Kritika

Savanyú uborka, savanyúbb jövő – Amerikai pác

Az Amerikai pác (An American Pickle) egy családi viszály történetét meséli el, melyben a tartósított Seth Rogen 100 év mélyálom után napjainkban ébred fel, hogy megtudja, dédunokája egy tohonya hipszterré vált.

Abszurd alapszituációkból nincs hiány, amikor Seth Rogen filmjeiről van szó. Kim Dzsong Un meginterjúvolása és a bibliai apokalipszis eljövetele mellett az utóbbi években még arra is jutott kreatív energiájából, hogy beszélő élelmiszerekkel, köztük virslikkel játszasson el egy társadalomkritikus vígjátékot, mely egy nagy közös orgazmussal végződik. Jelen filmünkben a virsli helyett egy másik fallikus formájú étel, az uborka kerül központba, de

a Rogen-filmek alpáriságát ezúttal nem találjuk az Amerikai pác másfélórás játékideje alatt.

A film az HBO Max streamingszolgáltatón kötött ki, és a frenetikus Úr keres hölgyet, valamint a szintén szórakoztató Csodatevők alkotója, Simon Rich történetéből készült. Írónk jól bánik a meghökkentő és kiforgatott helyzetekkel, és az Amerikai pác sincs híján a lökött elemeknek. A sztori szerint az 1910-es években élő lengyel bevándorló, Herschel (Seth Rogen) Amerikába érkezése után nem sokkal egy csemegeuborka-üzemben vállal állást, ahol belepottyan egy dézsányi uborkába, amit azonnal lezárnak vele együtt. 100 évvel később a mit sem sejtő polák jelenkorunkban ébred, ahol vele egykorú dédunokája (szintén Rogen) várja nagy szeretettel.

Herschel azonban régi vágású fickó, aki annak idején ígéretet tett feleségének (Sarah Snook), hogy felvirágoztatja a családot. Látván a fiú, Ben modern nyugati emberekre jellemző karrierpróbálkozásait (startup cég, applikációfejlesztés, technológiai innováció), Herschel megelégeli az egy helyben toporgást és felveszi a fonalat ott, ahol egy évszázaddal ezelőtt elhagyta: uborkát fog árulni, mi több, uborkabirodalmat épít.

Az olyan történetekben, melyekben egy múltból szakadt ember kerül a jelenkorunkba, mindig a legérdekesebb, hogyan reflektálnak az életünkre. Az ó ember és az új ember találkozása erősen körvonalazza, mely értékeket haladtuk meg, és melyekre van szükség, hogy újra elsajátítsuk. Simon Rich és a film rendezője, Brandon Trost (A katasztrófaművész és az Itt a vége operatőre) nem hagy illúziót a múltbéli ember fogadtatásával kapcsolatban. Herschel hamar az internet kedvencévé válik és mémesül, azonban a népszerűség napjainkban könnyen jön, könnyen megy –

elég egy rosszul fogalmazott tweet hozzá, és már élezik a vasvillákat.

Talán nem kell ecsetelni, ha egy 1920-ból jött férfi 2020 New Yorkjában nem kardoskodik a nők vállalatvezetése mellett, és emellett (zsidó létére) a kereszténység baromságaira is felhívja a figyelmet, azzal hány embert mérgesít fel. Pedig Herschelben nincs rossz szándék, csak egy olyan lepukkant kis Kelet-Európai faluból jött, ami úgy néz ki, mintha A boszorkány rendezője, Robert Eggers tervezte volna. Más idők, más morál, azonban léteznek közös értékek. Ezt kell a két távoli rokonnak megtalálnia egymásban, hiszen már csak ők maradtak egymásnak a családból.

Az Eggers-hasonlat nem volt véletlen, a film képi világa a Schlupsk nevű fiktív lengyel faluban szürke és komor, ez azonban később sem változik. A modern metropolisznál is ugyanazt a nyomasztó filtert használták, ezzel vizuálisan is azt kommunikálják, bár eltelt 100 év, nincs igazi különbség, jelenkorunk pedig véletlenül sem utópia, hiába van muzsikát szolgáltató masinéria a sifonéron és bubis víz-automata a kredencen.

Mindkét karakter a maga módján akarja megvalósítani az amerikai álmot, ám ahhoz szükség van arra a tulajdonságra, amivel a másik rendelkezik. Herschel tettrekészsége kiakasztja a bátortalan Bent, az uborkabáró faragatlansága viszont nem kompatibilis korunkkal, így szüksége van morálisan naprakész rokonára. Lassan közelítenek egymáshoz, ám karakterfejlődésük mégis gyorsan lerendezett és egysíkú.

Bár a film alapvetően vígjátékként indul, sokkal szentimentálisabb úton halad tovább.

Pár nagyobb kacajt azért még így is ki fog váltani, ugyanis Seth Rogen remekül adja az időbevándorló európait. Benként azonban csak önmagát játssza, azt a tipikus baseballsapkás, szemüveges és nagyon modern arcot, akit a Csekély esély című komédiában is hozott. Nincs benne nagy teljesítmény.

Az Amerikai pác így nem ér fel olyan hasfalszaggató komédiák nyomába, mint a Jöttünk, láttunk, visszamennénk!, viszont néhol szándékozik egy fokkal mélyebben foglalkozni a gyásszal és a zsidóknál hagyományos prioritásokkal, mint a család, az emlékezet és a hátrahagyott (mindenféle értelemben vett) örökség. A pergő játékidő mellett azonban a bedobált témák – mint a cancel culture vagy a szólásszabadság, melyek forró topikok az Államokban – kidolgozatlanok maradnak. Ennek ellenére egy kedves és jólelkű film készült, ami egészen üdítő Seth Rogen munkásságában.

Avatar

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Magazin és Moziban rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok és az igényes blockbusterek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya