Kritika

Amiből hiányzik a 3D – Feledés

oblinagyHa 3D-ben forgatták volna, az Oblivion lenne az új Avatar. Megvan benne minden, ami ahhoz kell, hogy tömegek zarándokoljanak el a moziba rá: sci-fi-alapú, de könnyen fogyasztható történet, érdekes problémafelvetések, amik azért jó alaposan meg vannak rágva, hogy ne akadjanak meg senki torkán – és persze hiperlátványosság.

És, ahogy az Avatar, a Feledés is mindenhonnan összelopkodott részletekből lett összerakva. A Mátrix tutira ott van benne, de Wall-e tól kezdve a Moonon át még az Űrodüsszeiát is megidézi. Sőt még a Randevú a Rámával is bevillan néha. Meg persze a posztapokaliptikus-földalatt-túlélős sci-fik. Meg…

Inkább nem is sorolom, a lényeg, hogy eredetiség, az nem sok van benne.

De ennek ellenére működik. Minden emlékeztet valamire, ráadásul minden kicsit steril a maga fura, a valóságtól picit idegen logikájával, de ennek ellenére beszippantja a nézőt. Mert jól fogyasztható a történet, és mert hihetetlen profin van összerakva. Patikamérlegen kimért arányokban, de  jókora dózisokban habzsolhatjuk az akciót, az érzelmeket, a gyönyörű tájakat, a díszleteket, a sci-fi elemeket – látszik, hogy a készítők mindent megtettek, hogy el ne veszítsék a nézők kegyeit. Egy igazi blockbusterről van szó, 130 millió dolláros költségvetésről – itt nem lehet (?) kockáztatni. Legalábbis ezt gondolhatta a rendező, Joseph Kosinski, akinek már az előző filmje, a Tron: Örökség is nagyon hasonló gondolatmenet mentén keletkezhetett.

A Feledés ugyanis egy jól megcsinált kasszasiker: nincs benne bosszantó hiba, idegesítő logikátlanság vagy észbontó hülyeség, gagyi megoldás, amik miatt az ilyen stílusú filmek meg szoktak bukni.

De jó film? Pláne jó sci-fi? Sajnos nem.

feledes4n

Nem azért, mert a nagynevű színészek kicsit unottan teljesítik a feladatukat – hiszen profik, nekik ez is simán megy. A sterilségét meg talán csak amiatt érezzük, mert nagyon kevés az igazi szereplője. Hanem inkább az a baj, hogy – miről is szólt? Azon kívül, hogy gyönyörű látványosan elmesél egy sztorit, egy sok részletében már ismerős mesét, az idegenekről, akiknek a mi bolygónk kell, és csak a mit sem sejtő Tom Cruise tehet ellenük valamit – mi is az, amit ad? Mit mond ezzel az egésszel? Hát… Semmit. Vagy legalábbis nagyon-nagyon keveset ahhoz képest, amekkora potenciál van benne.

Aki szereti a jó, tartalmas sci-fiket, az bizony kicsit kielégítetlenül fog kijönni a moziból. Nem leszünk jobb emberek tőle, nem igazán lesz min töprengeni utána – hacsak nem számítjuk azt, hogy jó játék utólag felfedezgetni benne, melyik részlet melyik igazán jó sci-fiből lett lenyúlva. De meg sem közelíti a klasszikusokat, és igazából, a látványon kívül semmire sem fogunk belőle emlékezni pár nap múlva.

feledes2nAztán hamarosan a látványt is elfelejtjük. Az Avatart hoztam fel példaként az elején – arról is nagyjából ugyanezeket lehet elmondani. De az 3D-s volt – messze nem az első 3D-s film, mint sokan gondolják (még a mostani 3D hullámban sem volt első), de ez volt az, amelyik a legnagyobb tömegeket érte el. És emiatt emlékszünk rá még mindig.

A Feledés pedig legalább olyan látványos – de semmi újdonság nincs a retinánk ingerlésének módjában. Talán nem is kellett volna 60 fps-el vagy HDR-ben felvenni, elég lett volna a szokásos 3D is. Nagyon csodálkozom, hogy nem ezzel a technikával forgattak. Ez az egész annyira jól néz ki, annyira odafigyeltek a részletekre, a szépségére, a világ kidolgozottságára, hogy ezt 3D-ben kellett volna csinálni. Vannak benne hatalmas magasságok, kanyonokban száguldozó gömbhajók, légiharc, zuhanások, a Föld az űrből… Hát ha valami, ezek jól mutatnak 3D-ben – egy csomó film van, amibe csak azért tesznek ilyen jeleneteket, hogy jól nyomatni tudják a 3D hatást. Itt meg ez része a filmnek, hozzá tartozik – és erre kimarad belőle.

feledes3nMondjuk nyilván iszonyatosan drága az ilyesmi, és az Oblivion így is elég drága lehetett. De ha már csillogó külsőségekkel igyekeznek megnyerni a mozinézőket, akkor talán még egy kicsit rá lehetett volna gyúrni erre is. A film nem lett volna jobb tőle – de még többet beszéltek volna róla, és így még többen vettek volna rá jegyet.

Mert éppen erre készült – hogy jó sok pénzt csináljon. Lelketlen dolog így tekinteni egy filmre – de pont ez hiányzik ebből a filmből. A lélek. Viszont tökéletesen alkalmas arra, amire készítették: nem érzi becsapva magát a néző, nem érezhetjük kidobott pénznek a mozijegy árát, hiszen van annyira jó, hogy azt mondjuk, megérte. De mégis, ott marad a hiányérzet az emberben: ez annyival jobb lehetett volna…

Avatar

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya