Kritika

Hiúság vására 2.0, avagy az Instagram illúziója – Álhíres

Az HBO szemfelnyitó dokumentumfilmje, az Álhíres (Fake Famous) egy kísérlet keretében mutatja meg, hogy a mai világban bárkiből lehet hírességet csinálni, csak az illető ne lepődjön meg, ha a hazugsággal szerzett siker nem lesz valódi. Vagy mégis?

Mi akarsz lenni, ha nagy leszel? 20 évvel ezelőtt teljesen mást válaszoltak erre a gyerekek, mint most. Sportoló, űrhajós, orvos, tanár, mérnök és még hosszú a sor. Híres akarsz lenni? Erre persze már akkor is sokan rávágták a határozott igent, de egyáltalán nem úgy, ahogy most. Már nem is filmsztárok vagy rocksztárok akarnak lenni, hanem influenszerek. Az idősebb generáció csak értetlenül kérdezi, hogy azok mit is csinálnak pontosan. A társadalom egyik része lenézően ingyenélőnek tartja őket, vagy nem is foglalkozik a jelenlétükkel. A másik része, főleg a legifjabb rétegek pedig imádják őket, és minden lépésüket figyelik a közösségi portálokon – és természetesen ugyanolyanok akarnak lenni, mint ők. Hiszen ki ne akarna elegáns éttermekben enni, álomutazásokra járni, márkás ruhákat kapni és tökéletes alakkal rendelkezni?

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

De hogyan lesz valaki híres influenszer? Mitől lesz egyáltalán híres? Miért jó ez nekünk, hogy ő azt csinálja, amit csinál? Hol a produktum? (Kérdezhetnénk kicsit „puzsérosan”.) Abban viszont szemernyi rejtély sincs, hogy kinek éri meg ez a kreált álomvilág: elsősorban a cégeknek.

De hogyan lehet egy eszméletlenül hatalmas iparágat kiépíteni emberek exhibicionista és nárcisztikus viselkedésére alapozva? Hogyan lehet bekerülni a márkaprostituáltak megtévesztő világába?

A közösségi média korában félelmetesen egyszerűen.

Az HBO stábja és Nick Bilton rendező négyezer sikerre éhes fiatal közül választott ki három átlagos, a célra megfelelő kísérleti alanyt, hogy a semmiből álhíressé varázsolják őket. A „Fake it ’til you make it” taktikát, azaz a „Játszd el, amíg meg nem valósul” módszert most élesben is kipróbálták. A kezdő színésznő, a kitörni vágyó divattervező és a szintén hírnévről álmodozó ingatlanügynök a tipikus amerikai álmot kergetve érkeztek pár éve Los Angelesbe, és nagy lelkesen vágtak bele a projektbe. Hiszen ők is azok közé az irigyelt emberek közé akartak tartozni, akiknek az oldalát pörgetve a képeiket mások irigykedéssel mérgezett csodálattal lájkolgatják, és akiknek minden héten tele a postaládájuk különböző cégek ajándékaival.

A hamis hírnévhez vezető úton természetesen kell egy kis trükközés. Itt nem csak a képek hamisak, hanem a követők is. A Photoshop kispályásoknak való, az Álhíres készítői nagyobb sunyiságokra vetemednek: kamubarátokat vásárolnak, hogy növeljék a rajongótáborukat.

A bothadsereg könnyedén növelheti a statisztikát, de a lelkesedésük átragad a valóságra is? Vajon kipukkad a köréjük fújt csillogó szappanbuborék?

Vagy az Instagram szemet huny a csalás felett, és hagyja, hogy a cégek, majd idővel az emberek is bedőljenek a tökéletesen megszerkesztett látszatnak?

