Kritika

Alkonyatba oltott Battle Royale – Az éhezők viadala

Remélhetőleg a címmel nem ijesztek el senkit a film megtekintésétől, hiszen néhány rokon vonást leszámítva a Suzanne Collins regényéből készült Az éhezők viadalának semmi köze nincs a csillogó, szerelmetes „vámpírok” világához – ez pedig mindenképpen pozitív jelző. Happy Hunger Games!

Panemben járunk, abban az államban, ami az elpusztult Észak-Amerika helyén jött létre valamikor a távoli jövőben. A lakosságot azzal tartja félelemben a vezetőség, hogy minden évben kisorsolnak egy-egy tizenéves lányt és fiút minden körzetből, hogy aztán egymás ellen harcoljanak. Főhőseink a 12. körzet kiválasztottjai, a húga helyett önként jelentkező Katniss Everdeen (Jennifer Lawrence), valamint a nála valamivel módosabb Peeta Mellark (Josh Hutcherson).

Az eredeti címben nem véletlenül játék a neve a viadalnak: az országot irányító, dúsgazdag Kapitóliumban (ahonnan nem sorsolnak ki résztvevőket) ugyanis ez az év fő sporteseménye. A nézők fogadásokat tesznek, a versenyzők szponzorokat keresnek és próbálnak minél szimpatikusabbnak tűnni. Ez az azonban csak a felszín: a jó külső nem ment meg senkit az arénában. A „játék” ugyanis addig tart, amíg csak egyvalaki marad életben.

Battle Royale, ugye? Lényegében igen, a fő konfliktusforrás annyira hasonlít Takami Kósun regényére, hogy sokan plágiummal illették Suzanne Collins írónőt. Az ő változata viszont inkább szól a tizenéves olvasóknak: a verseny hevében egy szerelmi háromszög kezd kibontakozni, ami talán érdekes is lehetne, ha a hősnő nem lenne ennyire robotszerűen felépítve, de erről majd később.

A másik, sokkal érdekesebb újítás Collinsnál, hogy itt a küzdelem egy valóságshow kereteiben játszódik. Az ország lakossága a nap 24 órájában követi a viadalt, nekik pedig show kell: egy-egy unalmasabb nap után könyörtelenül felpörgetik az eseményeket külső beavatkozással (tűzeső, mutáns élőlények stb.). Érdekesebb lett volna ezzel a szállal foglalkozni jobban: vajon mi vezethetett ahhoz, hogy az emberek szórakozásnak tekintsék az egymást gyilkoló gyerekeket? Ezt a témát azonban nem feszegeti részletesebben a film, ahogy mást sem.

Igazán durva jelenet sincsen benne, pedig ilyen történetnél azért néhány vércseppnél és sérülésnél többet várna az ember. Még a könyvben is voltak gyomrot próbáló epizódok, ezek többsége a vágóolló áldozata lett, vagy csak félig-meddig látjuk az eseményeket (nem elfelejteni, hogy a célközönség a 18 éven aluliak). Az igazán vérengzős jelentek mellett még nagyon hiányzik az éhezés. Bizony, egy szereplő sem panaszkodik korgó gyomorra, élelmet és vizet is gond nélkül szereznek, sőt, az alultápláltság jeleit sem lehet rajtuk felfedezni. Ez pedig megtöri azt a fojtogató atmoszférát, amit a nyomorban élő lakosság bemutatása keltett a film kezdő képsoraiban.

Jennifer Lawrence remekül hozza a főhősnő, Katniss mechanikusságát: édesapja halála óta gyakorlatilag ő családfenntartó, amitől jóval keményebb és szívósabb lett, mint ellenfelei. Ezt kellene ellensúlyoznia Peetának, ám Josh Hutchersonnal már nagyobb gondok vannak. Elvileg ő lenne a film szíve, de sajnos nem tudja hihetően hozni a hősszerelmest. A mellékszerepekben viszont ott van nekünk a mindig kiváló Woody Harrelson, Stanley Tucci és Donald Sutherland – kár, hogy csak néha-néha tűnnek fel.

Az éhezők viadala végülis ott bukik el, hogy a tinédzsereken kívül meg akarja nyerni magának a társadalomkritikára, a horrorra, a kalandra, az akcióra és a románcra vágyókat is. Azonban mindegyik témát csak felületesen kapargatja meg, így végső soron a tiniken kívül egyik tábor sem lehet teljesen elégedett vele.

Az éhezők viadala (The Hunger Games)
színes, feliratos, amerikai sci-fi akciófilm, 142 perc, 2012

Rendező: Gary Ross
Író: Suzanne Collins
Forgatókönyvíró: Gary Ross, Billy Ray
Zeneszerző: T-Bone Burnett, James Newton Howard
Operatőr: Tom Stern
Producer: Nina Jacobson, Jon Kilik
Vágó: Stephen Mirrione, Juliette Welfling

Szereplők:
Jennifer Lawrence (Katniss Everdeen)
Josh Hutcherson (Peeta Mellark)
Elizabeth Banks (Effie Trinket)
Liam Hemsworth (Gale Hawthorne)
Stanley Tucci (Caesar Flickerman)
Woody Harrelson (Haymitch Abernathy)
Toby Jones (Claudius Templesmith)

IMDb

 

Avatar

Polgári Lilla

Jelenleg elsős kommédiás mesterszakos hallgatóként az ELTE padjait koptatom. Két szenvedélyem van: a filmek és az írás, így e kettő kombinációjából indultam el az újságírói, de különösképpen a kritikusi pálya felé. Nem lehet elég korán kezdeni: családi beszámolók szerint 4 évesen a Schindler listáját néztem újra és újra, akkor még szerény (ám mai napig őrzött) VHS-gyűjteményünk egyikén. Ma már a sorozatok is jelentős szerepet töltenek be (izé, sok időt vesznek el); sok esetben vészesen függő lettem.

Filmek: vegyesen. Igyekszem bepótolni a klasszikusokat, bár ahogy haladok, kezdek rájönni, hogy arra egy élet is kevés. Legközelebb talán Tim Burton „korai” filmjei (a Nagy hallal bezárólag) állnak, valamint mindenféle kifordított mese (A herceg menyasszonya, Csillagpor, Leharcolt oroszlánok). A 3D-t nem szívelem, viszont általa a nagy vásznon tekinthetek meg filmeket, amik anno kimaradtak (Toy Story 1-2., Titanic, idén Jurassic Park). Mert minden moziban az igazi.

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..