Kritika

Csak a szokásos – Álmok otthona

Amikor Daniel Craig belép frissen vásárolt, felújításra váró családi házába, közben szelíden hull a hó, a környezet csodálatos, Rachel Weisz pedig boldogan ugrik a nyakába, hogy megmutathassa, milyen kreatívan oldották meg a falfestést a gyerekeikkel – még minden rendben van. De jönnek a szörnyű titkok; a szomszéd nő, aki mindent tud, de nem akarja elárulni; titokzatos gyilkosság, melyben a ház előző lakói odavesztek, és minden elromlik, mert megint ugyanolyan, mint a többi. Ez az Álmok otthona.

A film

Az Atenton család végre birtokba veheti álmai otthonát, miután Will, az apa (Craig)  maga mögött hagyja szerkesztői állását; így sokkal több időt tölthet a feleségével (Weisz) és két lányával, valamint szabadon dolgozhat készülő regényén. Túl idilli, valami biztosan történni fog. És történik is. A házban öt évvel azelőtt igazi vérfürdő volt, az apa kivételével a család minden tagját megölték. Ez most kiderül, Will pedig nyomozni kezd, hogy megvédje feleségét és gyerekeit. Időközben felbukkan a szomszédban lakó nő is (Naomi Watts), és titokzatosan nem mond semmit azon túl, hogy jó étvágyat kíván az ajándékba vitt húsleveshez. Persze tudjuk, hogy ő tudja, és – mindenféle spoilerezés nélkül – szerepe lesz a film lényegi történéseiben. Innentől kezdve egy teljesen átlagos misztikus thriller szálait követjük, melynek fő csavarja ugyan nem annyira klisés, de a műfaj gyakorlott rajongóit valószínűleg nem lepi meg túlzottan. És a misztikum is hagy némi kívánnivalót maga után, ugyanis azon túl, hogy fiatalok tartanak szeánszot a ház pincéjében, meg indokolatlanul megmozdul néhány szélcsengő, semmi mágikus nincs az alkotásban. A mentális és pszichés betegségek szerepe viszont annál nagyobb, amivel talán érdemesebb lett volna koncentráltabban foglalkozni a misztérium helyett.

Igaz, Jim Sheridan nem akar feltétlenül és ész nélkül ijesztgetni, szívesebben törődik a főhős vívódásával; érzelmeit sem erőlteti a nézőre, mert nem célja a túláradó drámázás. Segítségül hívta ehhez Daniel Craiget, aki felettébb kulturált színészi játékával meglepően finoman közvetíti a főhős lelki világának rezdüléseit. Rachel Weisz és Naomi Watts hozzák a rutint, viszont Marton Csokas elvált férj karaktere valahol nagyon elveszett. A finálé – melyben a sztárkvartett mind tagjának fontos szerep jut –  végtelenül banális és összecsapott, így a filmközepi fineszes megoldásokat is feledteti.

A rendező tehát csak helyenként tudta eldönteni, mit akar forgatni: pszichodrámát vagy thrillert, de az Álmok otthona egyszeri kikapcsolódásként működik. Bár a nézőnek jó kudarctűrő képességgel kell rendelkeznie, hogy fel tudja dolgozni az őt ért csalódásokat. Pláne ha ismeri a rendező életművét. Jim Sheridan ugyanis olyan filmek kiötlője és megvalósítója, mint A bal lábam vagy Az apám nevében; de ahogy Hollywoodban kezdett alkotni Írország és Anglia helyett, nyomban esett munkásságának színvonala. És mindig fájó látni, ha egy nagyszerű művész otrombán elbotlik a saját lábában.

A lemez

Középszerű filmhez középszerű dévédé jár, az extrák közt semmi extra, csupán interaktív menük és közvetlen jelenetválasztás teszi egyszerűbbé a film megtekintését. Mindenesetre sehol egy kimaradt jelenet vagy audiokommentár. Talán ők sem tartották szükségesnek a magyarázkodást.

Álmok otthona (Dream House)

színes, amerikai, misztikus thriller, 92 perc, 2011

rendező: Jim Sheridan
forgatókönyvíró: David Loucka
zeneszerző: John Debney
operatőr: Caleb Deschanel
producer: Daniel Bobker, Ehren Kruger, David C. Robinson, James G. Robinson
vágó: Glen Scantlebury, Barbara Tulliver

szereplő(k):
Daniel Craig (Will Atenton)
Rachel Weisz (Libby Atenton)
Naomi Watts (Ann Patterson)
Csókás Márton (Jack Patterson)
Claire Geare (Dee Dee)
Taylor Geare (Trish)
Rachel G. Fox (Chloe Patterson)
Mark Wilson (Dennis Conklin)
Jane Alexander (Dr. Greeley)

IMDb

Megjelenés dátuma: 2012.02.21.
Szinkron nyelv: magyar DD 5.1, angol DTS, angol DD 5.1
Felirat nyelv: magyar
Extrák: -interaktív menük -közvetlen jelenetválasztás

Moldován Tünde

Moldován Tünde

Moldován Tünde tanító-újságíró, a magyar nyelv(tan) szerelmese, a Filmtekercs lektora. Mindegy, hogy blockbuster, független, európai, hollywoodi, a szórakozást és művészi értéket mindben megtalálja. A filmekre pedagógus-szemmel tekint, a gondolatai filmelemzés közben is a társadalom és morál körül forognak.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya