Kritika

Amiből hiányzik a 3D – Feledés

oblinagyHa 3D-ben forgatták volna, az Oblivion lenne az új Avatar. Megvan benne minden, ami ahhoz kell, hogy tömegek zarándokoljanak el a moziba rá: sci-fi-alapú, de könnyen fogyasztható történet, érdekes problémafelvetések, amik azért jó alaposan meg vannak rágva, hogy ne akadjanak meg senki torkán – és persze hiperlátványosság.

És, ahogy az Avatar, a Feledés is mindenhonnan összelopkodott részletekből lett összerakva. A Mátrix tutira ott van benne, de Wall-e tól kezdve a Moonon át még az Űrodüsszeiát is megidézi. Sőt még a Randevú a Rámával is bevillan néha. Meg persze a posztapokaliptikus-földalatt-túlélős sci-fik. Meg…

Inkább nem is sorolom, a lényeg, hogy eredetiség, az nem sok van benne.

De ennek ellenére működik. Minden emlékeztet valamire, ráadásul minden kicsit steril a maga fura, a valóságtól picit idegen logikájával, de ennek ellenére beszippantja a nézőt. Mert jól fogyasztható a történet, és mert hihetetlen profin van összerakva. Patikamérlegen kimért arányokban, de  jókora dózisokban habzsolhatjuk az akciót, az érzelmeket, a gyönyörű tájakat, a díszleteket, a sci-fi elemeket – látszik, hogy a készítők mindent megtettek, hogy el ne veszítsék a nézők kegyeit. Egy igazi blockbusterről van szó, 130 millió dolláros költségvetésről – itt nem lehet (?) kockáztatni. Legalábbis ezt gondolhatta a rendező, Joseph Kosinski, akinek már az előző filmje, a Tron: Örökség is nagyon hasonló gondolatmenet mentén keletkezhetett.

A Feledés ugyanis egy jól megcsinált kasszasiker: nincs benne bosszantó hiba, idegesítő logikátlanság vagy észbontó hülyeség, gagyi megoldás, amik miatt az ilyen stílusú filmek meg szoktak bukni.

De jó film? Pláne jó sci-fi? Sajnos nem.

feledes4n

Nem azért, mert a nagynevű színészek kicsit unottan teljesítik a feladatukat – hiszen profik, nekik ez is simán megy. A sterilségét meg talán csak amiatt érezzük, mert nagyon kevés az igazi szereplője. Hanem inkább az a baj, hogy – miről is szólt? Azon kívül, hogy gyönyörű látványosan elmesél egy sztorit, egy sok részletében már ismerős mesét, az idegenekről, akiknek a mi bolygónk kell, és csak a mit sem sejtő Tom Cruise tehet ellenük valamit – mi is az, amit ad? Mit mond ezzel az egésszel? Hát… Semmit. Vagy legalábbis nagyon-nagyon keveset ahhoz képest, amekkora potenciál van benne.

Aki szereti a jó, tartalmas sci-fiket, az bizony kicsit kielégítetlenül fog kijönni a moziból. Nem leszünk jobb emberek tőle, nem igazán lesz min töprengeni utána – hacsak nem számítjuk azt, hogy jó játék utólag felfedezgetni benne, melyik részlet melyik igazán jó sci-fiből lett lenyúlva. De meg sem közelíti a klasszikusokat, és igazából, a látványon kívül semmire sem fogunk belőle emlékezni pár nap múlva.

feledes2nAztán hamarosan a látványt is elfelejtjük. Az Avatart hoztam fel példaként az elején – arról is nagyjából ugyanezeket lehet elmondani. De az 3D-s volt – messze nem az első 3D-s film, mint sokan gondolják (még a mostani 3D hullámban sem volt első), de ez volt az, amelyik a legnagyobb tömegeket érte el. És emiatt emlékszünk rá még mindig.

A Feledés pedig legalább olyan látványos – de semmi újdonság nincs a retinánk ingerlésének módjában. Talán nem is kellett volna 60 fps-el vagy HDR-ben felvenni, elég lett volna a szokásos 3D is. Nagyon csodálkozom, hogy nem ezzel a technikával forgattak. Ez az egész annyira jól néz ki, annyira odafigyeltek a részletekre, a szépségére, a világ kidolgozottságára, hogy ezt 3D-ben kellett volna csinálni. Vannak benne hatalmas magasságok, kanyonokban száguldozó gömbhajók, légiharc, zuhanások, a Föld az űrből… Hát ha valami, ezek jól mutatnak 3D-ben – egy csomó film van, amibe csak azért tesznek ilyen jeleneteket, hogy jól nyomatni tudják a 3D hatást. Itt meg ez része a filmnek, hozzá tartozik – és erre kimarad belőle.

feledes3nMondjuk nyilván iszonyatosan drága az ilyesmi, és az Oblivion így is elég drága lehetett. De ha már csillogó külsőségekkel igyekeznek megnyerni a mozinézőket, akkor talán még egy kicsit rá lehetett volna gyúrni erre is. A film nem lett volna jobb tőle – de még többet beszéltek volna róla, és így még többen vettek volna rá jegyet.

Mert éppen erre készült – hogy jó sok pénzt csináljon. Lelketlen dolog így tekinteni egy filmre – de pont ez hiányzik ebből a filmből. A lélek. Viszont tökéletesen alkalmas arra, amire készítették: nem érzi becsapva magát a néző, nem érezhetjük kidobott pénznek a mozijegy árát, hiszen van annyira jó, hogy azt mondjuk, megérte. De mégis, ott marad a hiányérzet az emberben: ez annyival jobb lehetett volna…

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya