Kritika

Álom ‒ Eredet

Eredet (Inception)

Kedves emberek! Miután láttam az Eredetet, végképp meggyőződtem róla, hogy ti mind a képzeletem szülöttei vagytok. Nem kell ehhez semmilyen pörgettyű, a dolog biztos. Nem csak azért, mert a moziból kisétálva az elém táruló várost álomképnek láttam, és az érzés csaknem a bizonyosság érzése volt. Ilyesmi velem máskor is megesik. Hanem a film puszta léte miatt.

Kiskoromban Asimovon nőttem fel, és mély nyomokat hagyott bennem az, ahogyan ő írt. A módszere a logika: végy egy alapállítást, és fejtsd ki a következményeit minden irányba. Sztorit és világegyetemet lehet építeni a szikár logikával – következmények, ellentmondások, tagadások és állítások. Azóta vártam egy olyan rendezőre/forgatókönyvíróra, aki ugyanezt a moziban is képes eljátszani nekem.

Christopher Nolan képes. A Mementó óta ezt csinálja. (Kivétel talán a Batman: Kezdődik, az hagyományosabb történet, és A sötét lovagnál is oda kell figyelni, mert a történetszálak és a döntések kérlelhetetlenségét elfedi a sztori grandiózussága.) Nolan egyedi tünemény a filmes világban; olyan precizitással írja meg a filmjeit, ami igazán a legszebb Asimovra emlékeztet, és még a hibái is hasonlítanak: kissé gyönge szereplők, kevés nyelvi vagy képi sziporkázás, és mi tagadás: ingadozik a művészet és a tömegműfajok között.

S mivel ez az egész túlságosan is az én ízlésem szerint való, hát nyilván álmodom őt, a filmjeit és az Eredetet.

Az Eredet nagyszerű, okos film, egyszerre hat az intelligenciára és az érzelmekre, és ami ügyesebb: egyszerre használja is őket az építkezéshez. Ha valaki hajlamos egy kis bizonytalanságra a realitásérzéket illetően, ha valaki ismeri azokat a reggeleket, amikor kiderül, hogy fel se ébredtél, vagy ha valaki érezte már a metróban tökéletesen nem igaznak az egész világot, az kissé szédelegve fog kijönni a teremből. (Te is, kedves ál-létező olvasó, tudatalattim kivetülése.) Álommozi, de nem mintha az álom tökéletes lenne.Eredet (Inception)

Az Eredetnek is vannak gyengéi. Igazán tetszett volna kicsivel több vizuális kreativitás; egy álmokról szóló film bő teret nyújt ehhez. Meg részletesebben megírt karakterek, mert így vajmi keveset tudnak adni az amúgy csodálatos színészek (Leonardo DiCaprio! Marion Cotillard!! Ken Watanabe!!!) És ami igazán tetszett volna: valamivel csavarosabb történet. Ezekre azonban nem volt idő a filmben, mert a logikai alapon megalkotott világ, és e világ szabályrendszerének a bemutatása elvitte az egész játékidőt. Nolan túl mélyre ment univerzuma megkonstruálásával, a logika túl mély rétegeit fejtette ki, akár szereplői az álmokat, és alighanem azon vette észre magát: ha azt akarja, hogy Egységsugarú Néző is megértse, akkor mind a 148 percet rá kell szánnia a világ és a szabályok bemutatására. (A Mementónál bezzeg még nem voltak ilyen aggályai.) A csavaros, sokszintű, logikus világban lezajló cselekmény sajnos olyan egyszerű, mint az e tekintetben szintén csalódást keltő Avataré. Egy Eredet 2. azt tehetné ezzel a filmmel, mint A sötét lovag a Batman: Kezdődikkel: egy okos és remek filmből utolérhetetlen mesterművet bonthatna ki.

De lehet, hogy ez csak az én álmom. Majd meglátjuk, valóra válik-e. Ez az én pörgettyűm: ha lesz Eredet 2, akkor én álmodom a világot, ha nem, akkor eldől a búgócsiga, és ti, kedves kivetüléseim, szabadok vagytok. Reméljétek az előbbit.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
4 hozzászólás
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com