Kritika

Álom ‒ Eredet

Eredet (Inception)

Kedves emberek! Miután láttam az Eredetet, végképp meggyőződtem róla, hogy ti mind a képzeletem szülöttei vagytok. Nem kell ehhez semmilyen pörgettyű, a dolog biztos. Nem csak azért, mert a moziból kisétálva az elém táruló várost álomképnek láttam, és az érzés csaknem a bizonyosság érzése volt. Ilyesmi velem máskor is megesik. Hanem a film puszta léte miatt.

Kiskoromban Asimovon nőttem fel, és mély nyomokat hagyott bennem az, ahogyan ő írt. A módszere a logika: végy egy alapállítást, és fejtsd ki a következményeit minden irányba. Sztorit és világegyetemet lehet építeni a szikár logikával – következmények, ellentmondások, tagadások és állítások. Azóta vártam egy olyan rendezőre/forgatókönyvíróra, aki ugyanezt a moziban is képes eljátszani nekem.

Christopher Nolan képes. A Mementó óta ezt csinálja. (Kivétel talán a Batman: Kezdődik, az hagyományosabb történet, és A sötét lovagnál is oda kell figyelni, mert a történetszálak és a döntések kérlelhetetlenségét elfedi a sztori grandiózussága.) Nolan egyedi tünemény a filmes világban; olyan precizitással írja meg a filmjeit, ami igazán a legszebb Asimovra emlékeztet, és még a hibái is hasonlítanak: kissé gyönge szereplők, kevés nyelvi vagy képi sziporkázás, és mi tagadás: ingadozik a művészet és a tömegműfajok között.

S mivel ez az egész túlságosan is az én ízlésem szerint való, hát nyilván álmodom őt, a filmjeit és az Eredetet.

Az Eredet nagyszerű, okos film, egyszerre hat az intelligenciára és az érzelmekre, és ami ügyesebb: egyszerre használja is őket az építkezéshez. Ha valaki hajlamos egy kis bizonytalanságra a realitásérzéket illetően, ha valaki ismeri azokat a reggeleket, amikor kiderül, hogy fel se ébredtél, vagy ha valaki érezte már a metróban tökéletesen nem igaznak az egész világot, az kissé szédelegve fog kijönni a teremből. (Te is, kedves ál-létező olvasó, tudatalattim kivetülése.) Álommozi, de nem mintha az álom tökéletes lenne.Eredet (Inception)

Az Eredetnek is vannak gyengéi. Igazán tetszett volna kicsivel több vizuális kreativitás; egy álmokról szóló film bő teret nyújt ehhez. Meg részletesebben megírt karakterek, mert így vajmi keveset tudnak adni az amúgy csodálatos színészek (Leonardo DiCaprio! Marion Cotillard!! Ken Watanabe!!!) És ami igazán tetszett volna: valamivel csavarosabb történet. Ezekre azonban nem volt idő a filmben, mert a logikai alapon megalkotott világ, és e világ szabályrendszerének a bemutatása elvitte az egész játékidőt. Nolan túl mélyre ment univerzuma megkonstruálásával, a logika túl mély rétegeit fejtette ki, akár szereplői az álmokat, és alighanem azon vette észre magát: ha azt akarja, hogy Egységsugarú Néző is megértse, akkor mind a 148 percet rá kell szánnia a világ és a szabályok bemutatására. (A Mementónál bezzeg még nem voltak ilyen aggályai.) A csavaros, sokszintű, logikus világban lezajló cselekmény sajnos olyan egyszerű, mint az e tekintetben szintén csalódást keltő Avataré. Egy Eredet 2. azt tehetné ezzel a filmmel, mint A sötét lovag a Batman: Kezdődikkel: egy okos és remek filmből utolérhetetlen mesterművet bonthatna ki.

De lehet, hogy ez csak az én álmom. Majd meglátjuk, valóra válik-e. Ez az én pörgettyűm: ha lesz Eredet 2, akkor én álmodom a világot, ha nem, akkor eldől a búgócsiga, és ti, kedves kivetüléseim, szabadok vagytok. Reméljétek az előbbit.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. A Tárca rovatot vezeti. havasmezoi@filmtekercs.hu

4 hozzászólás

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

  • Amikor kijöttem a moziból, s nem csak ekkor, életemben is ugyanezt éreztem mindig, mint a cikk szerzője. Hogy mivel én magam irányítom a testem, mindenki más rajtam kívül csupán “kivetülés”. Ám mivel minden más ember érezheti ugyanezt, a világ saját magát cáfolja. Ám e gondolatait az ember megfontoltan és szépen átgondoltan nem hozza valóságra. Én sem tettem még soha.
    Ugyanazt gondolhatjuk mi olvasók a cikk szerzőjéről, amit ő mi rólunk.
    Lehet, hogy gyermekded vagyok, de sajnos azt kell mondjam; a cikk enyhe egoizmust tartalmaz.

    Ui; Én is bízom benne, hogy lesz Eredet 2. És, hogy ekkor mi a helyzet? Itt nyeri el értelmét az utolsó mondatom.

  • ACL: A dolog egy fokkal csavarosabb, mert ha az ember azt képzeli, hogy minden és mindenki csak a saját tudatának a kivetülése, akkor az illetőknek egyszerűen nem tulajdonít semmiféle önálló gondolkodást vagy érzést – tehát a többi emberről nem hiszi el, hiába mondják, hogy éreznek vagy gondolkodnak. “Úgyis csak azért mondják, mert az én agyam azt képzeli, hogy mondják.”

    Ez a fajta szélsőségesen önközpontú gondolkodás a szolipszizmus. Enyhe változatában filozófia. Durva változatában, ha komolyan veszik, személyiségzavar. (Vannak, akik komolyan veszik, létezik ilyen pszichiátriai betegség.)

    http://hu.wikipedia.org/wiki/Szolipszizmus

  • nekem ez a beszélgetés, vagyis kommentelésben beszélgetés a buddhizmus felé viszi a témát (minden illúzió), ami tök érdekes, de elég távol kerül a filmtől:) – persze személyes asszociáció, nem akarom másra húzni..

    inkább az a kérdés izgat, hogy a film hány százaléka álom? mert akkor nem kell filozófiát vinni az önközpontúságba, hiszen a saját álomról beszélve ez mindenkinek természetes. persze ekkor felmerül megint, hogy a saját életében miért nem? márhogy milyen különbség van az élet álomsíkja és ébrenlét síkja között….?

    de ezekkel sem foglalkozik a film. hiányoltam is:) még több filozófiát! hamár ilyen viezekre evezünk…;)

  • (A buddhizmusban nem úgy van, hogy mindenkire vonatkozik az illúzió? Tehát a többi ember létező ugyan, csak épp ugyanebben az illúzióban élnek? Mert a szolipszizmus azt mondja, hogy a többi ember sem létezik, és semmi sem, csak az egy árva én.)

    Hogy az önközpontúság a saját életben miért nem olyan természetes, mint a saját álmokban? Hát, egyrészt a dolog a álomban működik, nincsenek hátrányai, viszont a való életben működésképtelen lenne, másrészt meg igenis vannak emberek, akik a való életben is pont ugyanolyan önközpontúan látják a világot, ők általában egy kellemetlen bentlakásos intézet lakói lesznek vagy ápolókkal, vagy börtönőrökkel körülvéve.

    Egyébként egy kisgyerek még pont olyan önközpontú, mint bárki a saját álmában. Van egy életszakasz, amikor az agy még így működik. Nem emlékszem részletesen a fejlődéspszichológiai tanulmányaimra, de azt hiszem, hogy ezt a szemléletet a társadalmi és nevelési hatások miatt növik ki. Lehet, hogy az álmokra ezek nincsenek olyan erős hatással.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Címlapon

Video

Kik a legújabb szereplők a streamingpiacon és vajon melyiküké a jövő? A VLOGtekercs második adásában folytatjuk a seregszemlét és egy kis jövendölgetéssel is készültünk!

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya

A videó Tóth Nándor Tamás cikke alapján készült.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..