Kritika

Az önfeláldozás meséje – Fantomfiú

fantomfiuAlain Gagnol és Jean-Loup Felicioli igazán szépséges filmet készítettek. A Fantomfiú egyszerre izgalmas szuperhősfilm, torokszorító családi dráma és megkapó példabeszéd a magasabb jóról – ami nem véletlenül nyerte meg végül idén az Anilogue fesztivált.

New Yorkot rettegésben tartja egy eltorzult arcú ember, aki pusztító számítógépvírussal akarja hatalma alá hajtani a metropoliszt. Leo családját egy másfajta rettegést tartja fogságban: a 11 éves kisfiú beteg, és épp egy súlyos terápián vesz részt a kórházban. Itt ismerkedik meg Alexszel, a törött lábú rendőrrel (Edouard Baer), aki tehetetlenül nézi, ahogy barátnője, Mary, az elszánt újságírónő (Audrey Tautou) a titokzatos bűnöző nyomába ered. Amikor kiderül, hogy Leónak különleges képessége van – el tudja hagyni a testét –, ő szegődik Mary mellé, hogy segítsen neki kézre keríteni a gonosz bűnözőt.

A Fantomfiú, még ha a történet szintjén kiszámítható is, rengeteg izgalmas réteget hordoz. Egy teljesen átlagos bűnüldüző sztorit vesz alapul, amit aztán szellemes csavarokkal dob fel. Az egész cselekmény mintha csak egy beteg kisfiú álmodozása lenne – az alkotók többször el is játszanak ezzel a jelentéssel: hol Leó, hol a kishúga lesz a mesélő, a mese pedig csodálatos erővel bír, hiszen hol a gyógyítás, hol a gondoskodás, hol a megnyugtatás eszköze.

phantomboyAz Oscar- és Európa Filmdíjra jelölt Egy macska kettős élete alkotói nem mentek messze előző filmüktől, komoly rokonságot mutat a két alkotás. Alain Gagnol és Jean-Loup Felicioli előszeretettel helyezkedik gyerekek szemszögébe, furmányos, különleges fantáziával mutatják meg, hogy a legfiatalabbak hogyan oldanának meg egy kritikus helyzetet. A Fantomfiú esetében a válasz egyértelműen az önfeláldozás. Leó örömmel teszi félre saját érdekeit a nagyobb jó, az egész emberiség (mert csakúgy, ahogy azt a képregények világában megszokhattuk, Gagnol és Feliciolia New Yorkja is önmagán túlmutató entitás) kedvéért. És ez az, ami igazán szívszorítóvá, és kicsinek-nagynak egyaránt megszívlelendővé teszi a filmet: Leónak a jó és a rossz fogalma egyértelmű, amikor választásra kerül a sor, nincsenek kérdések.

Az alkotók az animáció terén is folytatták az Egy macska kettős életének hagyományait. A gyerekrajzokat idéző, mégis nagyon gazdag és szép képek hamar a retinánkba égnek. Izgalmas, ahogy megidéződik a szuperhős történetek világa: a történet amerikai környezetben az amerikai képregények fordulatait felhasználva áll össze – de minden pillanatban átjárja valami franciás báj, valami európai íz, amitől a végeredmény teljesen újszerű és nagyon szerethető lesz.

 

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com