Kritika

Charles Bronson nyomában – A védelmező 2.

Hiszitek vagy sem, Denzel Washington számára A védelmező 2. az első folytatás, amit valaha elvállalt. Hogy mit látott ebben a produkcióban, azt csak találgatni tudjuk. Talán utolérte az a válság, mely rengeteg idősödő A-kategóriás sztárt sújt.

Antoine Fuqua rendező és Washington negyedik közös munkája ez a Kiképzés, A hét mesterlövész és az előző rész után. Megbízható párost alkotnak, akik a korrekt közös végeredményt mindig megütik – alábbi filmünk sem ront a sorozaton. A védelmező olyan sorozatadaptáció volt, mely csak nevében tart meg valamit a koncepcióból. Igazából egy Denzel Washington központú akciófilmet kaptunk, melyben a kétszeres Oscar-díjas színészt a legprofibb gyilkosként láthattuk. Már flörtölt hasonlóval az Éli könyvében is, de ilyen rajzfilmszerű hatékonysággal nem irtotta az ellent. Az általában entellektüel figurákat játszó Washington itt sem hagyta hátra kifinomult ízlését és intelligenciáját.

Na, de miért volt szüksége arra, hogy egy ilyen B-kategóriás történetben részt vállaljon?

Ehhez látnunk kell a trendet, mely Hollywoodban dívik: 40 éves korukon túl a komoly színészi munkájukról ismert arcok bosszúfilmekben vállalnak szerepeket. Érthető választás ez egy színész részéről, hiszen tágíthatja azt a skálát, amelyeken alakításaival mozgott. Az idősödő sztárok már közel sem kapják meg azokat az ajánlatokat, mint fiatalon. Már nem rájuk épít Hollywood, így sokszor mellékszerepekbe kényszerülnek. Ebből hatalmas kilábalás a „papik akcióban” vonulat, melyet komikusan és komolyan is fel lehet használni. A meglepetés ereje abból táplálkozik, hogy nem néznénk ki ezekből a karakterekből, hogy lenyomnak egy csapat gengsztert – majd hátradőlünk és élvezzük, amit látunk.

A legjobban talán Liam Neeson jött ki ebből az új irányból, aki egy 10 éves minikarriert is csinált az Elrabolva sikeréből, melyet a The Commuter: Nincs kiszállással lezárt. Megpróbálta ezt még Sean Penn (Gunman), Ethan Hawke (24 óra a halálig), Kevin Costner (3 nap a halálig), Mel Gibson (A sötétség határán), de még Colin Firth is akciózott egyet a Kingsmanben.

Neeson után azonban Denzel az egyetlen, aki folytatásig vitte ezt.

A védelmezőben Robert McCall (Washington) elvonultan tengeti az életét Uber-sofőrként. Barátkozik egy-két állandó utasával, odafigyel szomszédaira, különösen egy tehetséges tinire (a Holdfényben megismert Ashton Sanders), akin komoly nevelési munkát kezd végezni. Emellett, ha úgy adódik, önbíráskodóként tevékenykedik, segítve a védteleneket és a rászorulókat. Egyik régi munkaadója és legjobb barátja azonban gyilkosság áldozata lesz, ez pedig újra a felszínre löki a relatív bujkálásban tengődő McCallt.

Ha nem Washington játszaná ezt a szerepet, akkor könnyűszerrel adhatták volna Steven Seagalnak a megbízást. Tényleg megdöbbentő, hogy egy ilyen komoly színész adja elő a faarcú B-filmes hőst, de Washington karizmája még így is a film legkiemelkedőbb pontja. A kicsit bambának is mondható, mégis hideg, és a jeleneteknek instant feszültséget kölcsönző tekintetével a veséjébe lát ellenfeleinek. A harcjelenetekben időre dolgozik, és tökéletesre csiszolt mozdulataival mintha egy maximalista kortárs táncművészt néznénk. Ezen elemek teszik nézhetővé A védelmező 2.-t, amiben nincs igazán kakaó. Igazán nem Seagal vagy Statham juthat eszünkbe róla, hanem Charles Bronson.

Ugyanis egy többnyire A-kategóriásan megcsinált B-filmet nézünk, melyben a legtökéletesebben kiszámíthatók a fordulatok és a drámai elemek. Az árulásos, titkosszolgálatos sztorit akármelyik DVD-re megjelenő Antonio Sabato Jr.-os akciófilm megirigyelné. Azonban nem lenne ez probléma, ha az akciójelenetek feszültek és izgalmasak lennének. Robert McCall azonban olyan vérprofi, hogy golyó nem érheti a testét, és úgy megy át a rosszfiúkon, mint kés a vajon. A feszültség egyedül abból fakadhat, hogy – akár egy horrorfilmben – nézzük a szerencsétlen ellenlábasokat, akiket hamarosan utolér a végzet.

Az egyetlen igazán működőképes oldala tehát Fuqua filmjének a Gran Torinóból nyúlt „idős mentor és fiatal gengszterfiú” szál. Ez a vonal is klisékben fogant, de Washington és Sanders alakításában érzünk egy lelki közösséget a két meg nem értett figura közt. Megértjük kettejük kapcsolatát, és a fiú az egyetlen karakter, akiért ténylegesen tudunk izgulni a történet során.

Szórakoztató, ám az első részhez hasonlóan a végére egészen elfáradó mozi lett A védelmező 2., ami akár még trilógiává is válhat, ha Washington visszatér egy újabb darabra. Kell ez a világnak? Valószínűleg már a másodikra sem volt igazán szüksége, de az idősödő szupergyilkosok közül még Robert McCall a leginkább épkézláb figura, aki Washington lehengerlő karizmájával köröket ver Liam Neeson Elrabolva utáni keménykedéseire.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Magazin és Moziban rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok és az igényes blockbusterek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya