Moziban

Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni – A művészet templomai: Botticelli: Dante pokla

A művészet templomai című, Itália gazdag kulturális örökségét bemutató ismeretterjesztő sorozat hatodik epizódja a reneszánsz egyik leghíresebb alkotója, Sandro Botticelli munkásságának egy kevéssé ismert részébe enged betekintést. A Botticelli: Dante pokla című film a nagy költő művének az itáliai festőművész által megrajzolt pokol vízióját mutatja be.

Dante 1321-ben halt meg, és halála évében fejezte be nagy művét, az Isteni színjátékot. A középkorban még nem illusztrálták a könyveket, így Dante művét akkor csupán néhány kézzel festett miniatúra díszítette. Százötven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Botticelli megbízást kapjon az Isteni színjáték illusztrálására. Előtte is kora ismert festője volt, aki a Vénusz születése és A tavasz (La Primavera)  remekművek ünnepelt alkotójaként vált híressé. Ám, hogy ma mégis a legnagyobbak között tartjuk őt számon, ahhoz Dante poklát kellett óriási képzelőerővel megidéznie, s pályája utolsó éveiben, egy évtizednyi munkával létrehoznia a képeket.

A Pokol térképének a hátterében számos máig feltáratlan rejtély húzódik. Közülük is a legfőbb kérdés, hogy miért maradtak befejezetlenek egyes képek, s később miként kerültek el Itáliából ezek az illusztrációk, hogy aztán váratlanul Európa számos helyén bukkanjanak fel? A dokumentumfilm ezekre a kérdésekre keresi a választ miközben elkalauzolja a nézőt a Mediciek világába, így követve nyomon Botticelli alkotási folyamatát. Egy izgalmas művészettörténeti nyomozás részeseivé válunk, melynek során közösen fedezzük fel az itáliai festőművész Isteni színjáték-illusztrációinak titkait. S nem mellékesen, a film csodás közelképeivel meginvitál minket a Pokol legmélyebb bugyraiba is, miközben Babits Mihály fordításában olvashatjuk a képekhez tartozó szövegrészeket.

1472-ben Botticelli nem elsőként állt neki e nagy feladatnak, előtte is születtek már az Isteni színjátékhoz kisebb kódexábrázolások – a festő művészetének nagysága éppen abban rejlik, hogy Dante művéhez oly unikálisat alkotott. Elődei a kódex képein egy-egy pillanatot kiragadva, pusztán az adott jelenetet ábrázolták. Ezzel szemben Botticelli egy sajátos tér-idő kontinuumot létrehozva, átfogó jelentéssel bíró szekvencia-sorozatokat rajzolt meg folyamatában ábrázolva a történéseket.

Új alkotói módszerével egy addig ismeretlen, egyedi vizuális narrációt talált ki Dante és Vergilius bolyongásának érzékeltetésére, mely stílus leginkább a mai képregénytechnikát idézi.

Rajzain hűen leképezve Dante költeményének gondolatiságát a pokol térképét hihetetlen aprólékossággal dolgozta ki a tölcsérszerűen szűkülő bugyrok látványával intenzív vizuális élményt nyújtva szemlélőjének. A szakértők megpróbálnak magyarázatot találni arra a máig megválaszolatlan kérdésre is, hogy lehetséges, hogy Botticelli a 92 rajz némelyikét csodálatos színekkel élővé varázsolta, míg más lapok színezetlenül maradtak. A modern technikai fejlődésnek köszönhetően az eredeti mű nagy felbontásban szkennelt változata lehetővé teszi a legapróbb részletek tanulmányozását is. Ám az Inferno kisugárzásának átélhetősége a dokumentumfilm készítőinek magas szakmai tudását dicséri.

Az informatív dokumentumfilm a Pokol térképének bemutatásán túl, nyomon követi a 92 rajz kalandos vándorútját az újkori Európában a zután kutatva, miért tűntek el hosszú időre a történelem forgatagában a rajzok? Sok homály fedi ezt az 1700-as évek végétől datálható időszakot. Nézőként most mindenesetre a francia királytól, egy gazdag skót földbirtokoson át egészen a berlini múzeumig nyomon követhetjük a rajzok útját, s megtudhatjuk, hogyan találták meg őket újra, s milyen felfedezések kerültek napvilágra, miután a rajzok nagy részét sikerült végre összefűzni és milliméterről milliméterre átvizsgálni.

A Dante poklát napjaink korszerű művészettörténeti szemléletével megközelítő dokumentumfilm mindazoknak ajánlható, akik érdeklődnek az olasz reneszánsz iránt, szeretik Dante világát és szívesen nézegetik Botticelli festményeit. Az ínyencek még a festőművész leghíresebb képeinek – a Vénusz születése és A tavasz (La Primavera) – gyönyörű múzsáját, a fiatalon meghalt Simonetta Vespuccit is jobban megismerhetik. És hát azok se hagyják ki az Infernót bemutató dokumentumfilmet, akik – bármily indíttatásból vezérelve is – komoly érdeklődést tanúsítanak a pokol iránt. Jó kis spirituális utazás ez.

Argejó Éva

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Hirdetés

Hirdetés