A világ, melyben élünk és a világ, amely tudtunkon kívül körülvesz minket. Cassandra Clare fantasy világot teremtő regénysorozatának első része a filmvásznon. A rendező pedig, Harald Zwart – többek között – a 2010-es A karate kölyök című film rendezője, pedig meg mertem volna esküdni rá, hogy sokkal inkább a Twilight saga megalkotásában segédkezett.
A végzet ereklyéi lányos film, legalábbis lányos szemszögből közelít. Egy tinilány (Lily Collins) felnövekedését követhetjük nyomon, csak éppen árnyvadászos, démonos, vérfarkasos és vámpíros színezetben. Nyugi, zombik nem léteznek, mint megtudhatjuk. Clary Fray pont a szülinapját ünnepli egy diszkóban, amikor olyanokat lát meg, amit rajta kívül senki más. Egy gyilkosság szemtanúja lesz, csakhogy nincs hulla. Az anyja (Lena Headey) el akar valamit mondani, de nem mondja, tipikus generációs szakadék, még ha nem is nagy, arra épp elég, hogy Clarynek egy tetovált fazontól kelljen megtudnia, hogy nem is ember, hanem egy árnyvadász lánya, így ő maga is az. És ettől a pillanattól kezdve a lassú gyermekévek felnőttes gyors zakatolásba kezdenek: az anyuka eltűnik, a mostohaapa iránti bizalom megroggyan, így csak a vele egykorú tinifiú áll Clary mellett, vagyis hát inkább a két vele egykorú tinifiú. Az egyikőjük a gyermekkori jó barát, aki azért kicsit több mint barát, és a semmiből felbukkanó sármos árnyvadász (Jamie Campbell Bower), aki egyből megmenti az életét és úgy tűnik, nemcsak hogy hajlandó ezt megismételni, még alkalmas is rá.
Ám a filmben végig vegyülnek a kislányos és nagylányos aktusok, főleg, hogy a legfontosabb információk Clary kiskorában rejtőznek, így minduntalan visszatér gyerekkorába, miközben nemcsak hogy felnőttesen, kifejezetten harciasan áll helyt a vámpírokkal, a démonokkal és más árnyvadászokkal szemben. S hogy még az első csók is elcsattan, nem meglepetés. Ráadásul egy mesevilág mesés szeletében. A nem annyira mesés szeletében pedig hatalomharc dúl fajok és családok között.
A film másik kulcsfigurája a sármos árnyvadász Jace – Jamie Campbell Bower alakításában, aki már a Sweeney Toddban is feltűnt. Ugyan ő az, aki kimondja: nem bízhatsz senkiben, benne azért mégis kénytelenek vagyunk: a gyengéd érzelmek, ugye. Egyébként remek az intrója: sötét szerelés, felvillanó fehér arcél. Aztán egy későbbi jelenetben már láthatjuk a szőke haját is, s nem sokkal később tetovált testéből is egyre több részletet.
Tulajdonképpen izgalmas film A végzet ereklyéi. Gazdagon megpakolt fantáziavilág és saját mitológia jellemzi. Itt például nem a vámpírok, hanem az árnyvadászok a jól öltözöttek. Sőt, a csatában is ők kerekednek felül, igaz, némi vérfarkas segítséggel. A magyarázatokat nem igyekszik a film túl hosszan fejtegetni, ehelyett inkább elejt egy-két laza poént. Így a csatajeleneteket jóformán csak a romantikus pillanatok és érzelmi vergődések szakítják félbe néhol – hosszabb-rövidebb időre. A Twilightra leginkább a kiválasztott lány és a nem e világi fiú szerelmi kapcsolata miatt hajaz, de annál sokkal mozgalmasabb és látványra is gazdagabb film. Mondanivalóban sajnos nem annyira, bár megtudhatjuk, hogy a család fontos és az első szerelmet nem szabad összetéveszteni a barátsággal. Meg persze nem árt, ha ismersz egy-két rúnát, mondjuk a rendet rakót.
