A zombi-heist fegyverpornóból eltűntek a golyószórók és az élőholtak, de bár eltűnt volna a heist is, mert A tolvajok hadserege olyan rossz, hogy vígan adnám oda egy zombinak az agyam azon részét, ahova beégett ez a két óra.
A streaming csatornák eszméletlen tempót diktálnak, alig pár hónappal A halottak hadserege után megérkezett a Netflixre annak előzményfilmje, A tolvajok hadserege. A las vegasi események előtt játszódó filmtől ne várjuk a zombi apokalipszis kezdetének magyarázatát, A tolvajok hadserege egytől egyig a híradóadásokba száműzte az élőhalottakat. A film plakátja hirdeti: kevesebb zombi, több széf, és ezt tisztelettel be is tartja. A halottak hadserege legnagyobb vállalása és egyben legnehezebb terhe, a zombihorror és a rablófilm összekapcsolása volt, így A tolvajok hadserege csak koherensebb lehet, ha az egyiket teljesen eltünteti… Ugye? Ugye?! Hát… Nem igazán.
Amíg A halottak hadserege Zack Snyder játszótere volt, addig A tolvajok hadserege Matthias Schweighöfer vidámparkjának tűnhet.
A német színész-rendező nemcsak rendezi, de főszereplője is a filmnek. A sztori hiába származik Shay Hattentől, a kellő távolság nincs meg a rendező és karaktere, Dieter, illetve mint kiderült, valódi nevén Sebastian között. A Snyder-filmről írt kritikámban azt írtam, Dieter az egyetlen karakter, aki valamivel árnyaltabb egy kartonpapírból kivágott zsoldosnál, és megérdemelt volna több játékidőt. Ismét megtanultam, csínján kell bánni a kívánságokkal, mert teljesülhetnek. A tolvajok hadserege Dieterről szól a saját világában, ahogy unalmas banki alkalmazottból fülsiketítő sikoltozás és ordítozás közepette a legnagyobb széffeltörő zseni lesz.
A film Potsdamban indul, ahol Dieter/Sebastian a világ legzseniálisabb széfszerkezeteiről készít YouTube videókat. Hétköznap a helyi bankfiókban fogadja az ügyfeleket, közben azon szomorkodik, hogy senki sem nézi a vlogját. Egy napon Gwendoline (Nathalie Emmanuel) üzen neki, menjen el egy alvilági széffeltörő versenyre. Sebastian persze megnyeri a versenyt, Gwendoline pedig besorozza őt nemzetközi bankrabló csapatába. A hackert (Ruby O. Fee), mestersofőrt (Guz Khan) és talpig izom erőembert (Stuart Martin) is tartalmazó banda nem egy, hanem mindjárt három széfet akar kirabolni a legendás Wagner széfcsaládból. (A negyedik Nevadában található, amit már ismerünk A halottak hadseregéből.) Sebastiannak nem a pénz számít, hanem elsősorban a legenda, közel akar kerülni az istenként tisztelt Hans Wagner főműveihez.
A tolvajok hadserege egy vérbeli heistfilm. A csapatot előbb össze kell állítani, majd jön a tervezés és végül a kivitelezés. A film számtalanszor reflektál a bejáratott formulára, és ki is forgatja azt, de csavarjai csupán felszínesek. A valóságban rendkívül szabálykövető a film. Kevésbé megengedő nézők egyenesen klisésnek is mondhatnák, de bárcsak ez lenne a legnagyobb gond!
A tolvajok hadserege csatlakozik a heistfilmek egyre uralkodóbb szelleméhez: a rablás nem is bűn, csak amolyan csíny.
A gengszterfilm komoly alműfajából (Aszfaltdzsungel, Gyilkosság) komolyanvehetetlen vígjáték lett, A tolvajok hadserege pedig még inkább infantilizált mese. Adott a legkisebbik királyfi, akinek három próba leküzdése után lehetősége lesz további három megmérettetésen bizonyítani rátermettségét, hogy megkapja a királylány kezét. Ezt olvasva úgy tűnhet, hogy megbolondultam, pedig tényleg ez történik! Ez egy rablófilmbe csomagolt népmese, amit az európai környezet vizualitása is támogat. Nem kell sokat várni rá, hogy Sebastian csíkos pizsamában bebújjon a csíkos takaró alá, hogy zombikkal álmodjon.
Apám Al Capone, fiam Ben Stiller – A heistvígjáték története
A gyerekes közelítésmóddal Schweighöfer ráadásul csak saját karakterében tudott bármit is kezdeni. A Trónok harcában megismert, majd a Halálos iramban-filmekkel karriert csinált Nathalie Emmanuel játékából ítélve, azt sem tudja milyen filmben van. Az az érzésünk, hogy Schweighöfer mondatonként rendezte a női főszereplőt, aki így képtelen átélni a karakterét. Emmanuel játéka siralmas, de legalább csinos. Valószínűleg a filmkészítők is ugyanígy gondolkodtak, hiszen sminkje és hajviselete nagyjából jelenetenként változik.
Gondosan ügyeltek arra is, hogy zsinórban három mondatnál többet soha ne mondjon.
Egészen nevetséges a jelenet, ahol Gwendoline elmeséli középszerű élettörténetét. Mikor éppen belelendülne, hangját lekeverik és a tátogó színésznő helyett Schweighöfer mondja el a nő monológját!
Nem egyértelmű, hogy a színész-rendező önteltsége, vagy hozzá nem értése végezte a nagyobb aknamunkát a film ellen, de a forgatókönyvíró ötlettelensége is beszáll a versenybe. Egy heistfilm a rabláson áll, vagy bukik, ha az nem köti le a nézőt, akkor felesleges egyáltalán bemutatni a filmet. A tolvajok hadserege magasról tesz a műfaj nagyságára és a nézőjét is hülyének nézi. A három rablásból mindössze egy az, ami némileg megmozgatja az ember képzelőerejét. Az első, párizsi bank kirámolásánál látszik a tervezési szakasz, legalább az illúziója megvan az összetett rablásnak. Az elnagyolt terv kivitelezhetetlensége már az első megnézés során feltűnik olyan kevésbé ismert tények miatt, minthogy a bankban dolgozóknak van szemük, de ez még mindig a legjobban kidolgozott szekvencia az egész filmben!
A második rablás ugyanazon a sémán már azt mutatja meg, milyen, ha a talpig fegyveres akciósztár is aktívvá teszi magát, a harmadik meg egy hanyag telefonhívás.
Az elem, amivel végérvényesen is nevetségessé teszi magát A tolvajok hadserege, az Sebastian széffúró képessége. Csupán annyit tesz, hogy fülét a széfek oldalára tapasztja és forgatja a forgótárcsás számzárat. Sebastian operabömböltetés közben történetet mesélve is képes meghallani a zár apró rezdüléseit egy száguldozó teherautón. Szintén nem túloztam, a film megteszi helyettem. A legendás Wagner trezorok varázsa így lesz oda, mielőtt még megtapasztalhattuk volna zsenialitásukat. Teljesen mindegy, hogy egy, vagy egymás után hét tárcsát kell forgatnia, ugyanolyan unalmas mindegyik feltörése.
A halottak hadserege tudta, mire vállalkozik: szórakoztatóan túlzó tömegfilm, amiből kisejlett Zack Snyder odaadása. A tolvajok hadserege egy filmnek nehezen nevezhető mese, amiből Matthias Schweighöfer botrányos önelégültsége bújik elő. Látványosan túlbeszélt párbeszédekkel, érthetetlen mesébe illő hozzáállással, szégyenteljes rablásokkal A tolvajok hadserege egy olyan heistfilm, ami nemhogy a Rififivel és az Aszfaltdzsungellel nem említhető egy lapon, de A halottak hadseregéhez is méltatlan.
