Kritika

Nem jött haza többé – Amerikai nő

A hangzatos cím mögött nem egy társadalmi rajz bújik meg. Az Amerikai nő alapjáraton egy trauma feldolgozhatatlanságát vizsgálja a remény és a továbblépés viszonyában, de a sok más téma bevonásával többször letér az általa kijelölt útról.

A remény kétarcú dolog. Segít átvészelni a kilátástalannak tűnő helyzeteket, de lehet, hogy éppen a továbblépést gátolja meg. Szokás mondani, hogy nincs annál szörnyűbb érzés, mint amikor egy szülő elveszti gyermekét. Egy ilyen tragédia feldolgozhatatlanságát csak tetézheti az, hogyha a szülő sosem szerezhet a gyermeke haláláról bizonyosságot.

Az Amerikai nő egy olyan anya poklát járja végig, akinek a lánya egy este elment otthonról és soha többé nem jött haza.

Jake Scott (a hollywoodi titán, Ridley Scott fia) rendezése ezen alapszituáció partvonalán haladva végül nem nyomozástörténet és nem is – egy kizárólag a traumára koncentráló – családi dráma lesz, hanem egy súlyos kollázs, amely az alsó középosztály alakjain keresztül tematizálni kívánja az abuzív párkapcsolatokat, az önpusztítást és a házasélet mizériáit. Impozáns felhozatala ez a kemény témáknak, Scott felvillantja őket becsülettel, bár túl sokat nem mutat belőlük.

Debra Callahan (Sienna Miller) harmincas éveiben járó nő egy tini lánnyal, Bridgettel (Sky Ferreira). Anya és lánya együtt gondozzák Bridget alig pár hónapos kisfiát, Jesse-t. Nincs szükség nagy matektudásra, hogy kiszámoljuk: mindkét nő tizenévesen lett anya. És nem csak ez köti őket össze. Egy generációnyi eltéréssel, azonos kvalitásokkal és hiányosságokkal, egymás tükröződéseiként jelennek meg. Egyedülálló anyák, instabil párkapcsolatokkal. A monogámiát elutasító Debra harmadik fogaskerék egy házasságban, Bridget pedig sokadik alkalommal gabalyodik össze gyermeke apjával, aki viszont apaságát nem kívánja „gyakorolni”. Bridget éppen a kétes lovagjával megy el találkozni, de a randevúról már nem tér vissza. A helyi közösség felkutatja a térséget, nyomozás is indul, mind-mind eredménytelenül. Debra először lánya pasiját vádolja, majd magát, míg végül ráébred: az élet megy tovább. Muszáj neki is valahogy.

Az Amerikai nő kiindulópontja a Három óriásplakát Ebbing határábanra emlékeztet, hiszen mindkét történetben egy anya küzd meg lánya elvesztésével. Azonban fontos különbség, hogy míg McDonagh filmjében a gyilkosság megoldása volt a tét, Scottnál jó ideig az sem bizonyított, hogy meghalt-e vagy sem az eltűnt lány. Sőt, filmje teljes mértékben irányt vált,

a rejtély nem mozgatórugója lesz az elbeszélésnek, csupán motívuma.

A nyomozás helyett egy megtört élet 11 éves szeletébe nyerünk betekintést. Debra története olyan alakot ölt, mint egy kényelmetlenül privát önéletrajz, amiben mindössze a sorsdöntő, magánélethez köthető pillanatok kerülnek terítékre. A hétköznapi, két nagy esemény közötti átkötések elritkulnak és egyik nagyívű mozzanatról repülünk át a másikra.

Az efféle halmozás különösen hazavágja a dramaturgiát. Túl hamar, ráadásul szünet nélkül érkezünk a mérföldkövekhez, legyen az egy esküvő vagy akár egy bántalmazó kapcsolatból való kilépés. A forgatókönyv a változást priorizálja, a folyamatokat ledarálja. Persze azt már Tarkovszkij is találóan leszögezte, hogy a film szobrászkodás az idővel. Percek alatt mesélhetünk éveket és fordítva. Mégis, az Amerikai nő kapcsán az az ember érzése, hogy fotóalbumba gyűjtött mélypontokat, néha egy-egy boldog pillanatot látunk minimális háttértartalommal.

A film nagy hőse kétségkívül Sienna Miller, aki az utóbbi években eltűnt kissé a rivaldafényből (A legharsányabb hangot leszámítva). Debra megformálása kiváltképpen nehéz feladat, mert a hányaveti forgatókönyv nem nyújtja a legjobb kapaszkodókat, ennek ellenére „elvárásai” vannak. Az érzelmek skáláját alaposan bejárt karakterre van szükség, aki jól hozza a laza csajt, a disznóvicceket suttogó testvért, ugyanakkor a gondoskodó nagymamát és a katatóniába zuhanó édesanyát is. És

Miller feltűnésmentesen, kifinomultan váltogatja karakterének különböző rétegeit.

Ebben ideális társa a Mad Menből ismert Christina Hendricks a főhős testvérének szerepében, valamint a Breaking Bad Aaron Paulja a potenciális partnert alakítva.

Jake Scott filmje egy „mélytengeri dráma”. Már a kezdetektől fogva ingoványos talajon jár történetének főhőse, majd egy felfoghatatlan tragédia eddig nem ismert mélységekbe toloncolja szenvedő alanyát. Olykor azt hisszük, hogy Debra már a vízfelszínre érne, és akkor egy hirtelen fordulat újra a mélybe rántja őt. Az Amerikai nő a tömérdek felskiccelt problematika közül egyetlen tézist tűpontosan megfogalmaz. Mégpedig azt, hogy a remény és a továbblépés között láthatatlan harc dúl. A film gyenge pontja, hogy olyan benyomást kelt, mintha több (bal)sorsot gyömöszölne egy kupacba. A talány csak az, hogy mindez valóban reprezentálja-e az amerikai nőt?

 

A film az HBO GO kínálatában elérhető.  

Avatar

Farkas Boglárka Angéla

Farkas Boglárka Angéla a kolozsvári Sapientia EMTE fotó-film-média szakán végzett 2019-ben. Jelenleg a Sapientia mesterszakán filmtudományt hallgat, valamint a Babeș-Bolyai Tudományegyetem alkalmazott médiatudományok mesterszakán tanul. Írásai a ’tekercsen kívül a Filmtetten is megjelennek. Szereti a szerzői és az indie filmeket, továbbá nagy rajongója a coming-of-age történeteknek és a látványon túlmutató sci-fiknek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya