóló doku maga is csak része a politikai reformtevékenységnek, a stáblistával csak a film ér véget, A szakadár története azonban tovább zajlik a thedissident.com oldalon. Hasogdzsi meggyilkolása ráadásul azért sem lehet lezárt folyamat, mert a tettesek (valódi) felelősségre vonása nem történt meg. A merénylet után az USA szankciókat kívánt bevezetni Szaúd-Arábia ellen, de Trump nagyvonalúan megvétózta, így Amerika ezek után is fegyverekkel látja el az olajnagyhatalmat. MBS az általa megrendelt merénylet ellenére továbbra is az olajparadicsom koronahercege, akivel ugyanúgy találkoznak a világ vezetői. Az emberjogi és az arab reformokat támogató erők zsákutcája a film lendületén is meglátszik. A néző nyugtalan marad a film végén, ami a film célja, hiszen

az egyén tehetetlensége a fő mondanivaló a végtelen erőforrású és adminisztratív erővel rendelkező nagyhatalommal szemben, de A szakadáron egy idő után úrrá lesz a fáradság.

Amit a néző magával vihet a nyugtalanság mellett az a totalitárius államhatalom működésének tanulságai. Bizony Szaúd-Arábia is megvásárolta a nem olyan rég minden magyar számára híressé vált Pegasus szoftvert, és bizonyíthatóan a közel-keleti ország is szélesen értelmezte az „országra veszélyt jelent” jelzőt. Fogel filmje továbbá a közösségi oldalak kritikus fogyasztására is sarkallja a globális nézőközönséget. A szakadár szerint míg Amerikában 10-ből 2 ember regisztrált az amerikai Twitterre, addig Szaúd-Arábiában 8! A tweetháború viszont nem egyenlő felek között zajlik, Szaúd-Arábia több ezer trollt fizet, hogy kamuprofilokkal saját témáit tartsa a trending listák tetején. A Twitter Hasogdzsi meggyilkolása után 88 ezer profilt törölt, ami propagandával és troll posztokkal árasztotta el az internetet. Mindebből az arab világ konfliktusai iránt egyáltalán nem érdeklődő néző is tanulhat, hiszen az állami erőforrások kormánypropagandára és azt terjesztő nethuszárokra történő elverése máshol is megtörtén(he)t.

A szakadár olyan témát választott, amivel a nemzetközi dokumentumfilmes mezőnyben nagyot bukni nem lehet. A célja és pozíciója egyértelmű, a forma és beszédmód ezt (többé-kevésbé) tudja szolgálni. A film hibái azonban a figyelem elkalandozásában keresendők. Mintha az alkotók több filmet is forgattak volna egyszerre, így Abdulaziz politikai tevékenysége és Hasogdzsi menyasszonyának vesztesége egy lapra kerül, holott mindkettő külön-külön is kitöltötte volna a majd kétórás játékidőt. A filmben bemutatott rezsim pedig intő példa lehet minden 21. században élő ember számára.

A szakadár hazai mozibemutatója: 2021. október 7. 

Nagy Tibor

Nagy Tibor jelenleg az ELTE-n tanul Filmtudomány mesterszakon. Kedvenc műfajai a klasszikus hollywoodi gengszter- és westernfilm. Különös figyelmet fordít az izraeli filmekre és a vallási témákra.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés