Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Címlapon

Video

Kik a legújabb szereplők a streamingpiacon és vajon melyiküké a jövő? A VLOGtekercs második adásában folytatjuk a seregszemlét és egy kis jövendölgetéssel is készültünk!

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya

A videó Tóth Nándor Tamás cikke alapján készült.

Kritika

A NatGeo bemutatja a Hallmark filmjét – Alfa

 „A barátság, ami megváltoztatta a világot” – olvasható Albert Hughes rendező legújabb filmjének, az Alfának a poszterén. Nos, ha valaki arra kíváncsi, hogy pontosan miként változtatta meg a világot, milyen társadalmi és gazdasági hatásai voltak a kutya háziasításának, akkor azt nem ebből a filmből fogja megtudni. Az Alfa ugyanis nem több egy nagyon kedves, nagyon szép, de nagyon naiv és kissé egyenletlen ifjúsági kalandfilmnél.

Az már a legelején tisztán látszik, hogy az Alfába hiba lenne A tűz háborúja mocskos, saras, primitív, világát keresnünk.  A film autentikusságáról (vagyis épp annak hiányáról) nem csupán az ősemberek tiszta ábrázata, hanem már maga a cím is sokat elárul. Alfa. Így nevezi a húszezer évvel időszámításunk előtt élő vadász a vezérfarkast. Hogy ifjú hősünk csak és kizárólag ezoterikus bölcseletekben kommunikáló apja honnan ismerheti a (közel tizenkilencezer évvel később kialakuló) görög ábécét? Attól pedig tényleg jótékonyan tekintsünk el, hogy a filmben is hangoztatott „alfa elmélet” nem feltétlenül felel meg a szabadban élő falkák hierarchiájának leírására. (A kifejezést először használó Rudolf Schenkel ugyanis fogságban tartott, és az emberek által önkényesen csoportosított egyedeket használt vizsgálati alanyként, míg a valóságban a farkasok általában családokban élnek.) Azért viszont mindenképpen dicséret illeti a készítőket, hogy a filmet teljes egészében egy ismeretlen – őskorit idéző halandzsa – nyelven forgatták le. Ám mivel nálunk kizárólag szinkronizáltan vetítik, így az én kritikám is erre a verzióra vonatkozik.

Hughes filmje leginkább olyan, mint a búcsúkon, „kézműves” vásárokon és balatoni bazársorokon rendre felbukkanó farkasos/indiános batikolt pólók. Túltolt, gyerekes, sokak szerint giccses, de közben azért meglehetősen látványos. Vonzza a tekintetet, és közben egyfajta kellemes nosztalgiaélményt is kínál.

Csak éppen az Alfa esetében ez a nosztalgia nem a nyaraláshoz, hanem a hétvégi matiné kalandfilmekhez köthető.

Így egy nagyon furcsa kettősség uralja az egész alkotást, hiszen míg a dialógusok vagy a (szinte minimális) cselekmény a Hallmark TV családi filmjeit idézi, addig a látvány (a 3D-vel) együtt valósággal lenyűgöző. Igényli a minél nagyobb vásznat, és képes is maximálisan kihasználni azt. Nem csoda, hogy minden második beállítás egy a tájról vagy az égről készült nagytotál, esetleg egy hópehely formálódását bemutató szuperközeli.

Ráadásul a 3D sem csak a szokásos parasztvakítás, hanem kivételesen tényleg eredeti funkciójában működik. Hughes és operatőre (Martin Gschlacht) nem arra használta a technikát, hogy mindenféléket dobáljon a néző arcába, hanem, hogy tényleg megadja azt az érzetet, hogy mi is ott vagyunk az őskori Európában. A Tron: Örökség óta nem volt 3D film, amely ennyire erős, már-már dioráma hatású mélységérzetet nyújtott volna. Arról nem is beszélve, hogy a CGI állatok és környezet is kifejezetten élőnek hat. Az Alfa valószínűleg minden idők legletaglózóbb látványvilágú és így egyik leghangulatosabb tévés kalandfilmje.

Mert igen, a lélegzetelállító, festményszerű képek mögött nem rejlik több, mint bármely kutyás tévéfilmben a Hallmark vasárnap délutáni kínálatából.

Adva van egy bátortalan fiú, Keda (Kodi Smit-McPhee), aki az első vadászatán megrémül, majd ennek következtében olyan balesetet szenved, amelyet Tom Cruise sem élne túl. Nem is csoda, hogy a törzse halottnak nyilvánítja, majd hazaindul. Ám ifjú hősünk mégis életben marad. Amikor pedig minden veszni látszana, megismerkedik az eredeti Fehér Agyarral, Alfával. Miután pedig a törzsük keresése közben egy párszor megmentik egymás életét, lassan bajtársiasság, sőt barátság kötődik köztük. És ennyi. Egy mai szemmel meglepően rövid – mindössze kilencvenhat perces – régimódi kalandfilm, ami csak és kizárólag az ember-farkas páros összekovácsolódására fókuszál.

Tagadhatatlan viszont, hogy a filmnek nem pusztán a látványa, de a szíve is nagyon a helyén van. Így annak ellenére sem tudok rá haragudni, hogy kissé egyenetlen a tempója. A letaglózó és izgalmas nyitány után sajnos kissé leül a cselekmény, amíg megismerjük főszereplőnket és törzsét, majd az Alfával való találkozás után szépen lassan egyre izgalmasabbá válik. Ami a színészeket illeti pont annyira tévéfilmesek, mint a sablonszerű történet. Nem rosszak, de kár lenne tagadni, hogy ennek a filmnek az igazi sztárja – a látványon túl – a címszereplője.

Az Alfa meglehetősen egyszerű, de annál időtlenebb és szívhez szóló tanulságokkal operáló mese.

Sablonos, sokszor hatásvadász, szájbarágós (Keda mondatait sokszor fölöslegesnek éreztem, nem adtak hozzá a puszta vizuális történetmeséléshez) és legtöbbször eléggé kiszámítható (noha a végső slusszpoén egészen váratlanul ért). Ám legnagyobb „bűne” az gyermeki őszintesége, ahogy előadja, hogy „Sose add fel! Az ember és állat (illetve a férfi és a nő) egyenrangú félként segíthetik egymást!” Épp ezért nagyon könnyű kinevetni és ironizálni rajta.

De egy ilyen cinikus és komor világban élünk, ahol mindenki az eljövendő világvégére készül – érkezzen az afrikai kannibál hordák vagy épp demokráciát leépítő politikusok képében – talán nem árt néha egy ennyire ártatlan, pozitív és visszafogott léptékű film. Persze sokak, főleg az idősebb korosztály épp ezen tulajdonságai miatt érezheti már meghaladottnak. Ezért is vagyok bajban, amikor a kritikám végén állást kéne foglalnom, hogy most ajánlom-e a filmet vagy sem. Hiszen egyfelől egy korrektül összerakott, kivételes látványvilággal bíró és valódi 3D élményt nyújtó alkotás, ami tényleg igényli a nagyvásznat, másfelől azonban ez tényleg a szó szoros értelmében ifjúsági film. Nem nézi hülyének a felnőtt nézőit, de nem is nekik szól, a mindenből viccet csináló tinédzserek pedig bőven találhatnak rajta fogást.

Én örülök az Alfának, mert ritkán látni moziban ilyen kedves filmet, ilyen látványos kivitelezésben.

Pongrácz Máté

Pongrácz Máté

Pongrácz Máté a Budapest Corvinus Egyetem Szociológia szakán végzett. A műfaji filmek nagy kedvelője és az elfedett, obskúrus, de értékes darabok felkutatója. A szerzői trash védnöke és Zardoz hírnöke.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..