Kritika

Egy helyen, de összeférhetetlenül – Ajami

Ajami

Ajami

Az Ajami egy izraeli epizodikus erőszakfilm: minden epizódra jut vér, halál és sírás. Tavaly megnyerte Cannes-ban az Arany Kamera díjat, illetve Oscar-díj jelölt volt idén a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában.


A főszereplő a címben is feltűnő Ajami. Csakhogy Ajami nem személy, hanem egy hely, egészen pontosan Tel Aviv azon negyede, ahol igen csak különböző emberek élnek. Egy helyen, de összeférhetetlenül. A probléma összetett, nem pusztán kulturális, vallási különbségekről van szó. Kemény és nehéz az élet errefele: nagy a szegénység és virágzik a kiskirály-rendszer, a drogkereskedelem. A fegyverek nem a fiókban lapulnak, hanem élesre töltve a zsebben. Így aztán előkerülnek akkor is, amikor lenne más megoldás. Alapvetően a zsidó és az arab kultúra feszül egymásnak, illetve a nagyváros és poros vidéki élet különbsége. A fő kérdések: munkát szerezni, pénzt szerezni, élni és a családot biztonságban tudni. Pedig Ajamiban nincs biztonság.

A film hitelességét a rendezőpáros személye alapozza meg: Yaron Shani izraeli, Scander Copti pedig palesztin. A hitelességhez hozzájárul az is, hogy amatőr szereplők játszanak – a gesztusok természetesek, realisták.

A történet mélyítése mozaikjáték: több epizód egymás után, melyek valamelyest fedik egymást, s közben a nézőpont is folyton változik. Nem mélyülnek a karakter-rajzok, cserébe megforgatja, több oldalról megmutatja őket a film. Így történhet meg az, hogy egy esemény többszörös tragédia, hiszen az összecsapás vesztesége – vagy éppen a bűnössé válás – minden oldalról fájdalom. Ebben a filmben nincsenek jók meg rosszak. A gyilkosnak is van családja, akit félt, aki félti őt, s a gyilkosságok sem önmagukban állnak, Ajamihoz tartoznak, hosszú ok-okozatba, determináltságba ágyazódnak.

Ajami

A történet egyik mesélője a tizenhárom éves arab Nasri (Fouad Habash), aki képregényben rajzolja meg a szörnyűségeket, míg a legvégén ő is szereplő lesz. Az első rajza barátjáról szól, akit agyonlőttek az utcán. Egy elhibázott vérbosszú egy olyan gyilkosságért, ami szintén indokolható, s amit a bátyja (Shahir Kabaha) követett el. Emlékezetes jelenet, amikor a poros utcán menő kocsik és nagyfejesek jelennek meg. Tárgyalnak a fiú sorsáról, aki klántagot ölt, igaz tudatlanul és a hely védelme érdekében, ahol dolgozott, biztonsági őrként. Pénzről van szó, közben Istent dicsérik. Az ártatlan fiú halála is enyhít a számlán, de így sok lesz a kárigény. A védelemért akkora összeget kell fizetni, ami tisztességes úton nem szerezhető meg. Ez az egyik konfliktus, emellett megismerjük Maleket (Ibrahim Frege), a fiatal palesztin fiút, aki illegálisan szökik Jaffába, ahol munkát vállal, hogy pénzt tudjon hazaküldeni beteg édesanyjának. Az itteni főnök (Youssef Sahwani) lánya, Hadir (Ranin Karim) Omarba, a tizenhárom éves Nasri bátyjába szerelmes. S bár a fiú a lány apjának dolgozik, tehát elég jó a viszonyuk, a lányát mégsem kaphatja meg – vallási hovatartozásuk miatt. A hivatalos éra pisztolyosai közül Dando-t (Eran Naim) ismerjük meg, aki zsidó rendőr és lelkének nyughatatlanságát elveszett katona testvére okozza.

Ajamiban szereplők vannak, vallások és nézőpontok. Nincs főgonosz, amit el lehetne pusztítani, kicsit mindenki áldozat és egyben gyilkos is, együtt hozzák létre a rosszat, ezzel az összeférhetetlen együttéléssel. A film nagy érdeme a körbeforgatás, a sokfelől megmutatás. Végig erős feszültség jellemzi a filmet, nincs drámai ív, nincs felfutás, kibontakozás és megbékülés. Emiatt érezheti a néző, hogy telítődik és levegőre van szüksége. Ráadásul a kemény és véres képsorok nagy része értelmetlen. Félreértés, vagy a túlfeszített hangulat az ok. A tehetetlenség érzése cselekvést szül, de ez hamis tűz, így sok az értelmetlen halál. A film komoly és őszinte a témához méltóan mutatja be Ajami zsidó-arab-keresztény világát.

Ajami

 

Izraeli film, 120 perc, 2009

Arab és héber nyelven, magyar felirattal

 

Magyarországi bemutató: 2010. április 1.

Forgalmazó: Szuez Film Kft.

ĺrta és rendezte: Scandar Copti, Yaron Shani

Szereplők: Fouad Habash, Nisrine Rihan, Elias Saba, Youssef Sahwani, Abu George Shibli, Ibrahim Frege, Scandar Copti, Shahir Kabaha, Hilal Kabob, Ranin Karim, Eran Naim, Sigal Harel, Tamar Yerushalmi, Moshe Yerushalmi

Avatar

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve magyar nyelv és irodalom szakon. 2008 óta publikál, 2011-ben Országos Diákzsűri tag volt. Jelenleg egy tajvani egyetemen tanul. A Nagyítás rovatot vezeti. kellermirella@filmtekercs.hu

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..