Kritika

A terhességről őszintén, de cenzúrázva – Várandósok – Az a bizonyos kilenc hónap

várandósokA Várandósok eredeti címe (What to expect when you are expecting) egy hajszállal többet árul el arról, mire is számíthatunk, mikor végignézzük ezt a filmet – elsősorban azokat szólítja meg, akik a témában érdekeltek, evvel lehasítva a potenciális közönség 80%-át, ami a film nézettségét talán rontja, de a sikerét gyermekbarát, leginkább „gyermekgyártó” körökben garantálja. Nézzük tehát, hogy Kirk Jones szerint, mik a gyermekvállalás variációi a fogantatás pillanatától a szülővé válásig.


Hirdetés

A film

Minden vicc nélkül, ha épp nem dokumentumfilmet készítünk, és nem akarunk nagyon elrugaszkodni a témától, nehéz lehet mozit csinálni a terhességről, feltéve, ha a minél szélesebb körben élvezhető végeredményre törekszünk. Az alkotók ez esetben a cselekmény több szálra fűzését választották, tehát sok és sokféle példán keresztül taglalják a témát, amely szemben a vártakkal, egy egész nézhető filmet eredményez. A terhesség-prototípusokban gondolkodó mozi (szigorúan a teljesség igénye nélkül) négy verzióját mutatja be a gyermekvállalásnak. Megkülönböztet tervezett és nem tervezett terhességet – a tervezetten belül azt, amelyik létrejön, és azt, mikor hiába minden próbálkozás, marad az örökbefogadás; a nem tervezett terhességnek olykor örülünk, máskor a körülményekből kifolyólag kevésbé, de amerikai film lévén, természetesen minden esetben meg kell, hogy tartsuk a babát. Ez a részlet túlmutat önmagán: a tény, hogy egy terhes nőkről szóló filmben fel sem merül az abortusz-ügy, jelzi, hogy ugyan próbál valószerű, olykor naturalista lenni, mégis a rózsaszín köd marad a közege. Minden lerombolt illúzió ellenére – hiszen kiderül, hogy gyermeket várni nem fenékig tejfel, sőt olykor kimondottan szörnyű és gusztustalan – mivel a film egy tanmese, az abortuszt még ellenpéldaként sem említi. Egyetlen mondat jelzi csupán, hogy létezik olyan: nem kívánt terhesség, mikor az épphogy nagykorú, az egyéjszakás kalandból teherbe esett Rosie a vetélést követően önmagát vádlón beismeri, hogy akarta, hogy elmenjen a baba.WTE_07407_CROP.CR2

A filmben felmerülő szálak egytől egyig összeérnek, még az utolsó előtti jelenetben is van egy csatolás, kiderül, hogy B rokona A-nak, C fotózza B-t terhesen, E pedig segített D férjének lefogyni egy kövéreket edző valóságshowban – ezek a szálak teszik lehetővé, hogy minél több szociális és érzelmi aspektusát tárja a fel a film a terhesség körüli mizériának. A már két éve próbálkozó pár az egész életet arra rendezi be, hogy hamarosan jön a baba. Okostelefon applikáció jelzi a közelgő ovulálciót, a nő már azelőtt a szoptatásról ír gyerekkönyvet, hogy valaha tapasztalta volna az élményt. Az ő történetük tanulsága az, hogy semmi sem alakul úgy, ahogy az ember eredetileg elképzeli. Az ideális és harmonikus állapotosléttel szemben – amely szintén megjelenik a filmben – a terhes nő adott esetben vizelet és szél visszatartással küzd, és a bizonyos kilenc hónap alapvetően egy gyötrelmes időszak számára. Magáról a szülésről nem is beszélve, ami maga a pokol; még szerencse, hogy a kézhez kapott bébi és a hormonok utána kárpótolnak.

várandósok3

Érdeme a filmnek továbbá, hogy bár az összes pár együtt marad, azt azért nem nyomja le a torkunkon, hogy egyből mindenki készen áll rá, hogy szülővé váljon. Ennek a problémakörnek is megvan a maga szála egy apajelölt személyében, aki erőfeszítéseket tesz, hogy kiderítse, akar-e egyáltalán gyereket. Egy klubszerűen működő, apukákból álló csapat nyomul hétvégenként együtt a parkban. Beszélgetéseikből viszonylag sok mindent megtudhatunk arról, hogy egy férfi hogyan éli meg a gyermekvállalást, az apaság első pár évét. Nagy újdonságokra ne számítsunk, de önmagában a tény, hogy egyenrangú, döntéshozó félként merül fel az apa, minden bizonytalanságával és félelmével egyetemben – persze az árnyaltságnak ugyanazon a fokán, ahogy a pukizó terhesek – rendkívül felvilágosult és nagyon rendben van.

http://www.youtube.com/watch?v=LgKWjVEBvuM

A csúcsjelenet – mint az összes témába vágó filmben – természetesen maga a szülés (vagy az örökbefogadás), mind a négy esetben szimultán zajlik. Az Örömapa 2. című filmben megjelenő geg, mikor anya és lánya egyszerre szülnek, persze, itt is elsül, ahogy a fájdalomcsillapító után ordító nő godzillává torzult arca és hangja is ismerős lehet a Nicsak, ki beszélből. A gyermekek születése is pont annyiféle, azaz ugyanannyira leegyszerűsített és sarkított, mint a terhesség-variánsok voltak. Kézhez kapunk egy császárral született kisfiút, egy természetes úton született kislányt, egy körülbelül tüsszentésnyi erőfeszítésre kirepült ikerpárt, és egy etióp cukiságot megspékelve az afrikai örökbefogadási rituáléval. Ez az eleve megható eseménysor négyfelé osztódva, majd a katarzis élményét növelendő újra és újra egymásra vágva, egy akkora könnycsatorna-manipuláció, hogy még a szőrösszívű Grincs és Ebenezer Scrooge bőgne rajta!

A lemez

A filmet eredeti nyelven, illetve magyar és cseh szinkronnal adták ki, magyar, angol, cseh és román felirattal. A lemez nem tartalmaz extrákat.

Vághy Anna

Az ELTE film és magyar szakos hallgatója voltam, így az égvilágon semmi különös nincs abban, hogy imádok írni és filmeket nézni. Abban sincs, hogy hatalmas lelkesedéssel gyártok elméleteket (apró és egészen lehetetlen összefüggésekből is), abban inkább, hogy csak ritkán állják meg a helyüket, de kellő türelemmel és humorérzékkel talán szórakoztatóak, olvasója válogatja.

Filmek: Rendezőóriások, műfajiság és szerzőiség határai és leginkább e határok feszegetői izgatnak hosszan és töretlen szenvedéllyel – Kubrick, Tarantino, Coppola és leánya, Lynch, Lars von Trier, Cronenberg, Tarkovszkij, Terry Gilliam, Gondry, Nolan, Wes Anderson és Woody Allen (de az szerelem!).

Feliratkozás
Visszajelzés
guest

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés

0
Kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is, szólj hozzá!x
()
x