Kritika

Agitprop – Tiszta napfény

Aranyos kis film, ha a szovjet propagandisták ilyet tudtak volna, még állna a birodalom.

Amerika egyik közmondásos vonzereje az a mérhetetlen optimizmus, hogy mindenki följebb juthat, ha ügyes. Még egy takarítónő számára is létezik karrier. Például szakosodhat bűnügyi helyszínek tisztogatására, és még feljebb a ranglétrán saját vállalkozást alapíthat rá.

Rose (Amy Adams) akkor jön rá, hogy az élete kész szerencsétlenség, amikor volt osztálytársnőjénél kell takarítást vállalnia, és még ez sem fizet elég jól ahhoz, hogy kissé zavart – és egyedül nevelt – kisfiát magániskolába adhassa. Rose-nál csak a húga nagyobb csődtömeg, a melankolikus Norah (Emily Blunt) ugyanis még csak problémát sem lát a reménytelen pincérnői állásban. De aztán egy tipp mindent megváltoztat (vagy legalább azt ígéri): a testvérpár bebotladozik a gyilkosságok, öngyilkosságok és egyéb katasztrófahelyszínek takarításának szakmájába.

Ha ott tényleg így működnek a dolgok, esküszöm, kiköltözök. A Tiszta napfény olyan propaganda, aminek nem lehet ellenállni. Egy fia zászló sem lobog benne, beszédek sem hangzanak el, és biztosan nem adott kölcsön a hadsereg egy fél hadosztályt a rendezőnek, dehát aki zászlóval, beszédekkel és állami támogatással dolgozik, az úgyis amatőr. A profik Tiszta napfényt rendeznek, mert a saját boldogulás sokkal vonzóbb bármilyen ideológiánál. Ahol ez szabad, ott a mennyország.

Nem mintha a film szándékos agitáció lenne, bár a gazdasági válság idején talán tényleg megfordult az alkotók fejében, hogy példát is mutatnak ezzel a vígjáték-dráma keverccsel (dramedy-vel, igen divatos szó). Az teszi csodálatossá, hogy nem szándékos. Alapvetőnek tekinti ezt a napsugaras életfelfogást, és erre épít mindent, a segítő emberi kapcsolatokat, a makacs újrakezdés képeit, a testvérpár építő huzavonáját.

Huzavonából pedig akad elég: a két tesó számára a helyszínek mellett még nagyobb feladat a saját életüket rendbe tenni. A film második felére már nem is a morbidan humoros munka dominál, hanem a túlságosan is átlagos magánéleti problémák. A két színésznő szeretnivalóan játssza a szerepét, de kevesebb kellene belőlük, eseményből pedig több. Ez az egyetlen, amit hibaként fel lehet róni a filmnek, mert egyébként a Tiszta napfény tökéletes abban, ami lenni kívánt: aranyos kis film, aranyos színészekkel és még aranyosabb, kőkemény propagandával. A vége pedig tündéri.

Ui.: Azt a propagandát, amivel egyet lehet érteni, tanításnak hívjuk.

Tiszta napfény (Sunshine Cleaning)
amerikai film, 102 perc, 2008

rendező: Christine Jeffs
forgatókönyvíró: Megan Holley
zeneszerző: Michael Penn
operatőr: John Toon
producer: Jeb Brody, Peter Saraf, Marc Turtletaub, Glenn Williamson
vágó: Heather Persons

szereplők:
Amy Adams (Rose Lorkowski)
Emily Blunt (Norah Lorkowski)
Alan Arkin (Joe Lorkowski)
Jason Spevack (Oscar Lorkowski)
Steve Zahn (Mac)
Mary Lynn Rajskub (Lynn)
Clifton Collins Jr. (Winston)
Eric Christian Olsen (Randy)

IMDb
www.sunshinecleaning-themovie.com

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. A Tárca rovatot vezeti. havasmezoi@filmtekercs.hu

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..