Moziban

Nem engedni a ’48-ból – Guerilla

A március 15-i iskolai ünnepségeken általában szuperhősként harcoló szabadságharcosokat láthatunk. De vajon hol bújik a történelemben az egyszerű, halandó ember? A Guerilla című film erre keresi a választ.

1849 augusztusában járunk. Görgey Artúr tábornok már letette a fegyvert a szőlősi síkon, a világosi vártól nem messze. Modern kommunikáció hiányában viszont a megadás híre nem jut el azonnal a rejtőzködő szabadcsapatokhoz, akik tovább harcolnak az osztrákok és az oroszok ellen. A fiatal Magura Barnabás (Váradi Gergely) igyekszik megkeresni gerillaként harcoló testvérét, Antalt (Vilmányi Benett). Barnabás katonai tapasztalat hiányában magát nemzetőrnek hazudva csatlakozik egy rejtőzködő egységhez, ahol öccsét sebesülten találja. A fivér szerelmes egy ápolólányba (Mészáros Blanka), aki iránt viszont Barnabás is gyöngéd érzelmeket táplál. Barnabás és testvére viszonya megromlik, ráadásul a bukott szabadságharc utójátéka kegyetlen próba elé állítja az ifjút.

Kárpáti György Mór első nagyjátékfilmje meglehetősen erős indítás egy kezdő rendezőtől. A film egész szemléletmódja egyfajta mikrotörténeti betekintés a szabadságharcosok mindennapjaiba, ugyanakkor egyetemes gondolatokat fogalmaz meg a háború kegyetlenségéről és arról, miként képes a vesztébe rohanni egy elzárkózott közösség.

A Guerilla alapfelvetése alapján játszódhatott volna akár a II. világháború után a csendes-óceáni fronton még évtizedekig a dzsungelben harcoló japán katonák között is, az üzenet nem változna.

Ugyanakkor kitűnik, hogy Kárpáti nem csak valami ködös mázat látott a ’48-’49-es szabadságharcban, hanem alaposan elmélyedt annak tárgyi és vizuális világában.

A romantizáló képek helyett viszont brutálisan őszinte felvételeket kapunk. A film több alkalommal is úgy ábrázolja a legyilkolt harcosokat és áldozatokat, mintha valami bibliai dögvészben pusztultak volna el; holttestük körül legyek rajzanak, húsukat pedig férgek rágják. Ugyanilyen naturálisan láthatjuk a sebesült harcosok fájdalmas hörgését (Szép Domán alakítása ebben kiemelendő). A Guerilla emellett nem rejti véka alá a szabadságharcosok esetleges kegyetlenségét sem. Megrázó módon láthatjuk, amint szó szerint nyakig eltemetnek egy orosz katonát, aki kétségbeesetten várja halálát.  A halál végig Damoklész kardjaként függ a szereplők fölött, és a nézőt is valami balsejtelem és kellemetlen érzet fogja el az egyébként mesterien megkomponált képek láttán.

A Guerilla kegyetlenül erősen kezd és hangulata abszolút magával ránt, de a film közepe sajnos megfeneklik az eseménytelenségben.

A hangulat továbbra is fenntartatja a kíváncsiságot, de a történet ezen a ponton már túlságosan is triviálissá válik. Ennek ellensúlyozására az alkotók némi humort is bevetnek (igen mulatságos, ahogy a képzetlen Barnabás egy újonc kiképzését kapja feladatul), de ez az akciót nem fokozza. Persze szolgálhat ez is a háború hosszú várakozásának érzékeltetésére, de egy játékfilm – még a szerzői film is – nem árt, ha csavarokra, váratlan pillanatokra és fordulatokra épít, amelyek a karaktereket és a nézőket is kizökkentik a nyugalmi állapotból. Sokat dobott volna a filmen, ha például látunk egy vaklármát; a szabadságharcosok az erdei neszekre riadót fújnak, de kiderül, hogy csak egy őz vagy fácán zavarta meg nyugalmukat. Hasonló ziccer lett volna akár egy – egyébként a szabadcsapatoknál viszonylag gyakran megeső – baráti tűz bemutatása vagy egy az erdőben áldozatait szedő gyilkos orvlövész. Ezek az elemek nem törnék meg a film puritán hangulatát, de alkalmasak lennének arra, hogy színt vigyenek az éppen leülni látszó történetbe.

A színészi játék is ezt a puritánságot igyekszik erősíteni. Váradi Gergely és Mészáros Blanka egyaránt visszafogott és alázatos színészi játékot nyújtanak, akárcsak a fivért alakító Vilmányi Benett. A mellékszereplők feltűnően autentikusak, a harcosok meggyötört szőrös arca jól tükrözi a háborús viszontagságokat, amit koszos ruházatuk és rájuk tapadt mocsok és vér tovább erősít.

A film legnagyobb ereje viszont a kíméletlenül nyugtalanító befejezésben rejlik. A 12-es karika itt már tényleg nagyon enyhének tűnik, ahogy Kárpáti kamerája alaposan és mégis távolságtartón aknázza ki az erőszak minden pillanatát, mindezt egy iszonyúan felkavaró, meglehetősen nyitott befejezéssel. Ez az a pillanat, amikor a maradék illúziónk is elszáll ennek a harcnak a magasztosságával és fenségességével kapcsolatban.

A háború nem egy Petőfi-költemény már, csupán egy hosszantartó és fájdalmas halálhörgés.

A befejezés szimbolikája ugyanakkor  magában rejti azt, hogy a legszörnyűbb pokolbeli harcok közepette is sarjadhat új élet. De milyen élet? Milyen jövő fogadhat valakit, aki ilyen rettenetes körülmények közé születik? A kérdést Kárpáti felteszi ugyan, de a válasz homályban marad.

De hozhat-e bármiféle szemléletbeli változást az, ahogyan a Guerilla a múltunkra tekint? Véleményem szerint ameddig nem nyílik lehetőség nagy költségvetésű, monumentális eposzokat készítenünk, addig az ilyen mikrotörténetek jelenthetnek kiutat a magyar történelmi film számára. A legkisebben meglátni a legnagyobbat. Ugyanakkor fontos lenne az is, hogy olyan alkotások is készüljenek, amelyeket megtekintve a fiatalok jobban megértik és magukhoz közelebb állónak érzik a múltat. A Guerilla inkább azok számára lehet izgalmas, akik otthonosabban mozognak a szabadságharcos tematikában, mivel ők el tudnak merülni a film világának autentikus voltában. Aki viszont erre nem képes, ahhoz nem ez a film fogja közelebb hozni ’48-’49-et.

A Guerilla tehát rétegfilm, viszont a legjobb értelemben az, ráadásul elsőfilmes rendezőtől feltűnően jól sikerült munka. Világlátásban meglehetősen közel áll Jancsó Miklós Szegénylegényekjéhez vagy Bódy Gábor Amerikai anzixához. Azoknak igyekszik eleget tenni, akik az iskolában, a március 15-i vagy az október 6-i megemlékezéseken tanultakat kissé más megvilágításban szeretnék megtapasztalni. Lebontja számunkra a hősiesség pátoszos illúzióját, és nem hagy mást, mint a valóság nyugtalanító erdei csataterét. Nem engedni a ’48-ból valójában ezt jelenti.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..