Az Alien: Covenant egy minden eredetiségtől mentes, álomgyári tucatszemét, az egykoron félelmetes xenomorph pedig titoktalan celeb lett! De kinek a bűne ez?
SPOILERMENTES VÉLEMÉNY!
Nem!
Az Alien: Covenant annyira felbőszített, hogy nem fogok írni történetről, színészi alakításokról, furulyázó androidokról, cowboykalapos pilótákról vagy űrbéli amazonokról! Nem fogok mesélni arról, hol helyezkedik el a Covenant a Prometheushoz vagy A nyolcadik utas: a Halálhoz képest! Nem fogok írni hagyományos kritikát, mert a Covenant ezt egyszerűen NEM ILLETI MEG! Így kedves olvasó, ha információkra vagy kíváncsi, kattints tovább bátran! Amit nyújtani tudok, az egy elfogult, támadó hangvételű, de kikezdhető véleménycikk, amiben ütök-vágok, akit érek: Ridley Scottot és rajongót egyaránt!
Mert az Alien-szériának új irányt adó Prometheust is ütötték-vágták a kritikusok és a rajongók egyaránt. A magam részéről viszont üdvözöltem létrejöttét: a biztos középszert bőven felülmúló, látványos és helyenként kreatívan véres sci-fi-horrorként tekintettem rá, ami a kor divatjával némileg szembemenve nem a korábbi részeket jelenetről jelenetre másoló remake-ként működött, de nem is évtizedes titkokkal azonnal szembesítő prequelként. Örültem, hogy Ridley Scott a xenomorphok mellé egy másik félelmetes monstrumot is teremtett, a „Teremtő” lényeket.
Örültem, mert az Alien-univerzum kitágítása megszámlálhatatlan új kérdést hozott magával, és ez megszámlálhatatlan folytatást ígért. A növekvő terjedelem és az újdonsült vetélytárs pedig elodázta annak lehetőségét, hogy a közeljövőben eloszlik majd a nyolcadik utast körüllengő rejtély és misztikum. Sokan épp ezt fájlalták. Nem látták, hogy az egész franchise-ra jellemző változatosság, erény. Nem látták, hogy a megosztó vallásos maszlag az időhúzás miatt még a legfanatikusabb rajongóknak is csak részben árt. És most ihatják/ihatjuk a levét!
Mert az Alien: Covenant egy megbocsáthatatlan bűn: a teljes mozgóképes széria leggyatrább darabja – és még a másodvonalbeli crossovereket is beleszámoltam.
A franchise legnagyobb sztárjának nem Sigourney Weaver, hanem a popkulturális ikonná vált xenomorph számít. És a H. R. Giger által megálmodott űrlény tényleg klasszikus értelemben vett sztár volt! Jól ismert, ikonikus tulajdonságokkal (savas testfolyadék; a fekete és nyálkás páncélzat; az undorító „második száj;” parazita arctámadó állapot) rendelkezett, ugyanakkor tele volt misztikummal, rejtéllyel és utánozhatatlansággal. Ahogy a klasszikus sztárok rendre egy-egy archetípust testesítettek meg, úgy a xenomorph is tökéletesen hozta a pusztítás archetípusát. E téren valóban tökéletes lény volt!
De mindemellett az volt a rendkívüli a xenomorphban, hogy valamennyi színrelépésekor és kifejlődésének valamennyi állapotában tudott egyedi és tiszteletet parancsoló lenni! Akár Ridley Scott (igen, még a Prometheusban is!), akár James Cameron, akár David Fincher, akár Jean-Pierre Jeunet rendezte a lényt, kitartott jelenetek garmadáját és kidolgozott mellékalakok elpusztítandó sokaságát biztosították a számára. Így vált a mellkasszaggató megszületés a filmtörténet egyik megkerülhetetlen jelenetévé, és így ruházódhatott fel a lény anyai tulajdonságokkal. De az epizódok folyamán tekinthettünk rá a halál angyalaként, perverz vágytárgyként vagy akár a nagyvállalatokkal sikeresen dacoló, befoghatatlan hősként is.
Ám ami a Weyland-Yutani társaságnak 5 epizódon keresztül nem, az az új évezred megkérdőjelezhetetlen algoritmusokkal dolgozó stúdiórendszerének 2 rész után sikerült: befogták a félelmetes xenomorphot, és sokszorosítható tucattermékké silányították. A Covenantban felbukkanó lények ugyanis már a titoktalan sztárok, magyarul a celebek jegyeit viselik. Mindinkább kiteregetik róluk a szennyest, az összes apró-cseprő titkot, áruvá degradálják jellemvonásaikat, és ezzel el is vesztik az őket körbeölelő misztikumot.
A Covenantban a xenomorphoknak ideje sincs félelmetessé válni. Egyrészt, mert Scott csak az ismerős paneleket játssza ki: pl. van olyan epizód, aminek attól kellene hátborzongatóvá válnia, hogy a néző tudja, hogy mi történik, ha valaki megérint egy tojást. Másrészt ezek a köztudomású panelek az esetek többségében villámgyorsan le is zajlanak. A xenomorphok gyilkosságai ócska epizódok csupán – véresnek, ugyan véresek, de a felpörgetett tempó és az érdektelen áldozatok okán veterán horror-rajongók előtt valószínűleg hatástalanok. Tökéletes bizonyíték erre a trailer alapján pikánsnak ígérkező zuhanyzós szex-jelenet: nem elég, hogy felesleges karakterek felesleges, finálét megakasztó halálát mutatja csak be, de még bevállalósnak sem nevezhető – oly gyorsan és prűden zajlik le az „akció,” hogy a kezdő kamaszok is elszégyellik magukat.
És jelzek egy egyszerű analógiát: ha a xenomorph egyedi jellemvonásokkal rendelkezett, az adott Alien-epizód is különlegesnek számított. Most a xenomorphok ürességükkel tüntetnek, és a Covenant is üres film lett. Az egykoron megfejtésre váró teremtmények a megköthetetlen alkotói kéz, a szerzőiség átütő diadala (Scott és Cameron) vagy éppen felcsillanó reménye (Fincher és Jeunet) helyett most a tömegtermelést szimbolizálják. A xenomorphok sorra halnak meg és gyártódnak újra a történet folyamán. És mindegy, hogy arctámadóról, frissen született vagy felnőtt lényről beszélünk, a Covenantben valamennyi szörny eldobható és újra legyártható tucatdarabnak tűnik – önhitt gazdájuk is csak saját tervének végrehajtására használja fel őket.
És hogy ki ez az önhitt gazda? A spoilerveszély miatt nem árulom el, viszont önreflexív értelemben ellentmondásos rendezői alteregónak tűnik. Aki vagy Istent játszva teremteni szeretné a lényeket, de csak tenyészteni tudja – lásd a legtöbb hollywoodi iparos sorsát; vagy aki meg tudná teremteni ugyan a lényeket, de bosszúálló mindenhatóként inkább öncélú sokszorosítással zavarja meg sok ezer kolonizáló néhány éves krioálmát. És ha a 80 éves Ridley Scottra, mint bizonyított, nem egyszer értékes gondolatokat megfogalmazó művészre gondolok, bizony az utóbbira szavazok. A helyében én sem hagynám, hogy milliónyi, pár évente felébredő, laikus rajongó beleszóljon a koncepciómba! Inkább elkövetném a fanatikusok legnagyobb rémálmát!
Az Alien: Covenant kudarc és mítoszrombolás, de könnyen lehet, hogy szándékos kudarc és szándékos gyilkosság! Ha viszont így van, ez nemcsak Ridley Scott, hanem az örök elégedetlen rajongók bűne is!
