Kritika

Amerika kezdőkkel fegyverezteti fel az afgán hadsereget? – Haverok fegyverben

Jonah Hill és Miles Teller a Haverok fegyverben (War Dogs) című filmben

Jonah Hill és Miles Teller a Haverok fegyverben (War Dogs) című filmbenA Haverok fegyverben tipikus Todd Phillips-féle vígjátéknak hirdeti magát, de hál’ Istennek sokkal több annál.

Sablonokból építkezik a Másnaposoktrilógia rendezőjének új alkotása, de ezúttal a meglehetősen súlytalan ökörködés helyett legalább némi mondanivalót is kapunk. Mert nem újdonság, hogy a háború első-, másod- és harmadsorban is a pénzről szól (Montecuccoli neve rémlik törióráról?), mégis menő ezt egy igaz történet alapján készült, hollywoodi filmben viszontlátni. Nem újdonság a szerencsétlen lúzer és a gazdag nagykutya karakterek újbóli találkozása sem, David Packouz (Miles Teller) és Efraim Diveroli (Jonah Hill) mégis életszagú hősök, akiknek drukkolunk ugyan, de az első perctől kezdve tudjuk, hogy bukniuk kell.

És a felemás karriertörténet sem új keletű találmány, de ennyire vicces cégalapítást még nem nagyon láthattunk kijönni az álomgyár futószalagjáról. Mert – a komoly történet ellenére – vígjáték ez a javából, csak nem az a harsány ripacskodós fajta, amilyeneket eddig Phillipstől megszokhattunk. A közel sem túlzsúfolt, remek arányban eldurrogtatott poénbombák szinte mindegyike betalál és harsány röhögést okoz a nézőtéren. Ebben kétségkívül nagy szerepe van Jonah Hill karakterének, aki valamennyit azért mégiscsak örökölt a Másnaposok Alanjének (Zach Galifianakis) bunkó modorából, harsány jelleméből és trágár szókincséből, de szerencsére a legtöbb esetben nem ezekre épülnek a film poénjai. (Oké, Efraim idióta nevetése tényleg vicces még sokadszorra is.)

Jonah Hill, Miles Teller és Bradley Cooper a Haverok fegyverben (War Dogs) című filmben

Az elsősorban jellemkomikumra (és időnként filmes kikacsintásokra is) épülő nevettetés mögött pedig végig ott pörög az érdekes és szinte hihetetlen történet, melyben két huszonéves fiatal – szinte az összes létező, kormány nyújtotta kiskaput kihasználva – Amerika egyik legnagyobb fegyverkereskedőjévé növi ki magát. A leleményesség és helyzetfelismerés, ami kettőjüket néhány év leforgása alatt milliomossá teszi, persze mit sem érne a lehetőségek hazájának lehető leglogikátlanabb törvényei és jogszabályai nélkül. Mert ugyan ki hallott már olyat, hogy a Pentagon mindenki számára hozzáférhetően, a saját weboldalán hirdet meg beszerzési pályázatokat az Irakban állomásozó katonái vagy akár az afgán milícia felfegyverzésére?

Ez a leplezetlen társadalomkritika tulajdonképpen az, ami miatt a Haverok fegyverben több mint amennyit első ránézésre gondolnánk róla. És ez független attól, hogy valaki az „Amerika csupán a béke érdekében állomásozik a Közel-Keleten” csoportot erősíti, vagy az „Amerika gyarmatosít és mindent az olajért csinál” nézetet vallja – hiszen bármelyik is igaz, azt Amerika fegyverrel teszi, ez a film pedig csupán arról szól, hogy a fegyverbizniszben hatalmas pénz van, amiből kis szerencsével és kellő ügyességgel bárki részesedhetett még néhány évvel ezelőtt is.

Talán épp a könnyed hangnem teszi, hogy erről a komoly, a sorok között olvasva számos mögöttes információt tartalmazó témáról ilyen nyíltan lehetett filmet forgatni 2016-ban. Amitől tehát sokan – köztük én is – előre rettegtek (hogy nem illik majd a forma a tartalomhoz), az épp a film javára írható: könnyen emészthető módon mesél egy napjainkat is nagyban meghatározó jelenségről, és nem fél a szókimondástól. A Haverok fegyverben tehát egy alapvetően sablonokból építkező, de remekül kivitelezett vígjáték, ami végre nem csak hangos nevetést, hanem gondolatokat is képes előcsalni a nézőből.

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.