Hozzánk is elérkezett hát Antoine de Saint-Exupéry varázslatos meséje, melyen generációk sora nőtt fel. A mesét nézve elmondhatjuk: a kis herceg nem csak a rókáját – de minket is megszelídített, és csak azt tudjuk tanácsolni: ti is hagyjátok magatokat, nem bánjátok meg……
„Szerettem az ügyetlenségéért, költői allűrjeiért, azért, mert behemót külseje érzékeny lelket takart. Fél kézzel felemelte a legnehezebb súlyokat, ugyanakkor a legvékonyabb papírból is képes volt kis repülőket hajtogatni, amiket aztán a teraszról röpített az égbe, a szomszédos házakra…” – így emlékezik férjére Consuelo de Saint-Exupéry az emlékirataiban. Épp egy ilyen papírrepülő száll be az öreg pilóta (Jeff Bridges) ódon házából a szomszédban lakó kislány (Mackenzie Foy) asztalára is, hogy a papírra kézzel írt történet egyszer csak megelevenedjen a szemünk előtt. Így kezdődik Antoine de Saint-Exupéry felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt szóló világhírű történetének animációs változata, azé a varázslatos meséé, amelyet 250 nyelvre fordítottak le, és a könyv 150 millió példányban kelt el a világon, emberek millióinak kedvenc olvasmányául szolgálva.
A film a gyermeki létből a felnőttek világába való átlépésről, a felnőtté válásról és az élet igazi értelmének kereséséről szól, kicsit bonyolultabb módon, miként azt az eredeti meséből ismerjük. Az amerikai filmrendező Mark Osborne a bolygójáról rózsája (Marion Cotillard) elől elmenekülő kisfiú kalandjait kerettörténetbe ágyazza, melyben két világ konfrontálódik egymással: az öreg pilóta izgalmas, színes és a múlt emlékeivel telített világa egy kislány „való” életet képviselő, teljesítményorientált anyukájának sivár és személytelen világával. A két életstílus közötti különbség elrettentő, de a bájos kislány a pilótával kötött mély barátságának eredményeként képes „összekapcsolni” az áthidalhatatlannak tűnő közegeket.
Az eredeti mesében a távoli bolygóról származó rejtélyes kisfiú Antoine de Saint-Exupéry gyermekkori önmaga, de több is annál: ő maga a világra ártatlanul rácsodálkozó „igazi” kisgyerek. Találkozásukkal két, egymást keresztező utazást tesznek ők meg: a kis herceg (Riley Osborne) világfelfedező bolygóközi kalandozását és a sivatagban rekedt pilóta önmagába visszavezető, belső útját ismerhetjük meg. Az animációs film eredetisége és különlegessége abban rejlik, hogy a jól ismert mesét nem pusztán új változatában dolgozza fel, tovább viszi a a történetet és mai környezetbe ágyazva idézi meg az író gondolatait. Erénye a filmnek, hogy a Saint-Exupérytől (túlságosan is) jól ismert idézeteket ebben a kitágított univerzumban úgy használja fel, hogy a mai gyerekek számára egy más nézőpontból, a saját életük felől nézve is életszerűvé és befogadhatóvá teszi a történetet.
A filmbéli változat továbbgondolja Saint-Exupéry meséjét – így hát beleláthatunk a jövőbe. „Szép, szőke, göndör hajú fiatalembernek képzelem magam, de amikor végigsimítom kezemmel a koponyámat, rá kell döbbennem a valóságra: kopasz vagyok…” – mondogatta néha szomorúan Consuelónak az író. Minket, nézőket is mélyen megérint a szőke, göndör fürtökkel együtt örökre eltűnt gyermekkor nosztalgiája és a felnőttléttel elvesztett illúziók, mely hiány olyannyira átsugárzódik a filmbéli kis herceg történetén. Pedig nem is a felnőtté válással, hanem a felejtéssel van a gond – magyarázza a pilóta a kislánynak –, azzal, hogy elfelejtjük, milyen is volt gyereknek lenni.
Azt a tudást, amellyel a kis herceg ismertette meg őt hajdanán, a pilóta átadja a kislánynak, aki azt is megtanulja tőle: az életben az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, és ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Az öreg pilóta történeteiből merítve kis tanítványa olyan bátor tettet visz végbe, mellyel – a gyermekkor és a felnőtt világ közötti „átjáró” közvetítőjévé válva – a mindannyiunkban ott szunnyadó gyermeki ártatlanságot, eredendő kíváncsiságot és lelki érzékenységet visszahozza a felnőttek sivár, zord világába.
A kis hercegből készült filmadaptáció egy vizuálisan is mesterien kidolgozott, csodálatosan szép mese, amelyet mindenkinek meg kell néznie, aki valamit is szeretne megtudni életről, halálról – és a rózsák szeretetéről.
