Kritika

Alultáplált vámpírok – Hotel Transylvania 3. – Szörnyen rémes vakáció

Vérszegénynek ugyan nem nevezném a Hotel Transylvania 3. részét, de némi alultápláltságot felfedezni véltem a Szörnyen rémes vakációban: Genndy Tartakovsky harmadik vérszívós története korrekt, de sajnos közelében se tud érni a trilógia első két, zseniális részéhez.

Sokáig ellenálltam a Hotel Transylvania-franchise-nak, de amikor megnéztem Drakula gróf első kalandját, a 2012-es Hotel Transylvania – Ahol a szörnyek lazulnak című CGI animációval készült filmet, rögtön szerelembe estem ezzel a családcentrikus, szarkasztikus, rendkívül szerethető vámpírral, aki az egész pereputtyával együtt vicces, kreatív és nagyon vicces volt. Tudom, hogy ezt már mondtam. Blablablabla. A lényeg az, hogy a magasra tett lécet a 2015-ös Hotel Transylvania 2. – Ahol még mindig szörnyen jó könnyedén átugrotta, megkockáztatom, még jobban is sikerült, mint a nyitó epizód. Éppen emiatt méltán remélhettem, hogy a harmadik rész is beváltja a hozzá fűzött reményeimet, de – ahogy azt már a trailer alapján sejteni lehetett – ez sajnos nem következett be.

Úgy tűnik, egyszerűen kifújt a szufla a sztoriból. Mit csinálnak ilyenkor a tapasztalt iparosok? Hőseinket új helyszínre repítik. Ez azonban csak az esetek töredékében tudja betölteni az ötletek hiányából fakadó űrt. És pontosan így történt most is: az új, tényleg szuperlátványos tengerjáró hajó, ahová Draculát (Adam Sandler, magyar hangja Csőre Gábor) lánya, Mavis (Selena Gomez, magyar hangja Gulás Fanni) – az egész ismert csapattal – elviszi, csak úgy tobzódik a vizuális ötletekben, a történet szintjén azonban nagyon nehezen indulnak be az események. A fő konfliktus abból fakad, hogy a hajó kapitánya, Ericka (Kathryn Hahn) Van Helsing dédunokája, így Dracula fejére fáj a foga – csak arra nem számít, hogy nem tud ellenállni a sötétség hercegének.

Az az érzésem, mintha Tartakovskyék – a forgatókönyvet a rendező Michael McCullersszel közösen írta – elfelejtkeztek volna a korábban igencsak szem előtt tartott felnőtt közönségről. A poénok sokkal egyszerűbbek: a történet számos pontján éreztem az, hogy magyarázkodnak az alkotók, hogy a legkisebbek is értsék, mire megy ki a játék. Ráadásul a humor rendszerint pont ugyanabból táplálkozik, mint a korábbi részekben:

a horrorklisék kifigurázásában és a karakterkomikumban rejlő lehetőségeket az alkotók már kimaxolták az előző filmekben,

a háttérben húzódó mélyebb üzenet a család fontosságáról pedig valahol félúton (ha volt egyáltalán) elveszett. Szerencsére legalább a cselekmény kellőképpen felpörög a film utolsó harmadában, így már nincs időm azon sajnálkozni, hová lett a vil… Tartakovsky dicsősége.

Sajnos Hollywood egyszerűen nem hajlandó tanulni a túlírt sorozatokból, ahelyett, hogy engednék a rajongókat vágyódással vegyes nosztalgiával gondolni kedvenceikre, csak lehúznak még egy bőrt a témáról, még ha csupasz is. Kár, pedig imádtam az első két fejezetet – ahelyett, hogy zseniális csillagként kerülne a polcra, kedvenc vámpírom egy középszerű fináléval búcsúztatja franchise-át.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. kataorsolya@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..