Az Álhíres nem pusztán arra vállalkozott, hogy egy kísérlet keretében megpróbálja elhitetni a külvilággal három teljesen átlagos személyről, hogy ők népszerű és befutott influenszerek. A dokumentumfilm leleplezi az Instagramon millióknak pózoló hírességek trükkjeit, hogyan tévesztenek meg mindenkit, és talán saját magukat is lassanként. Szakemberek és valódi influenszerek segítségével némi bepillantást kapunk a kulisszák mögé, hogyan is működik a rendszer, mennyire brutális összegek mozognak a piacon, milyen hatással lehetnek a botok akár a politikai életre, akár az emberek véleményének befolyásolására.

Mert ha elhisszük, hogy az a halom nem létező felhasználó jogosan istenít egy személyt, miért ne hihetnénk el, hogy a többség által leírt nézetek a mi érdekeinket szolgálják?

Bár nem olyan baljóslatú a hangulat, mint a The Social Dilemma esetében, így is felszínre kerül számos probléma, amelyeket pusztán az okoz, hogy rengetegen elhiszik: akiket a képernyőn látnak, azoknak valóban ennyire tökéletes és irigylésre méltó az életük. Amitől persze a sajátjuk kicsit fakóbbnak és unalmasabbnak fog tűnni minden egyes alkalommal.

Mind a három kísérleti influenszer igen tanulságos utat jár be: van, aki teljesen aláveti magát a készítők akaratának, mást nehezebb betörni. A kezdeti lelkesedés hamar akadályokba ütközött. Szembesülni a szorongással, a trollok reakcióival nem mindenkinek való. Aggasztó látni, hogy a látszólag önbizalomtól kicsattanó ifjú hirtelen azon stresszeli magát, hogy nem létező emberek nem elég gyorsan lájkolják a tartalmát vagy mit gondol róla valaki, akit szinte alig ismer. Más résztvevőn pedig nem a klasszikus közösségi média okozta szorongás tör ki, hanem már ő érzi magát rosszul, hányszor kell hazudnia a cél érdekében. Teljesen joggal gondolja nevetségesnek, amikor kamu magánrepülőn kell pózolnia, de talán rossz platformon van, ha önérzeteskedni szeretne ebben a „szakmában”.

A legsikeresebb utat bejáró kísérleti alany eléri az áhított első lépcsőfokot: mikroinfluenszer lesz.

Eleinte rettenetesen élvezi a helyzetet és az ezzel a státusszal járó kiváltságokat, mert a valódi karrierjére is kihatással lesz. Idővel mégis egyre kellemetlenebbül kezdi érezni magát. Hiszen belül tudja: ő csak egy kakukkfióka a többiek között.

A projekt céljából való kiábrándulást, pedig csak tetézi egy olyan nem várt esemény, amire senki sem számított. Amitől még groteszkebb színben tűnt fel az egész Insta-celeb társadalom. Egészen új szintre hozták a valóság megmásítását, ezt pedig már a legsikeresebb kísérleti nyúl sem tudta feldolgozni tiszta lelkiismerettel a kreált kis személyes dimenziójában. A folyamat, amin mind a hárman végigmentek, rávilágít a rendszer hibáira és visszásságaira.

A nézők egy része nem fogja jobban érezni magát, hogy bepillanthatott az influenszerek világába. Valószínűleg eddig is sejthették a dokumentumfilm nélkül is, hogy filterezve van minden élmény, attól még vágyhatnak a látszatra. Mert a nap végén csak az számít, hogy mit mutatnak a számok. A hamis bálványok ledöntéséhez talán már túlzottan belebolondult a társadalom a tökéletesség hajszolásába és olyan megváltó dolgot nem sikerült az HBO-nak mutatnia, amitől ez a folyamat visszafordulna.

A siker módszerei sosem tiszták, és ezt nem mindenkinek sikerül egykönnyen lenyelnie. Hiszen tőlük csak azt kérdezték, hogy híresek akarnak-e lenni. Nem pedig azt, hogy hogyan. Talán okot adhat a reményre, hogy idővel mind ugyan arra jutottak: képtelenek ennyit színlelni. De a világ mikor fog eljutni idáig?

Szádeczky-Kardoss Klára

Szádeczky-Kardoss Klára a Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett. 2016-ban csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez. Újságírói tevékenysége mellett novellákat is ír.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés